Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

Az országgyűlés képviselőházának 92 hogy mindezek a kérdések törvénnyel nem is rendezhetők. (Ügy van! a jobboldalon.) A városok egészen más elbírálás alá esnek, mint a községek, s a községek között is óriási kategóriakülönbségek vannak. A teherviselőképesseggel mindenütt számolni kell. Nem arról van szó, hogy a kormány egy organizációt márólholnapra életbeléptessen, hanem arról, hogy sínt adjunk a fejlődés vonatának, amelyen előre akarunk haladni s amelyen el akarunk érni mindig több és több állomásra a tökéletesség felé. (Élénk helyeslés.) Hogy lehessen ezt elérni, amidőn már csak a pótadó tekintetében is az ország különböző városai és községei között olyan különbségek vannak, hogy az egyiknél már ma el lehet rendelni a szükséges intézkedéseket, a másiknál azonban nem, mert non putarem előtt állunk. T. Ház! Méltóztassék elhinni, hogyha légüres térben hozhattam volna ide ezt a törvényjavaslatot, akkor tökéletes alkotást hozhattam volna, amely azonban az életben igen tökéletlenül jelentkezhetnék. Inkább vállalom annak az ódiumát, hogy ebben a törvényjavaslatban bizonyos hiányok vannak, de amikor az életbe átvisszük, ez mindenesetre sokkal többet fog jelenteni, mintha egy gyönyörű törvényjavaslatot ' hozok ide, amely végrehajthatatlan, {Czirják Antal: A szérűn kívül nincs benne semmi !) Mi a tűzrendészet tökéletes végrehajtása és ideális elgondolása? Hivatásos, jól fizetett, költségvetésileg jól dotált, szakszerűség szempontjából remekül kiképzett és tűzoltófelszereléssel gyönyörűen ellátott tűzoltóság, egységes szervezés keretében, hozzásimulva a légvédelemhez, amelyre feltétlenül szükség van. (Czirják Antal: Szakember vezetése mellett!) Azzal kezdtem, hogy: szakszerű és jól dotált, (vitéz Scheftsik György: Neki külön szakszerűség kell!) Azt az egyet ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy légvédelem esetén előállhat olyan helyzet, midőn a hivatásos tűzoltóság helyébe — majdnem azt mondanám — a laikus közönségnek kell lépnie. Nem akarok kitérni annak a részleteire, amit ma légitámadás a tűz által okozhat, amelynek következtében tulajdonképpen még ezek az intézkedések is nagyon sántítanak, mert az idetartozó veszélyeket még a vízkérdés megoldása sem küszöböli ki Anélkül, hogy erre ki akarnék térni, megemlítem még azt, hogy a tűzveszedelem tökéletességéhez szükséges pénzösszeget sem tudjuk előteremteni; az nálunk a legritkább esetben áll rendelkezésre. Emellett, amint említettem, ezidőszerint az sem lehetséges, hogy mindezt törvényes formában, tehát végérvényesen rendezzük. Mit tudnék ebből megcsinálni? Véleményem szerint ez a törvényjavaslat az ideális elgondolásból meg akarja valósítani a lehetségest és mindenesetre nagy lépést jelent az eddigi helyzettel szemben. Hivatásos tűzoltóságot létesít a városokban s a belügyminiszter hatáskörébe utalja annak elrendelését, hogy a községekben mi történjék. Kétségtelen tény, amit a túloldalról elhangzott felszólalások is megállapítottak, hogy igen nagy különbségek vannak a községek között. De éppen ez a rendeleti szabályozás teszi lehetővé, hogy eme különbségeket honoráljuk. Arra a kaptafára, amelyet egy dunántúli 500 vagy 1000 lakosú község kíván, nem húzhatom rá a DunaTiszaközét és ahhoz nem hasonlíthatom a Tiszántúl nagyközségeinek helyzetét, ahol az embereknek ezreiről és ezreiről van szó. Ezzel KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 193$ február 18-án kedden. 