Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-92
Az országgyűlés képviselőházénak 92. jában strázsát küldeni vagy embert állítani saját .fizetéséért. Aki ezt megszegi, 12 forinttal büntettetik«. Tehát még a hajdú-katonák is, hacsak táborba nem szálltak, kötelesek voltak: strázsát állani. Ez volt tulajdonképpen a preventív tűzrendészet legalacsonyabb foka. Ezt követték azután az újvárosi tiszt urak és esküdtek, végső fokon pedig a magisztrátus. Ebből az 1698-ból való győrvárosi statútumból kitűnik az, hogy egyrészt modern alapokon nyugszik, másrészt pedig lényegileg szinte az általános yédkÖtelezettségre alapítja a tűz elleni védekezést, amikor nemre való tekintet nélkül, sőt jogállásra való tekintet nélkül is szinte általánossá teszi a tűz elleni védekezés kötelezettségét. Amikor tehát megállapítjuk azt, hogy az első országos intézkedés Mária Terézia korából fakadt, meg kell állapítanunk azt is, hogy ennek a Mária Terézia-féle rendeletnek alapja és kútforrása a közel egy évszázaddal előbb, 1698-ban Győr város által kiállított statútum. Győr város sokat küzdött a tűzveszedelmekkel, ennek folytán fejlődött ki ott a tűzrendészet iránti érzék is. Később — szinte így mondhatnám — az általános védkötelezettségen alapuló rendszert a fejlődés folytán felváltotta az önkéntes tűzoltóság intézménye. Nem osztozhatom az indokolásnak ab ban a megállapításában, hogy az önkéntes tűzoltóságok Imiűködése sízomorú képet, illetőleg ki nem elégítő eredményt mutatott, mert mindenütt, ahol az önkéntes tűzoltóság működött, ez a Ihielyzet magaslatán igyekezett megállani. Ez a megállapítás, amelyet az indokolás tartalmaz, inkább csak a községekre vonatkozhatik és állhat meg. Ez a visszafej lődési az önkéntes tűzoltóegyesületeknél idők folyománya, ennek magyarázata pedig nagyon kézenfekvően megtalálható. Megtalálható abban, :hgy míg az ömfcénites tűzoltóegyesület volt abban a községben, úgyszólván, az egyetlen egyenruházott és fegyelmezett alakulat, addig az utóbbi két évtizedben a tűzoltóság intézfmiénye amellett kifejlődött még a levente-intézmény, kifejlődött a leéllövésizet, a nemzeti munkavédelem, az iskolánkíyüli művelődés is. Amíg tehát az önikéntesi tűzoltóság élére a legkiválóbb, a legmegbízhatóbb községi intelligens emberek kerültek és válogatni lehetett közöttük, addig 'most az Ötféle intézmény között a vezetőség olyan mértékben 'megoszlik, hogy nagyon természetesen a tűzoltóságnak, de sokszor még a többi 'intézménynek: élére sem jutott az az abszolút fcnegbízható, abszolút szakképzett ember, aki jelen, esetben a tűzoltóságot a régi színvonalon fenntartani tudta volma. Felvetem' a gondolatot a mélyen t belügyminiszter úr előtt, hogy amikor az egyesületek óriási tömegével szentben felmerült il'/* EL terv, hogy itt rendet kell teremteni ebben a zűrzavarban, nem volna-e célszerű mindezeket az intézményeket a községekben egyestíeni. Egyesíteni kellene a régen bevált, a községeik lakosságának érzésvilágába isi magát befészkelt tűzoltóságban, amelynek osztályai, így levente-osztálya, céllövő osztálya, népművelési osztálya, stb. egységesen végezhetnék a nemzeti vagyon megóvása és a nemzetvédelem! szempontjából legfontosabb rész, a tűzvédelem ímellett ezt a többi feladatot ist/ Ha ilyen megoldást méltóztatik találni, jezzel egyrésizt a koncentráció történnék meg, (másrészt biztosítva volna ezeknek az intézményeknek megfelelő, abülése 1936 február 18-án kedden. 