Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

460 Az országgyűlés képviselőházának 9 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Takács Ferenc: Igen t. Képviselőház! A miniszter úr válaszának az a része, amelyben arra hivatkozott, hogy az Altruista Bank az ő kérésére hajlandó lesz bizonyos engedményeket tenni, engem kielégít. Teljesen érthetetlen azonban a miniszter úr válaszának az a része, amelyet*— úgy látszik — felém is adresszált, hogy nem kell felhívni az embereket a nemfizetésre. Nem hiszem, hogy bárki is akár hazulról, akár máshonnan olyan adatot tudna ellenem felhozni, amely szerint ezt mondottam bárkinek. Lehetnek akár Hódmezővásárhelyen, akár máshol olyanok, akik arra bíztattak embereket, — elég helytelenül — hogy semmi fizetést ne teljesítsenek. Én semmiesetre sem tartozom ezek közé, ez a vád tehát engem jogtalanul ért, ha a miniszter úr reám is vonatkoztatta. Megvallom azonban őszintén, nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a mai időben embereket kíárverezzenek a földjükből, mert nagyon jól tudjuk és a bank is nagyon jól tudja, hogy miért maradtak el ezek a szegény emberek a törlesztéssel. Az 1931—1932-ik évig Polgárdon és Hódmezővásárhelyen is törlesztettek,, ezt a bank megállapíthatja könyveiből. De egészen érdekes esetek is vannak. Hiszen a kölesönt nem lehet visszafizetni. Itt van Hódmezővásárhelyen Papdy Pálnak az esete, akinél 22.000 pengő volt a vételár; 1933 elejéig kifizetett öszszesen 23.024 pengőt és a bank még mindig kór tőle 2300 dollár tőkét és 180 dollár kamatot. Ezek nem is az én megállapításaim, hanem abból a hivatalos felterjesztésből valók, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr e tárgyban kapott. Az Altruista Banknak kíméletesebbnek kell lennie, sokkal kíméletesebbnek, mint más banknak, mert hiszen az állam tőkéjével dolgozik. 1911-ben, amikor a bank alakult, 8 millió korona volt az, amit az államtól kapott, 1927-ben 4,200.000 pengőt és 1928-ban 2 millió pengőt kapott. A banknál, sajnos, előfordulnak tévedések is, olyanok, amilyeneknek nem volna szabad megtörténniök. Kovács Mihály — akinek esetére bátor voltam hivatkozni — 1934 október 19-én beküldött 200 pengőt és ennek ellenére megtartották ellene ugyanannak a hónapnak a végén az árverést, pedig bizonyítékát adta annak, hogy mindenáron fizetni akar. A miniszter úr válasza engem, sajnos, teljes mértékben nem elégít ki és így^ azt nem is tudom tudomásul venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltó ztatik-e az interpellációra adott pénzügyminiszteri választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következnék Horváth Zoltán képviselő úr interpellációja az igazságügymdniszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációjának elmondására halasztást kér. Kérdem a t. Házat, méltóztatnaik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Rupert Rezső képviselő úrnak a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz a ma?. ülése 1936 február 19-én, szerdán. gánalkaknazottaikra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés tárgyában: 1. Hajlandó-e a miniszterelnök úr felvilágosítást adni arról, mily célból rendelte el a kormány »statisztikai pótkérdőlapok« kibocsátásával a magánalkalmazottakra vonatkozó statisztikai adatok felvételét? 2. Miután az általános népesedési statisztika s az adóbevallások, Oti.- és Mabi.-nyilvántartások úgyis tartalmaznak minden szükséges adatot a magánalkalmazottakra nézve is, mire való volt az új, illetve pótfelvétel elrendelésével az államnak felesleges kiadásokat okozni? 3. Mivel magyarázza a miniszterelnök úr, hogy a bevallási ív kinek-kinek vallására nézve is tartalmaz kérdést, holott úgyis nyilvántartja minden egyház, illetve hitközség a maga híveit? 4. Hajlandó-e nyilatkozni arra nézve és megnyugtatni a gazdasági és politikai világot, hogy az adatgyűjtés sem a gazdasági szabadságba való beavatkozás előkészítését, sem agitációs vagy egyéb pártpolitikai célt nem szolgál? 5. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a haza régóta szorongatott és mindig súlyosbodó gazdasági és külpolitikai helyzetében minden felekezetieskedés, különösen, ha a kormány részéről jön, csak további politikai, erkölcsi és anyagi romlást jelent? 6. Hajlandó-e végre az álláshalmozásokat, a számtalan sinecurát és a gazdasági privilégiumokat radikális beavatkozással megszűntem, hogy a magyar ifjúság elhelyezéséről ezúton is minél hathatósabban lehessen gondoskodni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! (Br, Vay Miklós: Halljuk Kossuthot!) Rupert Rezső: T. Képviselőház! Amikor a miniszterelnök úr pár év előtt magas polcára emelkedett, olyan kijelentéseket tett,, hogy múltbeli politikáját felekezeti szempontból revideálta. Ezt megnyugvással vettük tudomásul. Különösen örültem én a magam részéről, mert komolyan vettem. A miniszterelnök urat sohasem ítéltem meg úgy, hogy a saját erejéből, tehetségénél és érdemeinél fogva nem tud mindig magasabbra és magasabbra hágni. Tudtam, hogy nincs szüksége se kortesfogásokra, se demagógiára, se hatalmi visszaélésekre, sőt a magam részéről igen kellemesen emlékszem vissza a múltra, az 1920., 1921. és 1922-es évekre, amikor szemben állottunk — nagyon is dacosan — egymással, de mégis abban a megtiszteltetésben részesültem részéről,, hogy amikor az akkori felekezeti gyűlölködés kártevései ellen küzdöttem, sokszor szorította meg a kezemet, mondván: jó voltál, férfimunka volt, kár, hogy nem járunk egy úton! Azóta is mindig azt tapasztaltam, hogy mások meggyőződését tiszteli. Ezért nagyon is komolyan vettem, amikor meggyőződésén változtatott, hiszen, ha a nem konok emberek belátnak valamit és más tapasztalatra jutnak, akkor meggyőződésükön természetesen változtatnak. Ezért komolyan hittem, hogy csakugyan úgy van, hogy a miniszterelnök úr felekezeti szempontból szakított az ő régi politikájával. Nagy örömmel és megnyugvással hallottuk különösen a mostani országgyűlést megnyitó április 30-i ünnepélyes kormányzói beszédet, amelyben valósággal deákferenci magasságból hangzott felénk, hogy »a vallás lehet legkevésbbé elválasztófal magyar és magyar között s bűnt követne el a nemzet ellen az, aki a