Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-94
Az országgyűlés képviselőházának 9h ülése 1936 február 20-án, csütörtökön. 511 Ház előtt együttes erővel támogattunk s én szeretném, én örülnék a legjobban, ha ebben <a kérdésibein d-s megegyezhetném előttem szólott t. képviselőtársammal, (Gr. Apponyi György: Azokban most is egyetértünk!) de rátérek mindjárt arra, hogy miért nem tehetem ezt. Előttem szólott t. képviselőtársam éppen azt a három szakaszt hibáztatta a legjobban, amely szerintem a legértékesebb, s amelyek a legnagyobb biztosítékai ennek a törvénynek. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az 1., a 8. és a 16. %-t ostorozta, (Gr. Apponyi György: Nem ostoroztam, csak kritizáltam.) kritizálta. Éneikül a három szakasz nélkül én el sem fogadnám ezt a törvényjavaslatot és ezek nélkül nem is érne semmit a törvény módosítása. (Ügy van! jobbfelől.) Ami a törvényjavaslatban nagy értéket jelent, az éppen ennek a három szakasznak az a körülírása, hogy a jövőben nem lehet jogtalanul ipart űzni. Mélyen t. Ház! Apponyi képviselőtársam azt mondotta, hogy nem lesz a jövőben részvénytársaság, (Gr. Apponyi György: Készvénytársaságról nem beszéltem.) közkereseti vagy betéti társaság, amely tőkéjével a kisipar segítségére fog sietni. A gyakorlatból tudom, hogy a múltban sem sietett a tőke a kisiparosság segítségére és ezek a részvénytársaságok, (Felkiáltások bafelől: Nem volt szó részvénytársaságokról!) betéti társaságok és közkereseti társaságok egyszerűen egy munkás részére vállaltak iparengedélyt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Gr. Festetics Domonkos: Strohmannal dolgoztak.) ennek alapján dolgoztak és a kontárkodás legnagyobb mértékét fejtették ki. (Bródy Ernő: Mi van a közüzemekkel?) Rátérek azokra is. (Fábián Béla: Az a baj, hogy a javaslat nem tér rá!) A közüzemek kérdésében egyek vagyunk, ne tessék ezt a kérdést bolygatni. (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő nrak. Müller Antal: Az előttem szólott képviselőtársam azt mondotta, hogy statisztikát szeretne látni a kontárkodás elterjedéséről. Legutóbbi interpellációm alkalmával, amikor a miniszter úr beígérte az ipartörvény módosítását, beigazoltam, hogy a fővárosnak csak az egy déli kerületében, ahol kontárbíróság működik, 1600 volt a kontárok száma, akiket el kellett ítélni. A statisztika mutatja tehát, hogy jogtalan iparűzők ezrei voltak ott éveken át. (Fábián Béla: Nem erről van itt szó!) Legyen az a tőkés kültag. Kültag is lehet és akkor a módja még mindig meg lehet arra, hogy ha támogatni akarja, támogassa tőkéjével a kisipart. T. Ház! Képviselőtársam másik fő észrevétele az volt, hogy nem a kereskedelemnek, hanem az iparnak árt a 47. § módosítása. A magam részéről büszke vagyok arra a szakaszra, sőt továbbmegyek, nem is vagyok megelégedve a módosítás mértékével, amint beszédem későbbi folyamán rá fogok erre térni és amint már a bizottságban is hangot adtam ennek. A bedolgozó iparosok sérelmeit hangoztatják egyes lapok és az előttem szólott képviselőtársam is felemlítette ezeket. Én a bedolgozó iparokkal éppen két nappal ezelőtt nagygyűlést tartottam és azon ők örültek a legjobban annak, hogy végre már vége szakad az eddigi állapotnak. Azt mondották csak, hogy hosszú az az idő, amíg bekövetkezik... (Felkiáltások balfelől: Hogy fognak dolgozni 1 ?) Hogy fognak dolgozni? Ök