Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. a földmívelésügyi miniszter úr által adott választ tudomásul venni* igen vagy nem? (Igen!) A Ház a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul vette. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az interpelláló képviselő úr interpellációjára a pénzügyminiszter úr által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a pénzügyminiszter úr válaszát is tudomásul vette. Következik Takács Ferenc képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének káros működéséről. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége káros működést fejt ki azáltal, hogy Hódmezővásárhelyen, Polgárdiban és máshol kis földmívesek földjét elárverezteti? Hajlandó-e a miniszter úr felügyeleti jogánál fogva odahatni, hogy az árverések felfüggesztessenek? Hajlandó-e a miniszter úr lehetővé tenni, hogy az árverések okozta veszteségek helyett a saját hibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott földmívesek kapjanak engedményeket? Budapest, 1936 február 14. Takács Fereuc s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Takács Ferenc: T. Képviselőház! Interpellációm tárgyának hódmezővásárhelyi részében már ismételten történtek a földmívelésügyi miniszter úrhoz Hódmezővásárhelyről intervenciók. Egy alkalommal a város főispánja is terjedelmes beadvánnyal járult a miniszter úrhoz, amelyben feltárta azoknak a földmíveseknek helyzetét, akik Hódmezővásárhelyen az egyetlen ott még meglévő nagybirtokból — tehát az utolsó nagybirtokból — a város területén földet vásároltak. A földmívelésügyi miniszter úr — legalább is a hódmezővásárhelyi lapok híradása szerint — akkor ígéretet is tett arra, hogy az Altruista Bankra felügyeleti jogánál fogva hatást próbál gyakorolni, hogy az részesítse kíméletben azokat a kis földbirtokosokat, akiket egyáltalában nem részesített kíméletben akkor, amikor nekik a földet eladta. Az a nagybirtok, amelyet 1928-ban Hódmezővásárhelyen felosztottak, nem is volt már túlságosan nagy terület, mindössze 3340 kishold volt a területe és ebből 140 hódmezővásárhelyi kisbirtokos vásárolt birtokot. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Egynek átlagosan 24 hold jutott, de természetesen voltak ennél nagyobb és kisebb birtoktestek is. A föld vételára túlságosan magas volt. Ma sem lehet pontosan tudni, hogy vájjon az Altruista Bank mennyiért vásárolta meg a grófnőtől azt a földet, amelyet parcellázott, ma sem lehet megállapítani, hogy nem volt-e a két vételár, az eladási ár és a grófnő által számított vételár között valami igen nagy differencia, valami nagyon nagy különbség. Egyesek azt mondják, hogy dupla áron adta tovább az Altruista Bank a földet, ami az ő részéről semmi esetre sem vall túlzott altruizmusra, habár az Altruista Banknak a törvény szelleméből kicsendülően kétségtelenül az volna ülése 1936 február 19-én, szerdán. 457 a feladata, hogy olcsón parcellázzon, telepítsen. 400 pengőtől 1350 pengőig terjedt a vételár kisholdankint. A szikes részekért is 4—500 pengőt adtak, tehát az olyan földekért, amelyek szinte alig használhatók mezőgazdasági mívelésre. A megállapodás szerint a vételár felét ki kellett fizetni a vétel megtörténte alkalmával, a másik felére pedig az Altruista Bank folyósított zálogleveles dollárkölcsönöket 91 százalékos árfolyam mellett, 70 féléves törlesztésre 8"8 százalék évi törlesztés és kamat mellett. Azért intéztem interpellációmat a pénzügyminiszter úrhoz, mert úgy vagyok értesülve, hogy a dollár-záloglevéltulajdonosok talán túlnyomórészt Budapesten élnek, magyar állampolgárok, akik ezeket a dollár-zálogleveleket a külföldi hitelezőktől összevásárolták; mégpedig volt idő, amikor 15—20 százalékért lehetett ezeket a dollár-zálogleveleket összevásárolni. A kormány tiltó rendelkezése értelmében azonban magánosok, kisemberek semmi körülmények között sem juthattak hozzá ezekhez a záloglevelekhez. Mindenesetre érdekelne bennünket, hogy ki vette meg ezeket a zálogleveleket; érdekelné az ország egész közvéleményét, de érdekelné elsősorban azokat a szegény kisembereket, akik amai viszonyok mellett nem bírják el a törlesztési részleteket és különösképpen nem hírták és nem bírhatták el a terheket akkor, amikor a mezőgazdasági termények árai katasztrofálisan leestek, még a mainál is sokkal mélyebb szinten voltak. Csak jellemzésül mondom el, (hogy az a dollárkötvénytulajdonos, aki 15—20 százalékért vásárolta azt meg és aki már információm szerint, magyar állampolgár, két és fél esztendő alatt megkereste a vételárat a kamatokon és a további törlesztések és kamatok nála már tiszta haszonként mutatkoznak. Hiába volt a földmívelésügyi miniszter úr ígérete, hiába volt az intervenció, az Altruista Bank az én városomban mégis elárvereztetett 22 kisembert. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Pedig mindegyiknél, valamennyinél megállapította egy pártatlan bizottság, hogy nem bírják el a törlesztési részleteket. Bele kell mennem e kérdés részleteibe mélyebben, hogy bizonyíthassam azt a körülményt, hogy ma már ez a kölcsön elviselhetetlen azoknak a szegény embereknek, teljesen tönkretette őket, nem bírják megfizetni; meg kell tehát találni a módját annak, hogy amikor itt gazdavédelemről és újabb telepítésről beszélünk s az ország tele van ezekkel a jelszavakkal, legalább olyan embereket, akik a vételárnak több mint a felét kifizették, földjeikiől ne lehessen elűzni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elárverezték Kovács Mihályt, aki 20 hold földet vásárolt; holdanként 800 pengővel számítva, 17.191 pengő volt a vételár. Jellemző az altruizmusra, hogy 3% munkadíjat számított fel a bank s ez 501 pengőt tett ki. Ütrészesedést is számított fel, pedig tudomásom szerint új utakat nem is nyitottak azokon a földeken, mert azokat a földeket az uradalom korábban jórészt kisbérlőkkel míveltette. Elárverezték Kovács Mihály földjét, noha az árverésig kifizetett a 17.191 pengőből 12.441 pengőt, az Altruista Bank által az árverésen fizetett vételár pedig 11.332 pengő volt. Barna Ferenc 13 kis hold földet vett s a 7800 pengős vételárból invesztálással és egyéb teljesített fizetésekkel összesen 6739 pengőt fizetett ki.