Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

432 Az országgyűlés képviselőházának 9 Ügy van!) és egyéb járványok elhurcolása mind a cigányoknak tulajdonítható. Veszprém vármegye alispánja, éppen a napokban adott ki egy rendeletet, amelyben felhívja a községek elöljáróságait arra, hassanak oda, hogy a cigányok lovat egyáltalán ne szerezhessenek, miv égből a rendőrhatósági engedélyt tagadják meg. Az egyik elmés főszolgabíró, aki nem akarta, hogy járásában megmaradjanak a cigányok, mindegyik (községében kidoboltatta, hogy a cigányok egy hétig maradjanak .helyükön a községekben, mert minden községbe el fognak menni lovaikat elrdkvirálni. Erre az összes cigányok megszöktek a járásból, s azóta nem mernek visszamenni. (Derültség.) De miért van az, hogy minden községből kihajtják a cigányokat? (Horváth Zoltán: Ki veszi meg a kehes lovat?!) Ennek oka az, hogy egy belügyminiszteri rendelet megállapítja, hogy a községek kötelesek letelepíteni a cigányokat, de a telepítés költségeit a községeknek kell viselniök. Nagyon természetes tehát, hogy mindegyik község iparkodik a cigányokat kihajtani, és így a kérdés nincs megoldva. A magáin részéről Mária Terézia elvének alapján állok, aki a tűzrendészeti szabályzattal egy időben a cigánykérdést is megoldani próbálta és azt mondotta: a kóbor cigányok gyermekeit állami menhelyekre kell átvenni s ott fel kell nevelni, hogy becsületes polgárok váljanak belőlük. József nádor és a 900-as években József főherceg is próbálta a cigányokat letelepíteni, de ez nem .ikerült, megszöktek, mert már felnőttek voltak azok a cigányok. Hogy a lótartást el lehet venni valakitől azért, mert cigány, ezt nem merném jogszabályban kimondani. (Reisinger Ferenc: Be kell meszelni Őket, mind fehér lesz!) Azért, mert az illető egy bizonyos fajhoz tartozik, nem lehet, azért azonban, mert egy bizonyos bűncselekményt követett el, — kóborlás (közben lopást, vagy más effélét — talán meg lehet tőle vonni a lótartást. Nem folytatom fejtegetéseimet. Nagyon sok község kérését tolmácsolom a Háznak és a belügyminiszter úrnak, amikor a belügyminiszter urat arra kérem, (Reisinger Ferenc: Meg kell tanítani őket igazat mondani, akkor nem lesznek cigányok!) hogy a magyar falunak ezt a fájó kérdését méltóztassék orvosolni. Tudom, hogy nagy nehézségekbe ütközik, de felhívom figyelmét a községek második országos kongresszusának megállapodásaira. Azt hiszem, ezek nagyon jó utakat és módokat jelölnek meg arra, hogy előbb-utóbb közmegnyugvásra orvosoltassék ez a kérdés. Egyébként a törvényjavaslatot, amely több irányban haladást jelent, a magam részéről örömmel elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Esterházy Móric képviselő úr. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Engedelmet kérek, hogy a vitának ebben az előrehaladott stádiumában egy-két percre még feltartom a vita befejezését. Csak egészen röviden a következőket kívánom megjegyezni. Kétségtelen, hogy tűzrendészetünk vidéken, különösen faluhelyen a legutóbbi években, vagy mondhatnám azt is, a háború óta, a súlyos gazdasági viszonyoknál és egyéb körülményeknél fogva meglehetősen elhanyagolt. A törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm, mert azt hiszem, hivatva lesz arra, hogy tűzrendészetünket vi'. ülése 1936 február 18-án kedden. déken is ismét arra a színvonalra emelje fel, amelyen a háború előtt állott. Kétségtelen az is, hogy a mai körülmények között szoros kapcsolat áll fenn a légvédelem és a tűzrendészet között, így ennek szabályozása is aktuális lett. E szempontok hangsúlyozása mellett engedelmet kérek, hogy még egypár gondolatot vessek fel. Teljes mértékben elismerem, hogy a fegyelem és szakértelem szempontjából szükséges a kinevezési rendszer, de mindazoknál a szempontoknál és indokoknál fogva, amelyeket a túloldalról Pinezich István t. képviselőtársunk részéről is volt szerencsénk hallani, felvetem a kérdést, nem lehetne-e az autonómiákat mégis belevonni a kérdés megoldásába annyiban, hogy az autonómiának bizonyos jelölési jogot adnánk, a kinevezési jog azonban a főispánokat illetné meg. Egy másik észrevételem az 5. §-nak ötödik bekezdéséhez kapcsolódik. Nem egészen látom be azt, hogy a járási és vármegyei felügyelőknek a megbízatása miért nincs meghatározott időhöz kötve. Nézetem szerint ugyanis azok a szempontok, amelyeket a törvényjavaslat indokolása a kerületi és országos felügyelők szempontjából felemlít, bár csökkentett mértékben, ezekre az urakra is fennállanak és a szakasz ötödik bekezdése gondoskodik ar

: ról, hogyha az illető vármegyei vagy városi tisztviselőt más tisztségre választják meg vagy áthelyezik, abban az esetbén tűzrendészeti megbízatása is megszűnik. Azt hiszem, itt is helyes volna bizonyos fix évszámot megállapítani, mondjuk három évet, vagy öt évet, nem pedig — ahogy a javaslat kontemplálja — ezek megbízatásának időtartamát akként megállapítani, hogy a megbízatás visszavonásig terjedő időre szól. A további kérdés, amelvet bátor lennék felemlíteni, a motoros fecskendők beszerzése. Azt hiszem, hogy a Dunántúl és általában az országnak azon a vidékein, ahol a községek közel fekszenek egymáshoz és ahol az úthálózat ki van építve, nagyon is beválnék, ha 2—3 vagy több község tartana efv-egy motoros fecskendőt, esetleg egy-egy ipartelepnek vagy nagyobb gazdaságnak a bevonásával is. A legsúlyosabb aggályom a 12. §-szal szem ben van, és előttem felszólalt képviselőtársaimmal együtt erre vonatkozólag felvilágosítást, illetőleg torvénymagyarazatot kérek az igen t. belügyminiszter úrtól. A 12. §-ban történik említés a közös szérűkről. Maga a szakasz nem egészen világos, az indokolásiból pedig, amelyet időmegtakarítás végett moist nem loi vasok fel, azt a benyomást nyeri az emíber, mintha a kormánynak az volna a szándóka, hogy most már országosan kötelezőleg elrendeli a közös szérűk intézményét is. Engedelmet kérek, nekem ez^ ellen a legsúlyosabb aggályaim vannak szociális és gazdasági szempontból egyaránt. Vannak községek, amelyekben — merem állítani — _a legszigorúbb brachiummal sem lehetne keresztülvinni ezt az intézkedést. Azután meggondolásra ajánlom azt is, hogy a közös szérűk jelentősége csökken a motoros és a, vidékenkint meglévő villamososéplés által. Természetesen ezeknél a tűzveszély sokkal kisebb, mint a gőzzel való cséplésnél, eltekintve azoktól a szempontoktól, amelyeket Pintér igen t. képviselőtársam itt •már előadott s amelyeket szintén időmegtakarítás miatt nem ismétlek, hogy tudniillik ha a közös szérű egyszerre ég le, és vannak olyanok, akik biztosítottak, mások pedig nem biztosítottak, akkor egy olyan végnélküli káosz áll