Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93 készséggel fogom a kormány és az illetékes miniszter urak rendelkezésére bocsátani, de méltóztassanak megengedni, hogy azzal a kéréssel forduljak a miniszter úrhoz, hogy ha a hivatalos jelentések és az én információim között differenciák vannak, méltóztassék ezt a kérdést, amely _ távolról sincs közmegnyugvásra megoldva, újra a legpártatlanabb és a legszigorúbb vizsgálat^ tárgyává tétetni (Rupert Rezső: Helyes!) és méltóztassék megkérdezni a kerület országgyűlési képviselőjét, Németh Imrét, valamint a szomszéd kerület képviselőjét, Huszár Mihály képviselőtársunkat, akik bizonyítani fogják, hogy ami a lényeget illeti» ezek az információk bizony, sajnos, megfelelnek a valóságnak. (Rupert Rezső: Ki kell vizsgálni!) Szerény véleményem szerint nem lehet napirendre térni az ilyen állapotok felett, különösen akkor nem, amikor ezeknek a szerencsétlen embereknek a helyzete nem vezethető vissza olyan okokra, mint egyes alföldi vármegyék szánalomraméltó lakosságának szomorú helyzete, ahol mérhetetlen nyomor gyötri a magyarságot; mert míg az alföldi nyomornak legalább is nagy részben azok a sorozatos elemi csapások^ az okozói, amelyek az Alföld egyes vármegyéit, talán különösen Csongrád vármegyét sújtották, addig az interpellációm tárgyát képező helyzet oka mégiscsak a kőszegpatyi új földesúrban keresendő. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. ~ Gr. Pálffy-Daun József: Természetes! Nem is kétséges! — Gr. Festetics Domonkos: Visszaküldjük Galíciába, az a legjobb! — Rupert Rezső: Ki kell vizsgálni!) Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ez a példa is csak azt illusztrálja» — bármennyire nincs is ez a megállapítás egyeseknek Ínyére — hogy a magyar föld nem mindenkinek a kezébe való (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Gr. Festetics Domonkos: De nekik tetszik!) és különösen nem való ilyen Lőwingereknek a kezébe. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Farkas István: Más nagybirtokosoknak sem! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek semmi köze a pártpolitikához, t. képvislő úr! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Gr. PálffyDaun József: Ez egészen más kérdés!) Elég szomorú, hogy a jelen esetben nem volt módjukban a lokális hatóságoknak a szükséges és célravezető intézkedéseket megtenni, ezért fordulok a kormányhoz azzal a tiszteletteljes kérdéssel, van-e tudomása ezekről az esetekről... (Farkas István közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Farkas István képviselő úr! Gr. Károlyi Viktor: ...és ha van, mit szándékozik ezeknek megváltoztatása érdekében tenni, (Farkas István közbeszól.) még akkor is, ha ez a folyton közbekiabáló t. képviselő uraknak nem tetszik. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni az interpellációra. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Éppen azt mondjuk, hogy ez az ország ügye!) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Az elhangzott interpellációnak arra a részére ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: ... amely az én tárcámat illeti, van szerencsém a következőkben megadni a választ. Van tudomásom arról, hogy mi történt a kőszegpatyi gazdaságban. A földmívelésügyi ülése 1936 február 19-én, szerdán. 455 minisztérium részéről utasítást kapott úgy a közigazgatási hatóság, mint a gazdasági felügyelőség, valamint a cselédség érdekeinek megvédése szempontjából a mezőgazdasági munkások jogvédő irodájának ottani helyi [ megbízottja. Mind a három oldalról megkaptam a jelentéseket. A tényállás a következő. (Halljuk! Bálijuk!) A Lóránd Nándor tulajdonát képező kőszegpatyi gazdaság — amely az erdő leszámításával 750 katasztrális hold területet tesz ki — 1935 március hó 26-án a tulajdonos adósságai miatt árverés alá került. Zárójelben meg kell itt jegyeznem, hogy meg fogom vizsgálni az erdőre vonatkozó részt is, erre nem tudok most választ adni, minthogy ez az interpelláció szövegében nem szerepelt. A tulajdonos az árverés ellen jogorvoslattal élt és ennek a jogorvoslatnak lett azután a következménye az, hogy, úgy tudom, — bár ez nem tartozik rám — a bánatpénz körüli szabálytalanság miatt a bíróság az árverést megsemmisítette és 1936 január 13-ára újabb árverést tűzött ki. Ez az árverés eredménytelen maradt, mert vevő nem jelentkezett. Erre február 28-ára újabb árverést tűztek ki. Időközben a hitelezők a birtok ingóságait és egyéb felszereléseit elárvereztették. A gazdaságban összesen 37 konvenciós cseléd van alkalmazva. A hatóságok — ezt különösen hangsúlyozottan ki kell emelnem — a maguk részéről minden lehetőt megtettek arra, hogy az igazán saját hibájukon kívül ilyen súlyos helyzetbe került cselédségen segítsenek. (Ügy van! Éljenzés és taps jobbfelől.) Az 1934. évi V. törvénycikk 7. szakaszának alkalmazásával, felülfoglalással és a bírósági sorrendi tárgyalás igénybevételével, sikerült is a cselédek konvencióját biztosítani. A cselédek az 1934. évre egész konvenciójukat és készpénzjárandóságukat megkapták, az 1935. évre pedig megkapták teljes termény járandóságukat és megkapták 1935. évi fa járandóságukat is. Nem kapták meg ellenben a cselédek tejjárandóságukat; nem kapták meg pedig azé>rt, mert a teheneket — mint az előbb említettem — az ingóságokat és a felszerelések árverezésekor eladták.^ A cselédek 1935. évi készpénzkövetelései — amelyeket nem kaptak meg, mert 1935-re csak a terményjárandóságot kapták meg — a sorrendi tárgyaláson 3800 pengőben állapíttattak meg; a cselédség azonban ezzel szemben 4600 pengőt követel, ennélfogva 800 pengő az az összeg, amelyet még nem állapítottak meg, a fentemlített 3800 pengő ellenben már a napokban kifizetésre fog kerülni a befolyt pénzekből. A többi követelés, — a tejjárandóság, amely, mint említettem, körülbelül 1000 pengőt reprezentál és a 800 pengő is, — a február 28-án tartandó árverés alkalmával majd befolyó öszszegből fog nekik a sorrendi tárgyalás alapján biztosított joguk szerint megfizettetni. A hatóság, amely igazán nagy ügybuzgalommal karolta fel ezeknek a szegény, elesett embereknek az ügyét, gondoskodott arról, hogy karácsonykor a nős emberek 30, a nőtlenek pedig 20 pengőt kapjanak fejenként az ínségakcióból, a tehenek \ elárverezése . után pedig gondoskodott arról is, hogy az ínségakcióból karácsonyig napi 35 liter tejet, karácsony után pedig napi 50 liter tejet kapjanak. Az, hogy a cselédség gyermekei között van olyan, aki nincs megfelelően felruházva, tényleg előfordult, mégpedig két esetben történt meg, hogy e miatt az iskolában mulasztást követtek el. Megtörtént azonkívül az is, hogy az