Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. köti le magát egy rendszerhez, hanem szabad kezet biztosít magának, mert — amint hozzám érkezett néhány községi jegyző és községi vezető részéről figyelmeztetés — e tekintetben az egyik községben egészen más a helyzet, mint a másikban. Kis községekben beválik a soros strázsa (intézménye, de amint a község valamivel nagyobb, már a soros strázsa, az önkéntes strázsa rendszere nem válik be, sokkal helyesebb a fizetett strázsának, a fizetett éjjeliőri szolgálatnak a bevezetése. Nem válik be a soros strázsa, amint valamivel nagyobb a község azért, mert aránytalan terhet ró nemcsak a módosabb emberekre, de a szegény emberekre is. Annak a szegény embernek ugyanis, ha valami betegsége vagy bármi baja van, amiért nem tud kimenni szolgálatra, szintén fogadnia kell egy hivatásos istrázsát, ajkú; kiáll helyette. Azután a kisembereknek, a szegény embereknek téli időben, amikor szükség van jó meleg ruházatra, nines bakancsuk, nincs csizmájuk nincs bundájuk és így nem állhatnak ki. (Reisinger Ferenc: Ilyenkor tüzet csinál, hogy legyen minél melegedni!) Ezzel szemben azt szokták felhozni, hogy rendesen minden községben van egy szűr, amelyet azután magára vehet a strázsa. Erre nézve azonban meg kell jegyeznem hogy vannak beteg emberek is, vannak bőrbajos vagy tüdőbeteg emiberek, és ilyenek után már nem miindegyik polgár veszi magára szívesen azt a bundát. (Az elnöki széket Kor ni s Gyula foglalja el.) A fizetett strázsa intézménye azért is helyes, mert a legtöbb községben a strázsát rendesen még egyúttal kisbírónak is alkalmazzák, Illetőleg megfordítva: a kisbíró, vagy a törvénybíró egyúttal éjjeliőri szolgálatot is végez, amiért 20—30—50 pengő fizetést kap. Ha tehát a belügyminiszter úr az önkéntes strázsa intézményének bevezetésére kötelezné is a községeket, voltaképpen mégis kellene tartani egy fizetett embert, és így a községek a terhektől nem szabadulnának meg. Azután pedig a soros strázsa intézményét nagyobb községekben azért sem lehet alkalmazni, mert vannak büntetett előéletű egyének is, akik kevesebb 'megbízhatósággal bírnak, és így nem lehet őket arra használni, hogy éjjel vigyázzanak a tolvajokra vagy a tűzveszélyre. Éppen ezért amellett vagyok, hogy a fizetett strázsa intézményét kell bevezetni. (Csoór Lajos: Nagyon helyes!) és ennek terhét minden község vállalja az adóteher arányában. (Czirják Antal: De elsősorban hadirokkantakból álljon!) Nagyon természetes, szívesen járulok hozzá ahhoz a kívánsághoz, hogy elsősorban hadirokkantak alkalmaztassanak erre a teendőre. (Helyeslés.) Amit különben a törvény is kimond. (Egy h<mg a baloldaUm: Sajnos, nem tartják be!) Egy másik kérdésről is szólok röviden, amelyről Pintér t. képviselőtársam már beszélt, a közös szérű intézményéről. A közös szérű intézményére vonatkozólag a törvényjavaslatot t. képviselőtársaim különbözőképpen magyarázzák. A belügyminiszter úr nyilatkozata mindenesetre a törvénymagyarázat erejével fog bírni. Ügy olvasom ki a törvényjavaslatból, hogy a belügyminiszter úr itt is szabadkezet hagyott magának, nem kötötte le magát a közös szérű intézménye mellett, ami nem is lett volna helyes, mert hiszen a közös szérű intézményét a gazdaközönség nem szívcsen látja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A legtöbb községben tudniillik megvan a ülése 1936 február 13-án kedden. 