Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-94
506 Az országgyűlés képviselőházának 9U, dig lesz egynehány ügyes csaló, aki kijátssza és mindig a becsületes emberek fogják a szigorú intézkedések levét meginni. Ha imár ennél a pontnál tartunk, megjegyzem, hogy ez a 47. 4 tulajdonképpen nem kereskedőiket, hanem iparosokat védő szakasz volt, mert amennyire igaz, hogy érdeke iá kereskedőnek, hogy az üzletkörébe tartozó árura nézve megrendeléseket átvehessen... (Zaj. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Müller Antalnak más a véleménye! Pedig ő iparos, ő tudja!) Valakinek: lehet más a véleménye, de én is beszéltem iparosokkal és azok nekem mást mondtak. (Gr. Festetics Domonkos: Ellenzéki iparosok voltak! — Zaj.) Végeredményben azonban, miniszter úr, azért vagyunk itt, hogy egymásnak elmondjuk véleményünket, (Rassay Károly közbeszól. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Müller hivatalból jobban tudja.) éppen abból a célból, hogy hátha az ellenkező véleményekből megszületik valami okos dolog. En a magam meggyőződését mondom el, nem vagyok befolyásolva azoknak a többnyire felülről dirigált érdekképviseleti vezéreknek frázisaitól, (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás 'a balközépen.) akik hol bejelentük, hogy harmincezer szabóiparos tiltakozik valami ellen, hol pedig ki tudja, milyen más iparostömegek nevében beszélnek. (Zaj a jobbés a baloldalon.) Nagyon jól le tudom ezeket a nyilatkozatokat* a kellő értékükre szállítani, amint ön is nagyon jól tudja, miniszter úr! Mert mi történik az érdekképviseleteknél? Az érdekképviseletekben «nagyobb gazdasági súlyuknál fogva természetesen azok az elemek a hangadók, akik önálló iparosok, akik — hála Istennek — többnyire rendesen keresnek, önálló szabó- és más mesterek. De annak a sok kis bedolgozó iparosnak más a véleménye. Annak idején, amikor még nem volt anynyira megszervezve a 47. § elleni front és ezek még mertek a kereskedőkkel szolidaritást vállalni, előfordult, hogy lekötötték magukat amellett, hogy igenis helyesnek tartják a 47. §-t. De mi történt? Az érdekképviseletekben, az ipartestületekben árulóknak minősítették őket, akik az iparosok egységfrontját elárulták, úgyhogy elnémították ezeket az embereket. De nemcsak ez történt, hanem rábeszéléssel is dolgoztak. Nagyobb intelligenciával bíró, kedvezőbb, szerencsésebb helyzetben lévő iparostársaik megmagyarázták nekik, hogy nincs mitől félniök, mert ha el is esnek itt a bedolgozó iparban nyújtott munkától, majd jön számukra más munkaalkalom, majd a kereskedők kezéből kikerülő megrendelések át fognak jönni az iparosokhoz és azok majd továbbadják ezeknek a kisembereknek stb. A tény és helyzet azonban a következő, miniszter úr. A bedolgozó iparosok éppen a legszegényebbek, e rendelkezés alapján munkájuk 90%-ától el fognak esni, mert ha a kereskedő mértéket nem vehet, ha a kereskedő javítást, alakítást, megrendelést nem vállalhat, akkor nem lesz neki mit tovább adni a bedolgozó iparosnak. (Müller Antal: Majd vállalhatja az iparos! — Fábián Béla: A Ruházati Intézet ellen tiltakozzanak! — Müller Antal: Az ellen is tiltakozunk!) Kedves képviselőtársam, nem tudják maguk elvállalni és nem bírják a gyári konkurrenciát azok a kis szegény bedolgozó iparosok. (Zaj. — Rassay Károly: A Ruházati Intézet és a többiek ellen kellett volna tiltakozni! — Bródy Ernő: A közüzemeknek szabad konkurrenciát csinálni?) Tudom, képviselő