Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. a károkkal, amelyek egy tűzeset alkalmával keletkeznek. Akár közmunkával, akár másképpen rendben lehet tartani a kutakat. A Hegtöbb községben tűzeset alkalmával azt kellett a tűzoltóságnak tapasztalnia, hogy a kutak nem voltak rendben, nem voltak évek óta kitakarítva, eldugultak, eliszaposodtak; tehát a kutak rendbentartásáról gondoskodni kell. Fontos azután a víztartályok építése. Nem kerül olyan rettenetes nagy összegbe egy olyan víztartály létesítése, amelyben állandóan van víz, s amelyből legalább egy óra hosszáig lehet azt a szivattyút, azt a fecskendőt vízzel ellátni. Az sem valami horribilis költségekkel járó kívánság, ha azt mondom, hogy ott, ahol folyó van, építsék meg a lejárót a folyóhoz, hogy a tűzoltóság könnyű szerrel tudjon a vízhez hozzájutni, és hogy ne történjék meg az a groteszk eset, hogy egy folyómenti faluban leég 30—40 ház azért, mert vízhiány van. Felhívom azután belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a tűzvédelem és a tűzrendészet kérdésében nem tett meg azzal mindent, hogy ezt a törvényjavaslatot ideterjesztette a Ház elé és különböző kategóriájú felügyelőket kinevez, szóval az egész dolgot rendszeresíti, hanem meg kell valamennyire előzni a tűzesetek kitörését úgy, hogy a lakosságot magára a tűzrendészetre és a tűzvédelemre alaposan ki kell oktatni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Természetesen!) Én, aki rengeteg sokat jártam a múltban falvakban, járok ma is és érdeklődöm a tűzoltóság dolgai iránt, sajnálattal tapasztalom, hogy minden faluban oktatnak, — ott van a leventeoktatás, ott van ,az iskolánkívüli népoktatás, a különböző vallásfelekezetek tartanak fenn egyesületeket, azokban mindben oktatnak, az összes haszontalan tudományokat megtanulják az ifjak — ellenben ami a legfontosabb: a tűzrendészetről és a tűzvédelemről esik a faluban a legkevesebb szó. (Hertelendy Miklós: Tazoltóversenyek vannak!) Mennyivel jobb lenne, ha rendszeres oktatásban részesülnének különösen az ifjak, de nemcsak az ifjak, hanem a szülők is, mert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a tűzesetek legtöbb alkalommal tudatlanságból, gondatlanságból és főleg a gyermekek játszási szenvedélyéből származnak. Igaz, hogy ha keményen fogja majd a miniszter úr ezt az oktatást és a lakosság nagyrészét rákényszeríti arra, hogy ezt az oktatást hallgassa végig, eleinte talán idegenkedve fogják fogadni est, de mégis, ha másként nem, jótékony szigorral kell az embereket kényszeríteni arra, hogy ezeken a kurzusokon vegyenek részt, mert szegények vagyunk. Hiába beszélünk arról, hogy a tűzoltást államosítani kell. hiába beszélünk arról, hogy nagyszerű tűzoltószereink vannak és azokkal el kell látni a falvakat, mert a szegénység ezen a téren sok mindent megakadályoz. A szegénységet figyelembe Véve is lehet azonban védekezni úgy, hogy a lakosságot kioktatják a kölcsönös segély nagy szükségességére és kioktatják arra, hogy mit kell csinálni tűz esetén. Miért említem a kölcsönös segély nagy fontosságát, Azért, mert személyes tapasztalaiból tudom, hogy ez mennyire jó. Láttam falvakban tüzeket, ahol a fél falu összecsődült és bámulva nézte a tüzet, de senki hozzá nem nyúlt. Hiába volt minden nógatás, a jegyző, a tanító hiába kiabáltak az emberekre, hogy hozzanak vizet, bizony, a legtöbb ember csak nézte és aki segíteni akart, még az sem tudott a báülése 1936 február lU-én, pénteken. 