431 mód arra, hogy beltelkeken, ahol a tűzveszély nem nagy, rakodjanak ki aratáskor, csépléskor és ott végezzék.el a cséplést. (Patacsi Dénes: Nagy munkamegtakarítás!) Másutt, ahol közelebb vannak a házak egymáshoz építve és a beltelkeken nem lehet az asztagokat felállítani, ott viszont egyes gazdák parcelláin szokták felállítani az asztagokat cséplés céljából. Nézetem szerint a törvényjavaslat csak a tekintetben intézkedik, hogy amely község önszántából közös szérűt akar létesíteni, annak módja legyen kisajátítás útján gondoskodni erről. (Helyeslés a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ez eddig is így volt!) Az - 1881 : XLI. te eddig tényleg nem adott erre alkalmat, most azonban ennek a törvénynek a hatályát kiterjeszti ez a javaslat a közös szeru_ céljára való kisajátításra is. Ha ez a törvényjavaslatnak a helyes magyarázata, akkor a magam részéről teljesen meg vagyok nyugodva. Végül egy részletkérdésre térek rá és kérem az igen t. Báz engedélyét, hogy erről szólhassak azért, mert ez is szoros kapcsolatban van a törvényjavaslattal, a tűzrendészet kérdésével, aminthogy ennek a kérdésnek egész történelme azt mutatja, hogy a királyok mindenkor, ha jogszabályokkal szabályoztak a tűzrendészetet, egyúttal a cigánykérdést is próbálták megoldani. Hangsúlyozom, hogy próbálták megoldani, mert mindezideig még nem sikerült megoldani. Kezdve attól az időtől, amikor az oláhokkal együtt, mintegy az oláhok hátvédjeként a cigánynépséget is kaptuk a Balkánról, ez a kérdés állandó problémája a magyar falvaknak. Lehet, hogy talán az alföldi igen t. képviselő urak ezt nem érzik annyira, de nálunk a Dunántúlon, Zala, Veszprém és Sopron vármegyékben állandó keserű problémája ez a falvaknak. (Zaj.) Ha a parlamentben nem is, de a vármegyék gyűlésein állandó témát alkot ez a kérdés, úgy, hogy ha a belügyminiszter úrnak sikerülne ezt a kérdést csak valamenynyire is rendezni, igen nagy hálára kötelezné elsősorban a dunántúli falvak lakosságát. (Úgy van! Ügy van!) Én itt a humanitás álláspontjára helyezkedem. Noha a cigánykérdést faji kérdésnek is lehet felfogni, én mégis azt mondom, hogy a humanizmus és az emberszeretet álláspontján, de szigorral kell ezt a kérdést kezelni. (Egy hang jobb felöl: Meg kell nyíratni őket!) Hogy a faji kérdés nem akadálya a probléma megoldásának, az abból is kitűnik, hogy a cigányok közül nagyon sok ember szakadt ki, akik ma már rendes foglalkozást folytatnak, s akiket le lehetett telepíteni; hogy ne mondjam, a cigány zen eszek voltaképpen szintén ebből a fajból erednek és ma már nagyon megbecsült polgárai az országnak. Ez a kóbor cigánynépség azonban, amely — mondom — az oláhokkal jött fel a Balkánról a törökök üldözése elől először Erdélybe, azután pedig a Dunántúlra is, feltétlenül megfékezendő, hogy ne okozzon olyan sok keserűséget a falu népének. A magyar falu népe s a falvak vezetői is azt mondják, hogy Ahasvérus mondája igaz, amely szerint Krisztus utolsó ruhadarabját cigányok tépték le, és ezért kell nekik most bolyonganiok az egész világon; átok van rajtuk és átkot hordanak mindenfelé, ahol járnak. Ez a monda hangulatot teremt a falvakban és méltóztassanak elhinni, hogy a gyújtogatások legnagyobb része, különösen vasárnap délutánonként, a cigányoktól ered s azonkívül — amiről most ebben a vitában nem szólhatok bővebben — az állati betegségek (Ügy van!