Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

458 Az országgyűlés képviselőházának 9i Csala Sándor és felesége hat kishold földet vásárolt. Tegnap beszéltem az asszonnyal. Kezében van a telekkönyvi hatóság végzése arról, hogy már visszaírták az Altruista Bankra a hat kishold földet, de szegény aszszony még mindig abban a hiszemben van, hogy a föld az övé. Azt mondotta: semmiesetre sem mehetek el, hiszen a föld az enyém, megvettem, a 2400 pengőből kifizettem a banknak 1558 pengőt és 450 pengőt költöttünk arra a kis kunyhóra, amelyet mi építettünk, én meg az uram. Semmiesetre sem mehetek el a földről. Csaláné idősebb asszony, lehet 60 éves, nem tudja elképzelni szegény, hogy azt a hat kishold földet, amely már ilyen súlyos öszszegben van, el kelt nekik hagyni és éppen a mai körülmények között, amikor — mondom — jelszavakkal, telepítési és hasonló jelszavakkal van tele az ország. (Reisinger Ferenc: Itt a bank volt csala, nem Csala Sándor!) Legérdekesebb Komlóssy Kálmán esete. Negyvenöt kishold földet vásárolt, útrészesedéssel, kezelési • költséggel összesen 26.799 pengőért. Természetesen kifizette a vételár felét, az útrészesedést, a kezelési költséget. Sógorának átadott 15 hold földet, mert megegyeztek abban, hogy átadja sógorának a birtok egy részét. A 26.799 pengő vételárból ő és sógora kifizetett és invesztált 22.722 pengőt. Március 9-ére mégis ki van tűzve az árverés. Ezek az esetek nem egyedül állanak, hiszen 140 birtokosról van szó. Van köztük olyan is, aki már el is hagyta földjét, aki már teljesen tönkrement és nem is gondol arra, hogy valaha is megszerezhesse a földet. Erről azonban nem akarok beszélni, mert az illető városi tisztviselő volt. Engem ebben a kérdésben elsősorban azok érdekelnek, akik a földből akarnak megélni. Éppen ma hallottam egy hódmezővásárhelyi ügyvédtől, hogy Komlóssy Hódmezővásárhelynek egészen nehéz m területén, szikes területen, mintaképe volt a jól és ügyesen gazdálkodó embernek. Amit azon a területen egy fél életen át — 45—50 év körül lehet ez az ember — keservesen összekuporgatott, azt most el kéli ^vesztenie, mert ez az övénél kissé jobb minőségű terület az egészet elviszi. Interpellációmnak másik része nem az én kerületemről szól. Levelet kaptam Fejér megyéből. Azt írták, hogy 230 ember sorsáról van szó. Amikor ezt a levelet megkaptam, kötelességemnek tartottam, hogy elmenjek Fejér megyébe, hogy ott győződjem meg a helyzetről. Batthyány Lajos gróf polgárdi és környékén lévő birtokából 2—10 holdas parcellákat osztott ki a háború után. Húsz métermázsa búzáért adta a gróf a parasztoknak a földet. A vételár elviselhető lett volna. 1927-ben — nem tudom, milyen oknál fogva — egész hátralévő követelését cedálta a gróf az Altruista Bankra. Ettől számítódik ezeknek a szegény embereknek a tragédiája. Az akkori magas, 35 pengős búzaár mellett átszámították pengőre a még hátralévő összeget és dollárkölcsönt folyósítottak a földműveseknek. Amikor a dollárkölcsön felvételének körülményeiről, törlesztéséről beszéltem az illetőkkel, azt mondották nekem, fogalmuk sem volt arról, hogy mi az a dollár, mi az a tőketörlesztés, ezekkel nem voltak tisztában, s a főjegyző és a bank emberei három napon keresztül dolgoztak, amíg az érdekelteket a községben meg tudták győzni arról, hogy milyen áldás lesz részükre, na dollárkölcsönt vesznek fel. Az emberek ösztönösen féltek a dollárkölcsön felvételétől, és igazuk is volt, mert ha megma. ülése 1936 február 19-en, szerdán. rad a búzavételár, akkor birtokukban maradt volna a föld és nem történt volna semmi baj. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Takács Ferenc: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. (Egy^ hang a jobboldalon: Nem szívesen! — Reisinger Ferenc: Ki parancsolta, hogy szavazza meg? — Zaj.) Takács Ferenc: Nekem az a lényeg, hogy ha nem szívesen is, de megadják a meghoszszabbítást. Erdélyi Ferenc végigküzdötte a háborút és a háború után 4 hold földet vásárolt. Megírta és elmondotta nekem, hogy 4000 koronája volt, elveszett a háború után, bankban volt s devalválódott. A tányérnál és a kanálnál kellett újra kezdenie az életet. Ezek az ő szavai, ő maga írja így levelében. Rendben ment a dolog egészen addig, amíg nem jött a gazdasági válság, amikor a dollárkölcsön tönkretette, a földjét elárverezték. Ezt kivételesen nem az Altruista Bank vette meg, hanem valami székesfehérvári ügyvéd, Csöppenszky Ernő cseppent bele ebbe a birtokba, vette meg 1934 december 29-én 1555 pengőért azt a birtokot, amely 3200 pengőt ért. Azóta bérlő Erdélyi farmer ezen a földön és azt reméli, azt várja tőlünk törvényhozástól, hogy a telepítési törvénynél, vagy más módon lehetővé tesszük részére hogy megmaradhasson azon a négyholdas parcellán és valahogyan eléldegéljen rajta. Egy másik eset. Császár Lajos 35 esztendőn keresztül béres volt különböző gazdaságokban. Tudjuk, mit jelent 35 esztendeig béresnek lenni, de Császár Lajos össze tudott koplalni annyi pénzt, hogy vett a gróf földjéből 5 holdat 20 mázsa holdankénti búzaár mellett. Volt azonkívül a községben Polgárdiban egy háza, amelyet ezzel az 5 hold földdel együtt elárvereztek. Ezt az Altruista Bank vette meg. Egy ember tíz esztendeje szenved betegségben és gyenge asszonya tartja el. Még a falu jegyzője is csodálkozását fejezte ki a felett, hogy hogyan bírt egy gyenge asszony annyi pénzt összeszedni, hogy a magas törlesztési díjakat részben fizetni tudta. Kifizetett a 360 dolláros kölcsönre 2091 pengőt, az Altruista Bank 2052 pengőért vásárolta meg földjét, s most a legteljesebb kétségbeesésben vannak. Polgárdi, Szárhegy és Jenő községekben elárvereztek összesen 47 törpebirtokost, a vevő a legtöbb esetben az Altruista Bank volt. (Farkas István: így bánnak a magyar testvérekkel!) Mint már az előbb is mondottam, az Altruista Bank Hódmezővásárhelyen kétszeres árat kapott a földért, Polgárdin .' pedig búza volt a vételár. A megtartott árverések azt igazolják, hogy legfeljebb a tulajdonos által eddig fizetett összeget lehet most a földekért kapni. Legtöbbször azonban ezt sem. Hol van akkor az árverések tartására az erkölcsi jogosultság, hol van az altruizmus? Mégegyszer akar a bank keresni száz százalékot? Ügy tudom, hogy a telepítési javaslatban az van, hogy aki bizonyos részét a vételárnak megfizeti és felszerelése van,^ földhöz juthat. Miért kell elvenni tehát azoktól a földet, akik több mint a felét kifizették a vételár-