Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-93
Az országgyűlés képviselőházának 98. terelnök úrnak a besúgás elleni averzióját illeti, nos, (Derültség és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Nos? NOS?) ezt talán a legjobban tudja illusztrálni interpellációm tendenciája. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Állítom ugyanis, hogy a besúgás rendszerét, — talán akaratán kívül — de mégis a miniszterelnök úr tette intézményessé ebben az országban. (Zaj a jobboldalon és a középen.) A miniszterelnök úr nyolc képviselő jelenlétében mesélte el egyszer, hogy minden reggel a külpolitikai jelentésekkel együtt első olvasmányai azok, a jelentések, amelyeket pártja képviselőtagjairól ós egyéb politikusokról tesznek hozzá. (Derültség a jobboldalon és a középen. — Egy hang jobbfelől: Ezt nem hiszem! — gr. Festetics Domonkos: Jó álom volt! Meséljen tovább!) Ennek köszönhetik t. képviselőtársaim, hogy igen sokan vannak önök között is ; akiket a minisztelelnök úr magánbeszélgetésben elejtett szavakért vagy tréfákért felelősségre vont. (Haám Artúr: Kitől hallotta? Konkrétumot! — Farkas Elemér: Most kezdődik a kabaré a Terézkörúton. — Zaj.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy viszonzásul azért a lojalitásért, amelyet tanúsítani méltóztattak az előbb akkor, mikor beszédemet meghosszabbítani méltóztattak, második interpellációmat is ide vonjam ennek a körébe, mert ide kapcsolható. A miniszterelnök úr a Nep. tegnapi izgalmas és viharos értekezletén... (Kölcsey István: Besúgták! Mondja meg, ki súgta be!? — Zaj. — Dulin Jenő: Miért haragusznak 1 ?!) Lejár az időm, t. képviselőtársaim. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Payr Hugó: T. Ház! Ezen az értekezleten a Nemzeti Egység Pártja megállapította, hogy a legsürgősebb teendők közé tartozik a sajtó megrendszabályozása és újabb gúzsba kötése. Az a miniszterelnök úr, aki azt hangoztatta, hogy a választójogi javaslat megalkotására nincs szükség azért, mert az alkotmányjogi javaslatok sürgősségét megelőzi a gazdasági szükségesség, (Felkiáltások a jobboldalon: Szó sem volt róla!) most egyszerre támogatta ezt és hozzájárult a sajtó gúzsbakötéséhez. (Gr. Festetics Domonkos: Rossz a házizsidaja!) A közvélemény már reszket attól, ha a miniszterelnök úr ujabb megállapításokat tesz, mert mindannak, amit mond, az ellenkezője következik be. Alkotmányról és közszabadságokról beszél, hívei pedig elnyomatást és parancsuralmat készítenek elő, (Felkiáltások a jobboldalon: Hol? Hol? ~ Egy hang a jobboldalon: Ez hazugság!) Polgári világnézetet hirdet és az ocrszág rohan az etatizmus felé. Közüzemellenes programm mellett évenkint sokmillió pengőt fizetünk rá a hatósági gazdálkodás túltengésére. Es így az egész vonalon végig órákig lehetne fölsorolni ezeket az ellentéteket. {Zaj és felkiáltások jobbfelől: A Vásárpénztár!) Ki kellett egyszer ezeket mondani, hogy tisztán lássa végre az ország, hogy itt a rendszerben van a hiba és a baj. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet lkérek, képviselő urak. Payr Hugó: A miniszterelnök úr életének legnagyobb csalódása lesz, ha rájön arra, hogy az a nép frazelógia, amelyet huzgó lélekkel hirdet, nem. a nemzeti lét napsütéses ormára vezeti az országot, hanem erkölcsi talajsüllyedéshez vezet. (Zaj és élénk ellenmondások jobbfelől és középen.) Amikor a világháború alatt Ausztriáiban ülése 1986 február 19-én, szerdán. 477 • két esztendeig nem volt parlament és 1916-ban, 1917-ben Stürgkh gróf össze akarta hívni az osztrák házat, akkor a bécsi humor azt a tréfát vagy viccet találta ki, hogy a legelső interpelláció, amely a házban el fog hangzani, így fog szólni: »Van-e a magas kormánynak tudomása arról, hogy Stürgkh gróf miniszterelnök él-e és ha (igen, mit szándékozik ez ellen tenni?« (Antal István: El is intézték, agyonlőtték Stürgkhöt!) A tréfát komolyra fordítva, azt kérdezem a miniszterelnök úrtól: van-e tudomása arról az éles ellentétről, amely beszédeiben hangoztatott elvei és az ő kormányzati cselekedetei és tényekdesei között fennáll, hogy milyen káros ez az országra nézve és ha igen, hajlandó-e ezen változtatni? (Helyeslés a baloldalon .— Zaj és felkiáltások jobbfelől: Nem!) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Ha képviselőtársam őszinte lett volna, interpellációjának a következő címet a,dta volna: »Interpelláció a miniszterelnök tekintélyének lejáratásáról.« {Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Ezt akarják a nagy legitimisták, akik építeni akarnak! Szép! — Gr. Apponyi György: Tessék a miniszterelnök urat beszélni hagyni! Mi is akarjuk hallani!) Elveim, — amelyeket hirdetek s továbbra is hirdetni fogpk — és cselekedeteim között nézetem szerint különbség nincsen. Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A Nemzeti Munkaterv igen tekintélyes részét úgyszólván letárgyaltuk már. Most is, éppen a napokban olvastam az egyik liberális lapban, amely szeret támadni, hogy túlságosan erősnek tartja a tempót, amellyel a kormány foglalkoztatja a képviselőházat. Különbséget tehát a magam Ígéretei, elvei és cselekedetei között nem látok (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) ebben a tekintetben nincs tehát semmi áthidalni való és semmi tennivaló. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A képviselő úrhoz is adresszálok egy kedvességet, (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy jártas bizonyosfajta politikai taktikákban. Miután a nyilvánosság előtt, a közéletben, ritkán van alkalma nagyobb tömeghez és az ország számára beszélni, ügyesen idefordult, mert tudja, hogy a Házban elhangzott szó fokozott mértékben esik latba. Es mégis vagyok olyan bátor, hogy a magyar közvéleményre bízzam azt, hogy vájjon érzi-e a reformkorszak kezdetét és cselekedeit, vájjon látja-e, hogy azt, amit hirdettem, betartom és hogy érzi-e annak a nemzet egyetemére nézve hasznos voltát? Meg vagyak győződve arról, hogy a józan magyar nép, amellyel 15 év óta politikai kapcsolatot tartok fenn, minden cselekedetemet megértette, még azt is, amikor az akkori fajvédőpártot egy nem sikerült választás után feloszlattam. (Payr Hugó: Két évvel utána! Egy héttel államtitkársága előtt! — Zaj! — Payr Hugó: így van Gömbös Gyula életrajzában megírva! Tessék elolvasni ! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) Abban a tekintetben is megnyugtatom a képviselő urat, azt, hogy államtitkár les'zek, szintén magasabb szempontból és nagyon sok barátom teljes helyeslése közepette tettem magamévá. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A fajvédőpártnak ugyanis akkor 54 kerületben volt jelöltje, illetőleg több kerületben* volt jelöltje, de 54 kerületben a jelöltje eljutott a szavazásig, tehát megszerezték az ajánlásokat (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és mind 68*