413 mész tömegtől a tűzhöz hozzáférni. Ahol ellenben nehany lelkes ember összefogta a falu népet es kioktatta arra, hogy tűzesetek alkalmával mit kell csinálni, ott addig is, míg a tűzoltóság összeszedelődzködött, jöttek össze emberek és tudtak valami segítséget nyújtani. A jegyzői tanfolyamon kioktatják a jegyzőjelolteket a tűzvédelemre és a tűzrendészeti intézkedések mikénti alkalmazására. Szerintem ez nem elég. Ujabb időben néhány helyen, ahol a cserkeszét kifejlődött, vannak már ifjú cserkesz-tűzoltók. Egyik-másik helyen a leventéket is kioktatják már a tűzvédelem elemeire, kioktatják arra, hogy tűzesetnél miként és hogyan kell viselkedni, hogyan kell a rendet fenntartani^ hogyan kell gondoskodni arról, hogy a tűzvész ne terjedjen tovább. Azt hiszem, nem mondok groteszk dolgot, ha azt kérem a miniszter úrtól, gondoskodjék arról, hogy a tanítóképzőikben is oktassák ki a tanítójelölteket a tűzrendészet szabályaira és a tűzvédelem elemeire. A tanítók azután a gyermekek észjárásához alkalmazkodva adhatják tovább azt, amit itt tanultak és ha ma nem is, de belátható időn belül mégis felnevelkedik egy generáció, amely tisztában van azzal, hogy a tűz a legjótékonyabb elem, de egyúttal a legveszedelmesebb ellensége is az embernek. Akkor ezek a gyermekek megtanulják, hogy gyufával nem szabad játszani, megtanulják, hogy a kis versikéből, hogy »kés, olló, vasaló, gyermek kezébe nem való« — vasalót elhagyhatják és egész bátran mondhatják a verset úgy is, hogy: »kés, gyufa, olló, gyermek kezébe nem való«. Mondom, a tanítókat és a tanítónőket is ki lehet oktatni a tűzvédelemre és a tűzrendészetre, úgy hogy ezen a téren is a falu lakossága mégis valami oktatást kapjon. Még egy rövid dolgot vagyok bátor említeni, és ez az, hogy ez a törvényjavaslat a felfelsőbbek költségátalányáról gondoskodik, ellenben megkívánják azt, — legalább nem találok intézkedést erre — hogy a falusi önkéntes tűzoltótestület parancsnoka ingyen teljesítsen gyakran igen nehéz és felelősségteljes szolgálatot. T. miniszter úr, a leventeoktatók a falvakban évi 2—300 pengőt kapnak azért, mert a leventéket oktatják. Azokban a falvakban, községeikben és városokban, ahol polgári lövészegyesületek működnek, ' a főlövészt is — így szokták mondani — megjutalmaz7ák a munkájáért. Mennyivel inkább kell jutalmazni azt az embert, aki ott a tűzoltással, tűzrendészettel, tűzvédelemmel foglalkozik és mennyivel inkább megérdemli az, hogy elmulasztott munkaknapjait és fáradságát valamivel is honorálják. Arra kérem a miniszter urat, hogy erről is történjék gondoskodás; ne csak a különböző^ felügyelők és főfelügyelők^ tiszteletdíját állapítsák meg, hanem állapítsák meg annak a szegény falusi embernek a tiszteletdíját is, aki emberszeretettől és kötelességérzettől vezéreltetve áll a falu tűzvédelmének az élére, s aki gyakran bizony ellenségeket szerez magának és az életét is kockáztatja. Az ilyen szolgálatot ma, amikor az állam és közület sokkal haszontalanabb dolgokért is fizet, Ingyen megkívánni nem lehet. Ezzel kapcsolatban arra kérem a miniszter urat, hogy szíveskedjék gondoskodni az éjjeliőri szolgálat megszervezéséről. Nagyon sok községben tapasztaltam azt, hogy a jegyzők és szolgabírák nem engedik megszervezni az önkéntes éjjeli szolgálatot, illetve azt, hogy ott 2—3 Öreg, de még mindig munkabíró embert alkalmazzanak, aki az úgynevezett tűzi-strázsai szolgála60*