435 kapcsolatban felmerült az a kívánság, hogy az anyagi értek szempontjából kategorizáljam a községeket és városokat. Méltóztassék azonban arra gondolni, hogy micsoda felszólalások hallatszottak volna a t. túloldalról alkotmányjogunk védelmében, ha én erre a gyakorlati útra mertem volna térni. Igenis vannak városok, amelyek kisebbek, amelyek kevesebb anyagi kárt szenvedhetnek tűzesetek folytán, de a határt valahogyan meg kell vonni. A határt mindenki úgy képzelheti el magának, ahogyan éppen elgondolja, de végeredményben én — majdnem azt mondhatnám — az autonómia s a községek és városok szervezetszerű gondolatához tartottam magamat, amidőn ezt a megoldást választottam. (Patacsi Dénes: Nagyon helyesen!) Elhangzott itt, mint legnagyobb gravamen, az, hogy a törvényjavaslat hét kerületi és egy országos felügyelőt statuál, ami a felszólalás szerint a magyar autonómiába és az alkotmányos gondolkozásba ütközik. (Mózes Sándor: Kik lesznek a parancsnokok?) Bocsánatot kérek, Payr Hugó t. képviselőtársam, ne méltóztassék a magyar alkotmányt hét tűzrendészeti felügyelőtől félteni. (Payr Hugó: Erről nem is beszéltem!) Megállapíthatom, itt óriási tévedés van. Ez a javaslat a megyéknek, törvényhatósági jogú városoknak és általában az önkormányzatoknak semmi néven nevezendő jogát és autonómiáját nem csorbítja. (Czirják Antal: Hivatásosokat kérünk!) A javaslat hét kerületi felügyelőséget és egy országos tűzrendészeti felügyelőséget kíván kreálni. (Payr Hugó: Aljegyzők, mint parancsnokok és szakértők!) Elárulok egy olyan titkot, amely nem is titok, amelyet nem én állapítok meg, hanem mindenki tud, aki organizációval foglalkozik. Ezt a nagy titkot organizáció szempontjából egy igen nagy szellem, Moltke állapította, meg, aki azt mondta, hogy normálisan ember kilencnél több egységgel szakkérdésben diszponálni nem tud. Ez vonatkozik a tűzrendészetre is. Ha van két szervezet a világon, amely a tökéletességet legalább is megközelíti, ezek egyike mindenesetre a hadseregnek, másika pedig a katolikus klérusnak az organizációja. Azok az organizációs szempontok, amelyek ennél a kettőnél érvényesülnek, átvehetők bárhova, még a tűzrendészetbe is. (Helyeslés jobbfelől.) Hangsúlyozom még egyszer, ezekkel a kinevezésekkel szakembereket kreálunk. Ezek nem parancsolnak a vármegyéknek, ezek tűzrendészeti szempontból ellenőriznek. Felmerült az a kifogás is, hogy a tűzrendészeti kerületi felügyelő közbeiktatódik a miniszter és a megyék közé. Méltóztassék megnézni a statisztikát. Ez tűzrendészeti kérdésekben minden vonatkozásban tökéletesen mozaikszerű, minden egység nélküli képet mutat. Miért? Mert a legkiválóbb belügyminiszter a legkiválóbb alispánokkal és főispánokkal sem tud ilyen részlet-szakkérdésekkel szakszempontból és mindenütt olyan mértékben törődni, hogy abhól egységes szervezet kialakulhasson. Ha ellenben ezt a munkát a maguk tudásával, hozzáértésével és munkaszeretetével szakemberek végzik, ezek majd előbbre vi szik a dolgokat és mindenesetre több eredményt fognak produkálni. Nem kifogás az a kérdés sem, hogy hogyan fog egy felügyelő 500 falut ellenőrizni. Vájjon hogyan ellenőriz a belügyminisztérium illetékes tűzrendészeti osztálya most közel 3500 községet, illetőleg várost? Mégis csak jobbá válik a helyzet, mint amilyen eddig volt. 63