fogják a rendeléseket felvenni. Bocsánatot kérek, a képesített iparosnak... (Rassay Károly: Miből lesz önálló? — Felkiáltások jobbfelől: A munkájából! — Nagy zaj.) Bocsánatot kérek, bedolgozó iparosok leginkább a szabóiparban vannak, a szabóiparban pedig az önállósításhoz nem kell olyan nagy tőke, ott inkább csak ismeretség és rendelés kell. (Bródy Ernő: Csak ez a csekélység kell! — Fábián Béla: Majd a szövetkezetek megint elszedik előlük a munkát.) A harmadik pont, amelyet képviselőtársam sérelmez, a 16. §, amely a mestervizsgát írja elő. Ez a szakasz az, amely lehetetlenné teszi a jövőben az ipari kontárkodást. (Bródy Ernő: Ez a eéhrendszer vissza jövetele!) T. Ház! Itt van egy törvényjavaslat, amelynek tényleg százezrek örülnek. Hogy néhány képviselőtársamnak ez nem tetszik, azt megértem, mert ők a kereskedők érdekeit vannak hivatva képviselni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Fábián Béla: Többet képviseltük az iparosok érdekeit, mint önök együttvéve. — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) T. képviselőtársam is fel fog szólalni, megengedi tehát, hogy elmondjam az én véleményemet, azután még mindig megcáfolhatja az általam elmondottakat. Azt mondom, hogy a javaslat az igazság alapján áll, mert régi bűnöket szüntet meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A tudás elve érvényesül ma az egész vonalon és érdekes, hogy éppen az ipar terén akarják elvitatni egyes urak a szaktudás szükségét. (Rassay Károly: Követeljenek a képviselőtől is mestervizsgát. — Felkiállások balfelől: Politikai mestervizsgát! — Rassay Károly: Kérek mestervizsgát!) Elnök: Rassay képviselő urat kérem, maradjon csendben. Müller Antal: T. Ház! Amikor ma minden vonalon a szakértelem, a szaktudás elve érvényesül, amikor még egy foglalkozási ágon belül is specializálódnak a szakemberek, akkor lehetetlenség éppen az iparnál feltartani az a liberális elvet, hogy csak pénz legyen, tőke legyen és összeköttetés legyen s akkor már ipart űzhet valaki. (Bródy Ernő: Mi van a földészekkel? — Petrováez Gyula: Bedolgozó képviselők is vannak! — Fábián Béla: Akik odadolgoznak és itt ülnek. — Zaj.) De tovább megyek. Beszéltem erről a kérdésről kereskedőkkel, akik azt mondották, hogy ez a törvényjavaslat egyes kereskedelmi ágazatoknak még használ is. (Dinnyés Lajos: Ki a vezér? — vitéz Rácz Kálmán: Te vagy a vezér! — Zaj.) Elnök: Dinnyés képviselő urat közbeszólásaiért rendreutasítom. Müller Antal: A kereskedőktől is hallottuk már azokat a kereskedelmi ágakat, amelyekhez ugyancsak szaktudást kellene megkívánni, tehát már a kereskedelmi foglalkozást is képesítéshez kívánják kötni, nem pedig csak az ipari szaktudást, amelynek elsajátításához hosszú évek keserves tanulása szükséges. Nincs tehát szükség arra, hogy vitassuk a szaktudás szükségességét. (Rassay Károly: Nem vitatjuk, de eddig nem volt képesítésre szükség! — Fábián Béla: Az iparos nem eléggé szakképzett? — Propper Sándor: Most is kell tanoncnak lenni. — Zaj.) Az iparűzés eddig is képesítéshez volt kötve, de a törvény hézagos szakaszai miatt a képesítés elvét kijátszották. Ezt akarjuk meggátolni. (Fábián Béla: Ezentúl nem lesz? — Bródy Ernő: Lakoma a vizsga után, atyamesteri képesítéssel! — Petrováez Gyula: Csináljunk érettségi vizsgát! — Zaj.) Azt mondják, nincs ipari haladás ott, ahol megkötöttségek vannak. Bocsánatot kérek, tör-
