Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. mert a balassagyarmati kár. törvényszék B. 2221/10.—1934. számú megkeresése szerint Veres Zoltán országgyűlési képviselő a Török Gáspár ellen felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnügyben — amely bűnügy a balassagyarmati kir. ügyészségnek 4195/1934. k. ü. számú vádirata alapján tétetett folyamatba — az 1935. év április hó 29-ére és 1935. év május hó 27-ére kitűzött főtárgyalásokon, bár ezekre tanú minőségben törvényszerűen megidéztetett, nem jelent meg, sőt az 1935. év május hó 27-ére kitűzött főtárgyalásról való elmaradását ki sem mentette. Minthogy a Török Gáspár ellen emelt vád Veres Zoltán országgyűlési képviselő tanúkénti kihallgatása nélkül érdemben nem bírálható el, ezért kéri a fenti megkereső hatóság Veres Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését abból^ a célból, hogy nevezett képviselő a Bp. 194. §-ában meghatározott törvényes jogkövetkezmények terhével tanúként megidézhető legyen. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a megidézés között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Veres Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel abból a célból, hogy nevezett képviselő a Bp. 194. Í-ában meghatározott törvényes jogkövetkezmények terhével tanúként megidézhető legyen. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést,, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság most tárgyalt jelentését elfogadni? (Igen!) A Ház a mentelmi^ bizottság jelentését elfogadta és így Veres Zoltán képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság 126. számú jelentése. Surgóth Gyula előadó urat illeti a szó. Surgóth Gyula előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 5568/1935. f. ü. szám alatt Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 2102/5—1935. számú megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított a »Népszava« politikai napilap 1935. évi január hó 23. napján kiadott 19. számában megjelent »Mi ez?« feliratú cikk ' tartalma miatt, amely a budapesti kir. büntető törvényszék előtt a Böhm Vilmos és társai ellen felségsértés bűntette és egyéb bűncselekmények miatt folyamatba tett bűnügyben szereplő tetteseket, tehát a törvény által bűntettnek nyilvánított cselekmények elkövetőit — az elkövetés miatt és az elkövetett cselekményeket, tehát nyilvánvalóan bűncselekményeket — nyilvánosan magasztalja, illetve feldicséri. E cikk többek között a következőket tartalmazza: »Már mondottuk, hogy itt nem történelmet írnak, hanem politikát csinálnak és nem igazságokat akarnak kihámozni és fölmutogatni, hanem — megfelelő hangulatot teremteni.« »Október még most sem érzi magát olyan fajaukónak, hogy az apák, a nagyapák és a nagyanyák úri könnyelműségeiért, hibáiért, mulasztásaiért és bűneiért magára vegye és szó nélkú'. viselje a felelősséget.« »Hogy nem lett az »intakt csapatok« hazatéréséből országos és gyilkos fosztogatás, puskaharc egv falat keülése 1936 február 19-én, szerdán. 447 nyérért és puskaharc egy rongyos fedélért: azt, ha valakik meg akarnák netán köszönni, köszönjék meg Októbernek, pontosabban: a szervezett szociáldemokrata munkásságnak. Amely odaállt a kiéhezettek, a megnyomorgatottak, a bos«zúszomjasak hulláma elé és megbékítette őket és kenyeret adott nekik és 'kézenfogva, a maga otthonába vezette valamennyit. Ez rendcsinálás volt és nem lefegyverzés. A szervezett munkásság erélye és önfeláldozása megvédte a polgárság nyugalmát és vagyonát, amint hogy általában és összevéve : odatartotta vállát az öszszeomlásnak, kivédte, amennyire tudta, a háború vesztés szörnyűségeit s az egyetlen szervezett közösség volt, amely fölfogta az összeroppanó állam hulladozó gerendáit.« »Október a vádlottak padján? Ha látjuk a támadókat, a szitkozódókat és a rosszulemlékezőket, azt is látjuk, hogy ez a vádlottak padja lassan-lassan a vádló tribünjévé emelkedik. Ott komorlik Október a vád jogának magasságában.« »Októ- * bért csak gyalázni, de Októbert a védekezésben, a szókimondásban, az igazságok megállapításában tökéletesen megbilincselni: taktikának gyengén jó, politikának egészen rossz.« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitelelek a Btk. 174. §-ába ütköző sajtó útján elkövetett bűntett és bűntevő feldíesérése vétségének jelenségeit látszik felüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi Közleményért Esztergályos János országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az Összefüggés nevezett képviselő személye és a vele) mezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólni? (Buchinger Manó szólásra jelentkezik.) Buchinger képviselő urat illeti a, szó. (Br. Vay Miklós: No, még védekeznek! — Takács Ferenc: Hát persze!) Buchinger Manó: Mélyen t. Ház,! A mentelmi bizottság 126. számú jelentése a képviselők kezében van. Méltóztassék mindenekelőtt megengedni, hogy megállapítsam, hogy ennek a cikknek a jelentés szerint inkriminált részében Böhm Vilmosról és társairól egyáltalán nincsen szó, meg sincs említve, elő sem fordul a nevük, ebben az egész inkriminált cikkrészletben. Nem dicsérhette tehát a cikk Böhm Vilmost és társait, nem dicsőíthette az ő cselekedetüket. Annál kevésbbé tehette ezt, mert hiszen, mondom, egyáltalán meg sem említette őket a cikkíró. Valósággal rejtély tehát, hogyan volt lehetséges az az ügyészi konstrukció, amelynek eredményeképpen most a mentelmi bizottság a cikk szerzőjének kiadatását kéri. Azt hiszem, hogy ez egy jogi nonsens és ha a Ház tárgyilagosan akarja ezt az ügyet elbírálni, egyáltalán nem teheti magáévá aa előadó jelentését. De ezeken túlmenően is annak a szerény véleményemnek akarnék ezúttal kifejezést adni, hogy 17 esztendővel, tehát majdnem két évtizeddel az októberi forradalom után talán mégis csak elérkezett volna már az ideje annak, hogy a magyar nemzet törvényhozása egy egészen kétségtelen törté-