Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

478 Az országgyűlés képviselőházának í ennek ellenérc nem jutottunk be, esak — azt hiszem — hatan (Egy hang balfelől: Ketten!) vagy ketten. (Payr Hugó: De most visszaadta a miniszterelnök úr az ellenzéknek! — Derültség.) Amikor egyik barátom és másik barátom sem helyeselte az én módszeremet és taktikámat, célszerűnek láttam feloszlatni azt a pártot, amelynek két kedves barátom akkor hátat fordított. De ez nem tartozik ide. Politikai szempontból nekem volt igazam, (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) mert azon eszmekör számára, amelyet én kezdettől fogva hirdettem, most tudok gyümölcsöző eredményeket elérni. (Ügy van! Ügy van! Hosszantartó taps jobb felől és a középen. — Haám Artúr: Ez fáj! Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Payr Hugó: Becsempészte az egységespártba a miniszterelnök úr! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ne meséljen! Nem, volt rá szükség!) Nem árt, ha így őszintén szólunk. Beléptem az egységespártba, amelynek alapításában tudvalevőleg résztvettem. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől!) A Nagyatádi—Bethlenféle közeledést — amint méltóztatnak rá emlékezni — én hoztam létre. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és a középen. — Payr Hugó: Tudom! Tudjuk!) Honvédelmi miniszter lettem és arra is méltóztatnak emlékezni, hogy ez alatt az idő alatt politikával egyáltalában nem foglalkoztam, (Ügy van! Ügy van! jobbfelpl és a középen.) sőt nem is pályáztam a miniszterelnöki székre. — Eckhardt Tibor: Na! — Derültség. — Payr Hugó: Nem is fogadta el! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Haám Artúr: Eckhardt nem tagadja! — Egy hang a középen: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem! — Derültség. — Halljuk! Halljuk!) Én ugyanis annyira szerettem a katonai metier-t, hogy nagyon jól éreztem magamat. Amikor azután a sors különös játéka úgy akarta, (Fábián Béla: Irányított sors! — Derültség.) hogy miniszterelnök legyek, (Fábián Béla: Isten földi helytartója! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) akkor avval a szent meggyőződéssel: hogy kötelességem nemzetemnek használni, ezt a pozíciót elvállaltam. (Payr Hugó: És a fajvédő eszmekörnek! — Zaj. — vitéz Hadnagy Domokos: Azt bízza rá! — vitéz Bánsághy György: Nem szabad fajvédőnek lenni ebben az országban? — Payr Hugó: Én rá bízom, csali mondom!) Akkor elvállaltam ezt árpozíciót és reméltem, hogy az akkori helyzetből mindenki levonja a maga konzekvenciáit. Amikor azonban észrevettem, hogy akármit teszek, bizonyos rétegnek, bizonyos klikknek és frakciónak én az egységespártban nem tudok elegettenni, (Eckhardt Tibor: Most jobb"? — Kölcsey István: Jobb! Megnyugtatjuk! Semmi baj sincs! — Derültség. — Egy hang jobbfelől: Volltreffer volt!) cselekedtem úgy, amint az ismeretes. Képviselőtársamat megnyugtatom, hogy most hallatlanul jobb. (Derültség és laps a jobboldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Payr segít összekovácsolni!) Bizonyos urak még azt is kifogásolták, lia Eckhardt Tiborral beszéltem, vagy a Független Kisgazda Párthoz odaültem. Észrevettem, hogy veszélyben az a pozíció, amelynek ' segítségével használni akartam a nemzetnek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az átkos Bethlen István!) Nincs róla szó. (Farkasfalvi Farkas Géza: Akkor nem tudom kiről van szó! Mindenki Bethlen Istvánra gondolt!) Elhatároztam, mivel nem abból a fából vagyok faragva, hogy hurok vetőkkel szemben ne védekezzem, (Zaj a bálolda>3. ülése 1936 február 19-én, szerdán. I Ion.) én nem személyeskedem, méltóztatnak ismerni, (Eckhardt Tibor: Majd elvégzik a csendőrök!) hogy döntést provokálok, mert az ország érdekében állónak láttam ezt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha a képviselő úr igazságos és nem elfogult ellenzéki és beszédéből ezt olvasom (Payr Hugó: Nem hallom!), — nem beszéltem semmit, ezért nem is lehetett halliani — ajkkor vissza méltóztatik emlékezni, hogy a képviselő úr is azok közé tartozott, akik jöttömet nagy örömmel üdvözölték. {Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Hadd térjek át egy pillanatra a képviselő úr beszédére. Azt állította a képviselő úr, hogy csodavárásra szuggeráltam a nemzetet. Igazságtalan megállapítás, mert rádiószózatom utolsó mondata így hangzik (olvassa): »Esetleg új utakon foglak benneteket vezetni. Csodavárással ne ámítsátok magatokat. Utunk meredek, sziklás, tövises út, de érzem, tudom, hogy elvezet a célhoz«. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Payr Hugó: Es a sofort-programmról én beszéltem? A gyorsvonati sebességről talán mi beszéltünk? Az megmaradt az emberek fejében!) T. Ház! Állítom és kérem az ellenkezőnek bizonyítását, hogy az úgynevezett sofortprogramminak minden egyes pontját megvalósítottuk. (Payr Hugó: A titkos szavazás!) Az nem volt benne. {Zaj >a jobboldalon. — vitéz Bánsághy György: Rossz a lóvasút! — Payr Hugó: Egy éve megállapodott a miniszterelnök úr a titkosságban! — Eckhardt Tibor: Határidőre! — Zaj. — Payr Hugó: Már készen volt! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőtársam, engedje meg, hogy felfrissítsem az emlékezőtehetségét. Most egy éve van annak, hogy a képviselő úr és társai szóvátették azt, hogy Eckhardt Tiborral szövetségbe léptem. (Ügy vom! a jobboldalon. — vitéz Scheftsik György: Hugó, mi ez? — Felkiáltások a jobboldalon: Hugó! Hugó!) — Most egy éve. ( Haám Artúr: Születési hiba! — Zaj.) A volt egységespártnak igen tekintélyes része kifogásolta volna ezt a iszövetséget és ezt nekem meg is mondották. Majdnem szórólszóra el tudom mondani a. képviselő úr beszédét, amely egyik indító oka volt, hogy a döntést keressem — hogy katonailag fejezzem ki magáimat — és más pártot keressek a magam háta mögé. (Payr Hugó: Nagyon megtisztelő rám nézve! Egy beszédemtől ennyire megijedt a miniszterelnök úr? — Sztranyavszky Sándor: Nem szokott! — vitéz Hadnagy Domokos: Nem lehet tréfával elütni! — Payr Hugó: Nem én mondom a viccet, én csak konstatálom! — Gr. Festetics Domonkos: Viccet még nem kaptunk!) Nem is arról van szó,, hogy egy beszédtől megijed-e az ember, vagy nem. De láttam azt a mohó tettvágyat képviselőtársamnál, amellyel az egységespártot egy más irányba akarta terelni. (Payr Hugó: En a régi irányban akartam megtartani! — Gr. Festetics Domonkos: Mert magának az tetszett! — Zaj.) Az irányok betartása azonban mindig] a mindenflsori pártvezér és sohasem a közkatona hivatása. Kérdem, foglalkozzam-e az egyes kérdésekkel? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Ne! Nem érdemes! — Dulin Jenő: A miniszterelnök urat csak szívesen hallgatjátok!) Az lepett meg, hogy amikor igen t. képviselőtársam összes politikai programmpontjaimat boncolni akarta abból a szempontból, hogy