Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

434 Az országgyűlés képviselőházának 9 faluban tartózkodik és így tűzveszély esetén el tudja végezni az oltási munkálatokat. Mindössze ezek voltak azok a momentumok, amelyeket szükségesnek láttam hangsúlyozni. A törvényjavaslatot csak a benne rejlő politikumnál fogva nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki .szólni? (Nem.) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! A tűzrendészeti törvényjavaslatnak most elhangzott vitája, talán egy kivételtől eltekintve, csupa olyan felszólalást produkált, amelyek szakszempontból igen magas színvonalat jelentenek. A felvetett kérdések egy része, jóllehet azok a törvényjavaslatba nem voltak felvehetők, a végrehajtási utasításban, a keresztülvitel során, mindenesetre figyelembevehető lesz. Ezeknek a kérdéseknek felvetéseért az Összes ilyen értelemben felszólalt szónokoknak őszinte köszönetemet fejezem ki. (Ellenzés.) Úgyszintén egyhangúlag csendült ki az öszszes felszólalásokból a köszönet, a hála és az elismerés a tűzoltóság, — és! pedig a hivatásos és a nem hivatásos tűzoltóság — annak tisztikara és legénysége felé, amihez a magam részéről is a legmelegebb köszönettel csatlakozom. (Ellenzés.) Ennek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy először általánosságban tegyek néhány megjegyzést a törvényjavaslattal kapcsolatban. Hogy ma a magyar tűzrendészet vitelére, a tűzveszély megakadályozására és leküzdésére fennálló szervezet milyen és hogyan funkcionál, erre e helyről bővebben kitérnem nem kell. Igen nagy elismerés illeti meg azokat, akik e téren dolgoznak, de kétségtelenül ' megállapítható az is, hogy az egység és a céltudatos irányítás éhben a szervezetben magasabb szempontból nincs. meg. Bármilyen elismerés illeti azt a tűzoltót, aki az életét kockáztatja és bármilyen elismerés jár azoknak a közületeknek, amelyek áldozatkészséggel magukra vállalják a dologi és személyi kiadásokat, bármilyen kitűnő szakemberek is azok a tűzoltótisztek, végeredményben maga a tűzoltószövetség érezte a legjobban, hogy egységes, összefogó, organikus szer; vezetre van szükség. Ez a törvényjavaslat effelé a szervezet felé az első lépést jelenti azok között a keretek között, amelyeket az ország mai pénzügyi helyzete megenged. A képhez, amelyből ki kell indulnunk, hozzátartozik az a statisztika, amely tíz táblázatban van a törvényjavaslathoz csatolva. Ezekből csak néhány számadatot kívánok felolvasni. Az 1933-as évet veszem alapul. Ebben az évben a tűzesetek száma 7682, a kárösszeg 11,710.000 pengő,, amelyből biztosítatlan több, mint 2,000.000 pengő, az áldozatul esett emberélet száma 57, elpusztult 11.000 állat. A tűz gondatlanságból,, gyermekek játékából származott 4100 esetben. Ha csupán ezeket a számokat nézzük, akkor megállapíthatjuk a következőket. Tekintettel arra, hogy a tűzesetek száma növekedőben van, tekintettel továbbá arra^hogy a tűzesetek oroszlánrészében gondatlanságból, kultúrálatlanságból, fegyelemhiányból származnak, nemcsak arról van szó, hogy a tűz esetére megfelelő organizációt létesítsünk, hanem arról is, hogy lakosságunkat neveljük, tanítsuk, is1 '. ülése 19

S 6 február 18-án kedden. kolázzuk, kultúrnívóját ebben a tekintetben is növeljük az egész vonalon.; Az egész tűzrendészetnek két része van. Az egyik a megelőzés,, amely a lakosság kellő előkészítését jelenti, a másik — ha a haj ennek ellenére mégis megtörténik — a tűzoltóság által a tűz terjedésének megfelelő felszereléssel megakadályozása s mielőbbi elfojtása. A költségeket véve, az 1934/35. évi költségvetés alapján a városok tűzrendészetre 4,192.000 pengőt költöttek, amiből Budapestre körülbelül 2,300.000, a községekre 936.000, a vármegyékre pedig 58.000 pengő esik. Ha azonban megnézzük ezeket a statisztikai táblázatokat, akkor azt fogjuk látni, hogy a költségek tekintetében is — az egyes községektől eltekintve — a legnagyobb különbségek uralkodnak. Amíg ugyanis, ha jól emlékszem, az a vármegye, amely a maga tűzrendészetére a legnagyobb összeget fordítja, 17.000 pengőt ad, addig az a vármegye, amely a legkisebb összeget költötte, 195 pengőt költött. (Drobni Lajos: Azaz semmit!) Ugyanezek az óriási differenciák fennállanak felszerelés, kiképzés tekintetében és mindenféle egyéb vonatkozásban is. Meg lehet tehát állapítani, hogy ehhez a kérdéshez érdemes hozzányúlni, nem is beszélve azokról a követelményekről, amelyek újonnan merülnek fel kapcsolatban a légvé delemmel és kapcsolatban evy olyan helyzettel, amelynek be nem következését mindnyájan kívánjuk, de amelynek be nem következését senki sem garantálhatja; vagyis a tűzrendészetnek ma már előrelátó kiképzést és olyan területekre is ki kell terjednie, amelyekkel például a háború előtti tűzrendészet nem számolt. (Ügy van! Ügy van!) De nemcsak tárgyi dezorganizációról, nemcsak az egység teljes hiányáról van itt szó személyi, tárgyi és egyéb organizációs értelemben. Különösnek tartom a túloldal néhány szónokának ama beállítását, hogy itt alkotmánysérelem éri az ezeréves magyar alkotmányt hét tűzrendészeti felügyelő és egy tűzrendészeti országos főfelügyelő kinevezése által. Különösnek tartom azért, mert ez a vád olyankor hangzik el, amidőn Magyarországon, ahol 75 esztendeig az alkotmány szellemének ezek szerint meg nem felelő módon tisztán és kizárólag rendeletekkel intézték ezeket az ügyeket, jön ez a kormány és 75 év után ezeket a rendeleteket törvénnyel akarja egységbefoglalni. Hogyan merülhet fel tehát éppeii most az a vád, hogy itt az alkotmányon súlyos sérelem esettl! (Derültség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ezt a szemrehányást a dolgok ismeretében komolyan venni igazán nem lehet. Hozzá kell tennem még ennél a pontnál azt is, hogy végeredményben talán nem egészen helytálló, ha azt kifogásolják, hogy ez tulajdonképpen keret-törvény. Miért^ A tűzrendészetnek mai napig érvényben lévő szabályrendeletei és rendeletei olyan dzsungelt alkotnak, amelyben ma már alig ismeri ki magát az is, aki erre időt és fáradságot pazarol. Ez a törvény tényleg kerettörvény, de épp ez ad módot arra, hogy ebben a rendeletdzsungelben szintén egységet teremtsünk. Ennek a kerettörvénynek szellemében és kereteibe beleillesztve történik meg a rendeleted kiadása. Ámde ebből a káoszból nemcsak itt kell kivezető utat találni. Nem lehet ebben a törvényben mindent szabályozni azért, mert az a sokféle terület, amelyet a tűzrendészet felölel, olyan különböző,