úr, hogy pagyon szomorú viülése 1936 február 20-án, csütörtökön. szonyok között dolgoznak, de tessék őket megkérdezni, hogy mit becsülnek többre: azt a kis darab száraz kenyeret, amit most kapnak, vagy a semmit, hiszen most legalább megélnek valahogy, elismerem, hogy rosszul, de azután egyáltalában nem fognak a munkához hozzájutni, (vitéz Bánsághy György: Csak szeressék egymást!) Utóvégre, még ha a képviselő úrnak az is az elve, hogy hulljon a férgese, én a felebaráti szeretetet és az iparosság iránti megértést nem tudom az iparosságnak bizonyos körére korlátozni, éspedig azokra, akik ezidőszerint kedvezőbb gazdasági helyzetben vannak. Éppen a jobb gazdasági helyzetben lévő iparosnak, aki megengedheti magának, hogy üzlethelyiséget tartson a város belső részeiben, aki megengedheti magának, hogy szép boltja legyen, ahova bejöhetnek megrendelni, válogatni, próbálni, nincs mit félnie ezeknek az indirekt konkurrenciájától, amelyet az eddigi állapot szerint velük szemben folytatnak. Nekik ezek nem voltak koiij kurrensek, mert olcsó munkát vállaltak, olcsó ruhákat készítettek, hiszen a kereskedésben vehető ruha olcsóbb, mint a szabónál megrendelt, mérték után készített ruha, (Müller Antal: Az a konfekció!) a konfekcióban készített ruha olcsóbb, és egészen más vevőkör veszi az ilyen ruhákat. (Petrovácz Gyula: De ne akarjon mérték szerint készíteni! — Fábián Béla: A Ruházati Intézet és a közüzem veszi el a kenyerüket!) Képviselő úr, mit árt az, ha a konfekciós ruha jobban fekszik az illetőn, vagy rosszabbul. Az, hogy centimétert vagy collstokkot használ, mértéket vehet a kereskedő, nem tudom, mennyiben sérti az iparos erdekeit. De maradjunk csak ezeknél a bedolgozó iparosoknál. Ezek többnyire a külső városrészekben, a külvárosokban laknak, olcsó lakásban, mert nem engedhetik meg maguknak azt, hogy bejöjjenek a város belsejébe. Ott kapnak a kereskedők által, elismerem, gyakran roszszul fizetett, de mégis valamilyen munkát. Ezután azonban a kereskedő nem fog mértéket vehetni, megrendelést átvehetni s akkor ezzel kimondják a halálos ítéletet ezeknek az iparosoknak igen nagy hányadára. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Azért nem mondom, hogy valamennyire, mert hiszen bizonyos fokig megáll az az érv, hogy a raktárra való munkánál alkalmazást nyerhetnek; de csak bizonyos mértékben, mert a raktárra való munkánál természetesen a kereskedőknek is le kell menmök áraikkal s ez a munka számukra mégse lesz olyan jó, in int az, ha mértéket vehetnének. Az a helyzet fog tehát előállani, hogy még azok is, akik munkát fognak tudni kapni, rosszabb munkabéreket fognak kapni és meg fog indulni a lefelé való licitálás. Éppen a magyar kisiparosság legszegényebb rétegének szervezetlensége (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és gazdaságilag kiszolgáltatott helyzete folytán megindul az árrombolás, az egymás elleni lefelé licitálás, és a raktárra dolgozó kereskedő esetleg még így is jobban megtalálja a maga számítását abban az esetben, ha a gyáriparral dolgoztat, ahelyett, hogy kisiparossal dolgoztatna. Mindenképpen veszedelmesnek tartom tehát ennek a 47. §-nak megváltoztatását a kisiparososztály szempontjából. (Zaj.) Tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni ez a megállapításom, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) amint valószínűleg nem tetszett az antikapitalisztikus demagógiáról tett megállapításom sem, de itt