Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-94

Az országgyűlés képviselőházának 9U­Következik a mentelmi bizottság 123. számú jelentése. Tekintettel arra, hogy az ügy elő­adója, Lányi Márton képviselő úr betegsége miatt akadályozva van a megjelenésben, az ügy előadójául Huszovszky Lajos képviselő urat kértem fel. Öt illeti a szó. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Kéthly Anna országgyűlési képviselő mentelmi jogának fel­függesztését kérte, mert a budapesti kir. bün­tető törvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított a »Nőmunkás« című időszaki lap 1934. évi szeptember havában kiadott 9. számában megjelent »Fajfenntartás — jutalom­mal« feliratú cikk tartalma, de különösen an­nak következő kitételei miatt: »Ahol munkanélküliség és alacsony bérrend­szer található, ott megtalálható a legnagyobb nyomorúság is. S ez ma széles e világban akad. De Magyarországon történik a legkevesebb in­tézkedés szociális vagy szociálpolitikai téren mindennek enyhítésére. Itt a vérző sebeket csak zengő szavak szivárványával szeretnék kuru­z s ölni, legföljebb érmekkel.« »A gyermek a nemzet aranytartaléka — hangzott el az Újvá­rosházán tartott ünnepségen. Ez a megállapítás kiegészítésre szorul: Amely nemzet úgy bánik aranytartalékával, hogy kiteszi f betegségnek, testi, szellemi züllésnek, éhenhalásnak, az nem érdemli meg a gyermeket. Ellenben'megérett a pusztulásra. Ezen az úton még az érmes kitün­tetések és az öt-tízpengős kegyelemfillérek sem állíthatják meg a nemzetet zuhanásában.« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1921 : III. te. 7. §-ának 1. bekezdé­sébe ütköző a magyar állam és nemzet meg­becsülése ellen irányuló sajtó útján elkövetett vétség jelenségeit látszik feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mind­ezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi köz­leményért Kéthly Anna országgyűlési kép­viselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megke­resés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüg­gés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselő­háznak, hogy Kéthly Anna országgyűlési kép­viselő mentelmi jogát ebben az ügyben füg­gessze fel. Elnök: Györki Imre képviselő úr kíván szó­lani. Györki Imre: T. Ház! Az előadó úr javas­latával szemben az én ellenjavaslatom az, mél­tóztassék megállapítani, hogy ebben az esetben zaklatás esete forog fenn és egyébként is bűn­eseíekméuy hiányában hozzájárulni ahhoz, hogy Kéthly Anna képviselőtársunk mentelmi joga ne függesztessék fel. A mentelmi bizottság javaslatában csak né­hány kiragadott mondatot közöl abból a cikk bői, amely tulajdonképpen a »Nőmunkás« című lapban jelent meg és amely cikk foglalkozik a magyar anyák Szent István-napi bizottságának értekezletével. Ezen az értekezleten elhangzot­tak Czettler Jenő és a polgármester képvisele­tében vitéz Horváth László részéről egyes meg­állapítások, amelyeket azután idéz a közlemény arravonatkozólag, hogy például hogyan laknak a magyar anyák. Közli továbbá Liber Endre ilése 1936 február 20-án, csütörtökön. 495 I alpolgármesternek a »Pedagógiai Szeminárium« című lapban me?jelent közleményét, továbbá a Népegészségügyi Múzeum előadássorozatából és a Néptanítók Lapjából közöl idézeteket, amely idézetekből megállapíthatná az előadó úr, hogy majdnem erősebb kitételeket tartal­maznak, mint ez a kérdéses közlemény. Erre való tekintettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni, hogy Kéthly Anna képviselőtár­sunk mentelmi joga ebben az ügyben ne füg­fesztessék fel. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, kérdem: méltóztat­nak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfo­gadni! (Nem!) Ha nem, kimondom a határoza­tot, hogy a mentelmi bizottság javaslatával szemben a Ház Györki Imre képviselő úr javas­latát fogadja el s ebben az ügyben Kéthly Anna képviselőtársunk mentelmi jogát nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság 124. számú jelentése. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Kéthly Anna or­szággyűlési képviselő mentelmi jogának fel­függesztését kérte, mert a budapesti kir. bün­tető törvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított a »Nőmunkás« című időszaki lap 1934. évi november havában kiadott 11. szá­mában megjelent »A pécsi bányászok« és »Tn­ségmunka« feliratú cikkek tartalma, de külö­nösen azoknak következő kitételei miatt: I. »A pécsi bányászok ...« »Egy pengő öt­ven fillér ... Mit jelent ez a bőségnek? Itt van az őszi szezon, a nagyvárosok előkelő üzleteit, divatszalonjait elárasztották a vásárlók. Puha szőrmebundák, lakikos hócsizmák, sleppes se­lyembársonyruhák találnak vevőre. Százaso­két, ezreseket fizetnek ki érettük, százasokat, ezreseket egy-egy ragyogó ékszer darabért, hogy viselőjük kellőképpen tündökölhessen a társadalmi események alkalmából. Szikrázik a gyémánt a színházi páholysorok koszorújában és jó melegre kell fűteni a báltermeket, nehogy a félmeztelen hölgyek megfázzanak. És a fe­kete gyémánt bányászainak járandóságaiból egy pengő ötven fillért levonnak... Sok egy pengő ötven fillér sok ezresre, sok millióra rúg. Sok rongyos cipőből, kisebbre szelt karajból születik a fény és a pompa. Morituri te salu­tant... a halálbaindulók üdvözölnek téged, Kapitalizmus, társadalmi rendszer, amely vér­rel, verejtékkel bányászod össze profitodat. Bá­nyászok, vasasok, famunkások, textilesek és száz és százfajta munkás vérével, verejtéké­vel ...« II. »Inségmunka.« »Micsoda barbár gondo­lat, sokgyermekes anyákat hat órától hatig kí­noztatni !«^ »Vannak, akik szép ruhában járnak, nem tudják, mi a koplalás, henyélnek, élvezik az életet, míg hozzájuk hasonló emberek (vagy nem is azok tán?) csak nézik sóváran a mások szép életét. Milyen kegyetlen gúny, hogy aki napestig fárad, tevékenykedik, azt lenézik, az csak eszköz, ami arra jó csak, hogy kényel­messé tegye a tétlenek életét...« »En abba­hagytam az inségmunkát, mert nem bírom. De valahányszor látok embereket, különösen asz­szonyokat, menni oda, vagy vonszolni magu­kat haza sokszor gyerekestül, mindig elszorul a szívem. Az a jól táplált úrinő, ha úgy egyszer megpróbálná, hogy egy óra hosszat is nehéz, vízzel telt locsolókat cipeljen, vájjon mit szólna?« A cikkek egész tartalma, de különösen ezek

Next

/
Thumbnails
Contents