Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. keret ne csökkentessék, (Helyeslés.) hanem a hadigondozottak természetes apadása folytán adódó összegek az életben lévő hadigondozottak számának, vagy pedig járulékaik emelésére fordíttassák. (Helyeslés.) A 4. §-ban kegyelmi úton lehetőséget kell adni a hadigondozottaknak arra, hogy megélhetésüket a terhelt múlt ne nehezítse meg, továbbá, hogy amnesztiában esetleg feltételesen is részesíthetők legyenek a hadigondozottak. Nem szabad elfelejtenünk azt a, törvényt... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét (befejezni. Czirják Antal: Kérnék egy negyedórai meghosszabbítást. (Felkiáltások jobbfelől: Nem adjuk meg! Felkiáltások balfelől: Megadjuk!) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, a/kik a beszédidő meghosszabbítását megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház nem adta meg a meghosszabbítást. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Czirják Antal: Kérésem megtagadásából konstatálom a hadirokkantak megbecsülését. Kérem a miniszterelnök úr válaszát. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T, Ház! A hadirokkantkérdést a Ház annakidején rendezte. (Czirják Antal: Szomorúan!) Törvényhozásilag rendezte és így visszautasítom az egész régi Ház nevében, ha azt méltóztatik mondani, hogy szomorúan rendezte. (Egy hang balfelől: így van! — Eckhardt Tibor: Nem kielégítően!) A képviselő úr nem. volt jelen, amikor a Ház ezt a kérdést alaposan megtárgyalta és nem vett részt azokban a tárgyalásokban sem, amelyeket mi az általunk elismert érdekképviselettel folytattunk. Ez a kérdés nagyon alkalmas arra, hogy demagógiára vezessen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Payr Hugó: Ez demagógia, miniszterelnök: úr? Az uraknak csak az nem demagógia, amit önök csinálnak! Pedig higyjék el, az sokkal nagyobb demagógia!) En a magam részéről azt állapítottam meg, hogy alkalmas arra, hogy demagógiára vezessen. (Eckhardt Tibor: Konkrét eseteket hozott fel! Ez igazán nem demagógia!) Majd erre is válaszolok. Akkor figyelmeztettem mindenkit a Házban, hogy itt, ebben a kérdésben oiem lehet pártkülönbség; (Ügy van! Ügy van!) ez a kérdés az ország egyetemes kérdése kell, hogy legyen s a hadigondozottaknak és a hadirokkantaknak: megvan az az erkölcsi joguk, hogy minél többet követeljenek az államtól. (Ügy van! Ügy van!) Ezek azonban álláspontok, amelyeket külön magyaráznom nem kell. De mint minden kérdésnek, ennek a kérdésnek is vannak határai a megoldásnál, pénzügyi határai. (Farkasfalvi Farkas Géza: Akkor ne méltóztassék tömegével új, nagy állásokat kreálni! — Egy hang jobbfelől: AzOk haljanak meg?) Ennek szintén nincs semmi köze a hadirokkant kérdéshez. Ma az állam 17 millió pengőt fordít a hadirokkantak megsegítésére. Már annakidején kifejtettem, hogy alig találok országot, ahol a 100%-os és a következő kategóriájú hadirokkantak olyan jól lennének dotálva, mint nálunk. En tehát általában semmiféle intézkedést nem tartok szükségesnek, hajlandó^ vagyok azonban minden visszaélést a legerélyesebben ülése 1936 február 19-én, szerdán. 473 megtorolni. De nem tételezem fel, hogy valaki merjen visszaélni, akár ítéletek hozásával, akár felületes munkával. (Eckhardt Tibor: A helyzet változott meg számos embernél. Régen volt vagyona, most tönkrement!) Azt hiszem, még ebben a tekintetben is megnyugtathatom a képviselő urat; vannak paragrafusok, amelyekbe bele lehet magyarázni ezt a szándékot is. (Eckhardt Tibor: Nem csinálják!) Annakidején a Ház, ha jól emlékszem, különösen Fábián képviselő úr tiltakozott az ellen, hogy felülvizsgálatokat általában rendeljenek el. {Fábián Béla: En sem gondoltam arra, hogy ilyen helyzet fog kialakulni!) De a hadirokkantak szövetségének elnöke sem kívánja ezt, mert félnek attól, hogy a szigorú vizsgálat következményeképpen elő fog állni az, amit sokan jogfosztásnak neveznek, én pedig esetleg igazságnak fogok elismerni. Hogy mennyire vigyázunk erre a kérdésre, azt nem kell bővebben magyaráznom, hiszen annakidején hangsúlyoztam, hogy a rokkantkérdés nekünk, katonáknak szívügyünk, mert bajtársakon akarunk segíteni. De természetesen azt a kis segítséget, amelyet a magyar állam adni tud, igazságosan akarjuk oda juttatni, ahová való. Méltóztatnak arra is emlékezni és a Ház ezt is helyeselte, hogy egyes vállalatok és üzemek törvényileg vannak kötelezve arra, hogy hadirokkantakat alkalmazzanak. (Fábián Béla: Ez helyes is!) Akkor jogot kértem a honvédelmi miniszter számára abban .a tekintetben, hogy pénzbüntetéssel sújthassa azokat a,

r vállalatokat, amelyek nem teljesítik kötelességüket. Csak példaképpen mondom, hogy eddig ezen a téren, — nem fogom a vállalatokat megnevezni, mert nem akarok erkölcsi presztízsüknek ártani — az egyik üzemre 9984 pengőt vetettem ki büntetésképpen, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) egy másik üzemre 2304 pengőt, egy harmadikra 1157-et és egy pestszentlőrinci üzemre 3840 pengőt. Mi tehát kötelességből őrködünk a hadirokkantak sorsa felett és ezt a válaszomat méltóztassék tudomásul venni. De válaszolok a képviselő úrnak is, aki felette érzékeny, amikor erről az oldalról bírálat kíséri az ő felszólalását. Nem tudom, hogy a képviselő úr tudomással bír-e arról, hogy majdnem minden mondatában a rágalmazásnak, vagy gyanúsításnak egy fajtája van. Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közénen.) Olvassa el a képviselő úr mai beszédét és tárgyilagosan állapítsa meg, hogy igazam van-e vagy nincs? Innen van az, hogy az én pártom mindig idegességgel kíséri a képviselő úrnak minden felszólalását, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) mert orvost, hatóságot, csendőrt gyanúsít. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tessék tényeket, konkrét eseteket idehozni... (Payr Hugó: Ö adatokat hoz elő, a miniszterelnök úr általánosít! — Farkas Elemér: Első beszéde után bocsánatot kért. — Czirják Antal: Első beszédem ép olyan korrekt volt, mint valamennyi. Soha senkitől sem kértem bocsánatot az urak közül. — Kölcsey István: Ezzel ne dicsekedjék. — Folytonos zaj. — Hanem önök kérnek többen egymásután.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Haám Artúr: Menjen fröccsöt gyártani.) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem szabad csodálkoznia a képviselő úrnak, hogy ilyen gyanúsítások nemcsak a pártot, hanem