Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

420 Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése i936 február 18-án kedden. deleteken alapuló tűzrendészet zavartalan kifejlődését. Még a belügyminisztériumban is megvolt a legfőbb szerv, az úgynevezett tűzrendészeti osztály. Ez a tuzrendészeti osztály azonban, mivel az alacsonyabb tagozatokban még nem voltak meg az ellenőrzésre hivatott szervei, tulajdonképpen csak konkrét ügyekben tudott intézkedni, de a tűzrendészet kifejlesztése tekintetében azonban nem volt meg kezében az a hatalmi eszköz, amely feltétlenül szükséges lett volna ahhoz, hogy ez a fejlődés abszolút egészséges legyen. Körülbelül olyanformán voltunk ezzel a kérdéssel, mint az úgynevezett veszprémi mázsával. Amikor kiadták a rendeletet, hogy minden községben fel kell állítani egy hiteles mázsát, hogy azon mindenki ellenőrizni tudja azt, hogy az általa vett mennyiség megfelel-e pontosan a súlynak, a községek ezeket a mázsákat iparkodtak beszerezni. Amikor azután egy Veszprémben tartott jegyzői gyűlésen összejöttek a jegyzők, volt közöttük egy szomorú, búbánatos jegyző is. Kérdezik tőle: hát teneked mi a bajod? — Ó, borzasztó bajom van ezzel a mázsával! — Hát mi történt? kérdezik. — Azt mondja: kijött a rendelet, hogy be kell szerezni a hiteles mázsát, a községnek nem volt pénze, kértem hathónapi halasztást, megkaptam; lejárt, megint nem volt pénz, megint kértem hathónapi halasztást, azt is megkaptam, akkor sem volt pénz. A végén bejelentettem, hogy a mázsát nem tudjuk beszerezni, mert nincs rá pénz, erre felfüggesztettek. — Azt mondja erre a többi jegyző: ejnye, de ostobán csináltad! Nekünk sem volt pénzünk, mi sem szereztük be a hiteles mázsát, de bejelentettük azt, hogy a mázsa be van szerezve és egyikünknek sem történt semmi baja. Ilyenformán voltunk azelőtt a tűzrendészettel is. Nem voltak meg a helyi ellenőrző szervek és így hiába bocsátották ki a modern fejlődésnek megfelelő tuzrendészeti kormányrendeleteket, az ellenőrző és alacsonyabb hatóságok, a községekig visszanyúló és a belügyi kormányzatnak alárendelt és megfelelő szakellenőrző szervek hiányában hiába rendelte el a rendelet ezt meg amazt, azokat tulajdonképpen sohasem hajtották végre és így az egységes tűzrendészet ki nem fejlődhetett. Amikor tehát a törvényjavaslat ezt a hiányt pótolja, amikor megállapítja fokozatonként a járásoktól kezdve felfelé a tuzrendészeti felügyelőket, mint végső fokon a belügyi kormányzat ellenőrző szerveit, ezzel teszi éppen lehetővé a tűzrendészet egészséges kialakulását és a célkitűzések megvalósítását. T. Ház! A törvényjavaslat indokolása azt mondja» hogy ennek a •törvényjavaslatnak tulajdonképpeni ősanyja a Mária Terézia által 1788-ban közzétett Tuzrendészeti Útmutatás. Igaz, hogy országos vonatkozásiban ez így van, azonban kétségtelen dolog az, hogy amikor Mária Terézia 1788-ban országos vonatkozásban rendezte a tűzrendészetet, akkor nemcsak a Malasits Géza igen t. képviselőtársam által említett nemes testőr külföldi tanulmányaira alapította ezt a művet, hanem alapította egyben olyan belső partikuláris jogforrásokra is» amelyek a tűzrendészetet egyes helyeken már szabályozták. Utalok e tekintetben éppen a magam városára: Győrre. Győr városa már 1698 szeptember 17-én a magisztrátus útján megalkotott egy tuzrendészeti