421 szolút megbíiziható és szakképzett emberek vezetésével történő további eredményes fejlődése is. Az előbb ismertetett rendeletet követte még 1749 május 29-én a város nömes tanácsának »tűzi veszedelem iránt való rendelése« is 12 pontban, tehát ez iiis még 40 esztendővel előzte meg Mária Terézia statútumát, amely az 1698. évi statútumot bizonyos mértékig modernizálta és a tűzrendészetet még korszerűbb alapokra helyezte. Teljesen beérem azzal, hogy ezen történeti emlékek felfrissítése mellett megálliapítani kívánom azt, hogy a Mária Terézia korabeli tűzrendészeti szabályozásnak volt imár egy megelőző törvényes .szabályozása is Győr városában és ez a szabályozás kétségtelenül kútfőjét és forrását képezte — külföldi tanulmányok mellett a Mária Terézia által kibocsátott tűzrendészeti szabályrendeletnek is. T. Ház! Ezen kis történeti reminiszcenciák figyelembevétele után még csak azt méltóztassanak megengedni, hogy ezekhez mint rendkívüli érdekességet és a jövő történeti kutatás szempontjából fontos tényt azt említsem meg, hogy az 1698-ban és 1749-ben kibocsátott tűzrendészeti szabályzatok magyar nyelven lettek kibocsátva, és hogy ezek bár régies, de nagyon jól érthető magyar nyelven szólnak. E kutatások nyomán megállapítottuk azt is, hogy Győr városában 1604-ből származik az első magyar nyelven írott emlék, amiből az következik, hogy Győr városa ősi magyar város volt, amelynek 1600-ból fennmaradó hivatalos szabályrendeletei és hivatalos okmányai mind, de mind magyar nyelven készültek, és csak későbben a latin nyelv térhódítása, majd mégkésőbben a német betelepedés folytán tért csak át Győr város magisztrátusa a latin nyelvre, illetőleg a német nyelvre. Ez a megállapítás mindenesetre útját állja annak a felelőtlen agitációnak, hogy Győr városa német település volt. Ez nem áll, mert Győr városa igenis ős magyar település, mert már a XVII. században magyar volt a hivatalos nyelve Győr városának, tehát jogosulatlan minden olyan felelőtlen német agitáció, amely Győr városára és környékére,, mint eredeti német telepítésre veti ki aspirációját! (Úgy van! Ügy van!) A törvényjavaslat részletes tárgyalása során, illetőleg az előttem szóló szónokok taglalása során felvetődtek bizonyos kifogások a törvényjavaslattal szemben. Legelsősorban felmerült az a kifogás, hogy a főparancsnokot, illetőleg a parancsnokot és a hivatásos tűzoltóság tisztikarának tagjait a főispán, illetőleg a főpolgármester nevezi ki. Ha abból indulunk ki, hogy eddig ezeket a törvényhatósági bizottság választotta, tehát a választás az autonómia jogkörébe tartozik, akkor tényleg visszafejlődést, illetőleg az autonómia leépítését vagy mint hallottam, az autonómia sérelmét láthatnók ebben. En azonban nem vagyok hajlandó ezt így felfogni. En tisztára a szakszerűség szempontjából nézem ezt a kérdést s annyira fontos, hogy a szakszerűség érvényesüljön ezen állások betöltésénél, hogy sokkal inkább elérjük ezt a célt azzal, ha a hivatásos tűzoltóság tisztikarának tagjait a főispán nevezi ki, a tűzrendészeti felügyelőket pedig a miniszter — akiknek kinevezésénél az országos tűzrendészeti főfelügyelőt mindig meg kell hallgatni, — mint ezen állásoknak az általunk is jól ismert korteskedés vagy 61*
