Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-94

496 Az országgyűlés képviselőházának 9U a kitételek a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző, az 1912:LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő sajtó útján elkövetett kétrendbeli osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit látszanak feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemények névtelenül jelentek meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikkek szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikkek kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Kéthly Anna országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Kéthly Anna országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Györki Imre képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: Elállók a szótól. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja^ és Kéthly Anna képviselőtársunk mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottság 125. számú jelentése. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen, büntető eljárást indított a »Népszava« politikai napilap 1933. évi szeptember hó 10. napján kiadott 206. számában megjelent »Harmónia? Csak szavakban?« feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: »Vájjon „megértés" és ,,harmoniá"-t szolgál-e az államrendőrségnek és a vidéki csendőrségnek az utóbbi években tanúsított különleges magatartása — a munkásosztállyal szemben? Már a háborúelőtti Magyarországon is korlátot szabott a munkásosztály szervezkedése és ereje annak, hogy a bérharc rendőri ügy legyen és hogy a magasabb bérért, jobb bánásmódért harcoló munkásokat rendőrségre, csendőrségre hurcolják. Ma minden bérkonfliktusnál, sztrájknál jelentkezik a rendőrség, hogy „szociálpolitikai" szerepét betöltse és „megértést és barmoniát" teremtsen. A sztrájkolok letartóztatása napirenden van. A sztrájkolok megfélemlítése egyre gyakrabban ismétlődik meg. A munkások üldöztetése, zaklatása már nem újság, holott a rendőrhatóságoknak nem ez volna a feladatuk. Bégen a rendőrkapitányság megkísérelte a békéltetést. Ma nem békéltet, hanem megfélemlít, zaklat és üldöz.; Vájjon ebből azt kell-e látni, hogy „megértés" és „harmónia" csak a munkáltatók felé nyilvánulhat meg? Minthogy ez a valóság, azt kell mondanunk, hogy a „súlypont ma sem a munkások oldalán van' és az államhatalom a maga erejével a közigazgatási apparátuson keresztül is nem a gyengébbek oldalára áll, hanem az erősebbet szolgálja ki. Bérharcokban, ibérviszályokban a megfelelő szociális érzékkel bíró békéltető közvetítés nagyon hasznos és helyénvaló, de a rendőrség zaklatása, sztrájkolok megfélemlítése és előállítása mélységes elkeseülése 1936 február 20-án, csütörtökön. redest, fölháborodást, gyűlölködést és mélyenjáró bizalmatlanságot hív életre.« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1921 : III. te. 6. Vába ütköző, a m. kir. államrendőrség és a in. kir, csendőrség ellen sajtó útján gyűlöletre izgatás vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény Mónus Illés szerző megnevezésével jelent meg. A nyomozás során kihallgatott Mónus Illés párttitkár tagadta, hogy a cikket ő írta volna. A tanuként kihallgatott Frisch Árpád szerkesztőségi titkár és Teszársz Kálmán hírlapíró a szerzőt megnevezni nem tudták s a lap felelős szerkesztőjén kívül nem tudtak egy olyan egyént megjelölni, aki a szerzőt ismerné. A lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Esztergályos János országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 35. Va értelmében. A hizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Ha szólni senki nem kíván, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és Esztergályos János képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottság 137. számú jelentése. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság bűnvádi eljárást folytat. Ugyanis a nyomozás adatai szerint Budapesten 1933. évi január hó 6. napján a Magyarországi Szociáldemokrata Párt XXIX. országos kongresszusán tartott beszédében Weltner Jakab országgyűlési képviselő többek között a következőket mondotta : »A sajtó még a demokratikus államokban is egyik legfontosabb támasza és erőssége a kapitalista társadalmi rendnek. Kétszeres jelentősége van azonban azokban az államokban, ahol nyilt vagy leplezett diktatúrával szolgálják a kapitalizmus kizsákmányoló törekvéseit.« »Fennen hirdetik, hogy a kapitalizmus alapján állanak. Annak a termelőmódnak az alapján, amely immár esztendők óta a legsötétebb nyomorúságban, elviselhetetlen ínségben tartja a dolgozó és dolgozni akaró emberek százmillióit, amely nem tudja az egész emberiség javára fölhasználni a magántulajdonba vett termelőeszközök gigantikus alkotó erejét, hanem az utcára taszítja, munkanélküliségbe kergeti az emberek tízmillióit, éhező szerencsétlenekké teszi az emberek százmillióit. Azt a rendszert védelmezik, amely lázító közömbösséggel semmisíti meg a termelt javakat, amely elpusztítja, fölégeti azokat az élelmiszermennyiségeket, amelyek alkalmasak lehetnének, hogy a jólét bőségét árasszák az egész világra.« »Nem törődnek az ínséggel, nem törődnek a könnyekkel, csak a kizsákmányolás lehetősége maradjon