szabályzatot, amely nagyon érdekesen nemcsak a preventív tűzrendészettel, hanem az aktív tűzrendészettel ils foglalkozott, sőt a tűzrendészet hatósági sezr vezetet is megállapította. T. Ház! Ez a Mária Terézia által kibocsátott Tuzrendészeti Útmutatást szinte egy évszázaddal megelőző Győr-városi tuzrendészeti szabályzat, — amelyet, ismétlem» 1698-ban bocsátott ki Győr város nemes magisztrátusa — elsősorban a prevencióval foglalkozik, amikor megállapítja azt, hogy súlyos büntetés alá esik mindennemű gondviseletlenség, — ahogy kifejezi magát — megállapítja, hogy amikor Győr városát több alkalommal érte tűzvész, ennek oka legtöbbször gondviseletlenség, figyelmetlenség volt. Ennélfogva elrendeli azt, hogy a kéményeket tisztán 'kell tartani, a sütőkemencére vigyázni kell, a padlásra gyertyával felmenni <nem szabad. Egyenesen drákói szigorral hajtja végre a rendelkezéseit. (Malasits Géza: Ma is elkelne ilyen rendelkezés!) Kétségtelen, —i valóban ez az érdekes — 1698-ból való és lényegileg abszolút modern ez az általam ismert legelső tuzrendészeti szabályzat, mely drákói szigorral akként intézkedik,, hogy: ha pedig ezt akár igazida, akár gazdaasszony megszegi, szigorúan tömlőére vettetek, sőt amennyiben cseléd a padlásra gyertyával megy és e gondviseletlensége álta tűzvészt okoz, annak a cselédnek feje vétetik. További preventív intézkedésként elrendeli ez a szaibályzat azt, hogy amint szélvész támad, köteles minden. háznak a gazdája edényben» hordóban tartányokban azonnal vizet összegyűjteni; elrendeli azt, hogy tűzvész esetén mi|nden ember, nemre való tekintet nélkül» köteles saját dézsájával, edényével a vizet a tűz színhelyére szállítani s amikor kiöntötte a vizet, ismét újból vízért menaii. Azt mondja ez aszabályrendelet, hogy a vizet edényeiben a tűz színhelyére vivő emiber köteles a vizet a tisztviselő által elrendelt} és kijelölt nagyobb kádba beleönteni. f Íme, t. Ház, a legérdekesebb, a legelső formája annak a modern törekvésnek, hogy akár vízvezeték, akár kútrendszer mellett tűzrendészet céljaira ciszternákat kell tartami, ahol a vizet tartalékolni tudjuk. Ez a szabályrendelet elrendeli azután azt, hogy amint tűz támad, minden férfi baltával, csáklyával, lajtorjával köteles azonnal a helyszínére sietni és ott a tűzvészt megakadályozni. Aki ezt elmulasztja, szigorú büntetésben részesül. Lényegileg ezek a preventív és aktív tűzrendészet intézkedései. A preventív intézkedések közé tartozik még az is, hogy elrendeli: a fazekasok műhelyeiket, minthogy állandóan tűzzel dolgoznak, csak a városon kívül építhetik meg, mindazok az iparosok pedig, akik kovácsok, lakatosok, bognárok, szeszégetők, égetett pálinkafőzők, kötelesek a legnagyobb gondot fordítani arra, hogy e foglalkozásuk körében végzett munkájukból tűzvész ne származzék. E preventív rendelkezések és intézkedések mellett ez a szabályrendelet megállapítja egyszersmind a tűzrendészet közigazgatását is. Ennek egyik legérdekesebb része az úgynevezett strázsa-intézmény létesítése. Eszerint mindenki köteles volt strázsát állani, és pedig akár gazda» akár nemes. Ez annyira érdekes, hogy ezt szó szerint ismertetem (Olvassa): »TJj városi strázsáknak pedig akár nemes, akár városi, akár hajdú — katona, mindazok, akik városi funduson laknak és táborba nem mennek — tehát a katonák is — kötelesek házsor-