Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

440 Az országgyűlés képviselőházának kérdésben, hanem a törvényhatóságok, illetőleg az arra illetékes autonóm szervek választása. A szakszerűséget választás útján éppúgy biztosítani lehet, mint kinevezés útján. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Ne méltóztassanak ebből politikumot csinálni. Sokkal méltóbb a mélyen t. Képviselőházhoz is, ha ezeket a kérdéseket megtárgyaljuk és akár innen, akár a túloldalról jönnek egészséges javaslatok, azokat elfogadjuk. A mélyen t. túloldal is indítványozta azt s én nagyon örültem és tapsoltam az ellenzéken annak, hogy e kérdésnél ne sértsük az autonómia jogkörét. Toyábbmenőleg ennek a szakasznak 2. be kezdéséhez akarok még hozzászólni. A belügyminiszter úr nagyszerű felszólalásában meggyőzött engem arról, hogy ezt a kérést elő kell terjesztenem és így bátor vagyok előterjeszteni. A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy az egész tűzrendészet egységes irányítására és fejlesztésére van szükség. Nagyon helyes, százszázalékig aláírom. Hogy azonban ez az országos tűzrendészeti felügyelőség megalkottassék, ahhoz az szükséges, hogy az egységes irányítás keretei le legyenek fektetve ebben a törvényben. A 2, bekezdésbe azt méltóztattak beleiktatni, hogy a belügyminiszter állapítja meg azt, hogy a községekben milyen legyen a tűzrendészet. Jelenleg van önkéntes, van kötelező, van vállalati és van hivatásos tűzoltás. Szeretnők tudni, hogy milyen lesz ez a dolog a jövőben, ez a tagozódás marad-e meg, amely most van, hogy az egyik községben van önkéntes és kötelező tűzoltás, a másikban pedig sem önkéntes, sem kötelező tűzoltás nincs. Én tehát azt kérném, méltóztassék ezt úgy megállapítani, hogy van hivatásos tűzoltóság és van kötelező tűzoltóság. Más ne legyen lehetséges. Ezt azonban méltóztassék belevenni a törvénybe. Megmondom, hogy miért. A kötelező tűzoltás elrendelése nagy teherrel jár az emberekre, az egész község anyagi megterhelését jelenti, ezt tehát nem bízhatjuk belügyminiszteri rendelkezésre. Nem azért mondom ezt, mintha ebben politikát látnék és mintha ezt politikai célra használnák majd fel. Távol áll tőlem ez a gondolat. Nem is lehet erről szó, nem is szükséges; de amikor az állampolgárok magánjogi viszonyaiba, szabadságjogaiba beleavatkozunk, akkor azt törvényben kell megszabnunk és nem rendeletben, amint ez a javaslat kontemplálja. Azért szükséges ez, mert a belügyminiszter úr nagyon szépen kifejtette, hogy nekünk kapcsolatba kell hoznunk a tűzrendészetet a légvédelemmel. Voltam bátor az általános vita során indítványozni, hogy legyen leventeképzés, ennek folytatása lesz majd az a másféléves, két és féléves, vagy nem tudom hány éves katonai kiképzés, utána egy 5 vagy 6 esztendős tűzrendészeti szolgálat. Rendkívül szükséges volna, hogy mindez folyamatos legyen. Ehhez azonban törvény kell, ezt nem lehet rendeletileg szabályozni. Nem vállalhatom azt, hogy rendeletileg kötelezzenek engem bármilyen szolgálatra akkor, amikor alkotmányos országban élünk. A magyar jogrendszerrel nem fér össze az, hogy békében rendeletileg határozzanak ilyen kérdésben. Elismerem, hogy rendkívüli viszonyok között, háborúban, vagy máskor megvan az ilyen rendeleti jogalkotás lehetősége, de akkor, amikor békében hosszú évtizedekre szóló kötelezettségeket kívánunk megállapítani, ezt törvénnyel kell megalkotni. '. ülése 1936 február 18-án kedden. Tiszteletteljes javaslatom az, hogy az első szakasz második bekezdésében akképpen méltóztassék határozni, hogy mondassék ki, hogy községekben milyen tűzoltószolgálat létesítendő és törvényileg legyenek az emberek erre a szolgálatra kötelezve. Elnök: Kíván-e még valaki szórni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni? (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter : Nem!) Ä belügyminiszter úr nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Miután Wolff és Pinezich képviselő urak módosító indítványukat visszavonták, Reisinger képviselő úr módosító indítványát pedig nem lehet tárgyalnunk, mert nem nyújtotta be a vita kezdetéig, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az első szakasz első bekezdésének eredeti szövegét elfogadni, szemben az előadó úr, továbbá Payr Hugó képviselő úr módosításával? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el. Kérdem, méltóztatnak-e az első szakasz első bekezdését az előadó úr módosításával elfogadni, szemben Payr Hugó képviselő úr módosításával? (Igen!) A Ház az első szakasz első bekezdését az előadó úr módosításával fogadta el. (Payr Hugó: Hol van a szakszerűség?) Az első szakasz többi bekezdései meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a második szakaszt felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa a 2. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. vitéz Hadnagy Domokos előadó: T. Képviselőház! A 2. § első bekezdésének negyedik sorában »kisközségeket« és »tűzoltói« szavak közé »teherbíró képességük figyelembevételével« szavak beiktatását kérem. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Payr Hugó szólásra jelentkezik.) Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! Első felszólalásom alkalmával azt a kifejezést használtam, hogy elvárjuk a belügyminiszter úrtól, hogy elfogadja... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni, mert így nem hallunk semmit. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Payr Hugó: Első felszólalásom alkalmával azt a kifejezést használtam, hogy elvárjuk a belügyminiszter úrtól, (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Elvárom!) elvárom a belügyminiszter úrtól, hogy elfogadja azon módosító indítványomat, amely egyedül van hivatva ebben a javaslatban a szakszerűséget biztosítani. Elismerem, hogy ez a kifejezés egy kicsit erős volt és magam sem akartam ilyen erős kifejezést (használni. Azt akartam csak mondani, hogy remélem, hogy a belügyminiszter úr elfogadja módosító indítványomat. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy a belügyminiszter úr válaszát a leghatározottabban visszautasítsam, mert egészen naiv dolog a kérdés érdemi részének taglalása és tárgyalása helyett egy,; a számon talán önkéntelenül kiszaladt kifejezésből olyan vádat kovácsolni, mintha 1918-as hangok hangzanának el a képviselőházban. (Zaj és' ellenmondások a jobboldalon.) Egészen naiv dolog engem ezzel a váddal illetni akarni akkor, amikor egész életemben a törvényszerűség és a törvények álláspontján voltam és akkor,