Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1936 február lh-én, pénteken. 411 gyárak, veszélyes üzemek építkezésének engedélyezésénél. Énnek következtében a tűzoltótisztikarnak egyrésze az építészmérnöki kvalifikációt aligha nélkülözheti. De azért sem nélkülözheti, mert egy t űz megtámadásánál, ha valaki építészetileg jártas, egész bizonyosan nem fogja a tűzoltólegénységet l'elvezényelni olyan tetőre, amely nem erre a célra volt méretezve és esetleg a tűzoltó alatt beszakadhat, és tudja, hol vannak azok a veszélyes csomópontok, amelyeknek elpusztulása további pusztulást von maga után. Szükséges, hogy a tűzoltótiszt az épület belső konstrukcióját érezze és értse, ezért volna szükséges, hogy a tűzoltótisztek egyrésze építészmérnöki kvalifikációval bírjon. Ez a tűznek a tulajdonképpeni prevenciója. Amint az egészségügynél mindig az egészségügyi prevenciót hangsúlyozzák, úgy hangsúlyozom én a tűzrendészetnél is a tűzesetek prevencióját; ezt pedig azzal a módszerrel tudnók elérni, ha az építkezési engedélyek kiadásánál befolyást biztosítanánk a tűzoltótisztnek. A tűzoltótisztek másik részét gépész- és vegyészmérnöknek kellene kiképezni. Gépészmérnökké azért, hogy értsen a szivattyúkhoz, a tolólétrákhoz és azokhoz az igen komplikált berendezésekhez, amelyek ma a tűzoltásnál nélkülözhetetlenek. Vegyészmérnökké kiképzett tűzoltótisztre pedig szükség van abban a pillauatban, mihelyt gázvédelemről beszélünk. Azt ugyanis, hogy miféle gázról van szó, nem tudja más megállapítani, mint a vegyészmérnök. Ennek következtében úgy foglalom ezt röviden össze, hogy a jövőben a tűzoltótisztek kvalifikációjának az emelése szempontjából ezek részére minimálisan a műegyetemi diploma volna előírandó. A. tűzoltólegénység részére pedig tanfolyamokat kellene rendezni az egyes ipariskolákban; így például az építőipariskolában építészeti tanfolyamot, a gépészeti ipariskolában gépészeti tanfolyamot, motorkezelői tanfolyamot, a vegyészeti szakiskolában vegyészeti tanfolyamot, hogy a legénység is járuljon hozzá szakképzettségének emelésével a tűzoltóság nívójának általános emeléséhez. Nagy örömmel látom, hogy a dilettantizmus helyére mindinkább a szakszerűség lép s ez a javaslat is ezt a célt szolgálja. És mivel — mint már beszédem elején kijelentettem — semmiféle politikát ebben a javaslatban nem látok, a magam és pártom részéről ezt készséggel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobbés a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam a budapesti tűzoltóság szempontjából bírálta a javaslatot. Én vidéki kép; viselő lévén, csak természetesnek fogja találni t. képviselőtársam, hogy a vidéki tűzrendészet és tűzvédelem szempontjából bírálom a javaslatot. A javaslatnak első szembetűnő hibája a mi szempontunkból az, hogy kerettörvény, mégpedig igen laza keretek között mozgó törvény. A javaslatot átolvasván és áttanulmányozván, azt láttam, hogy annak egyetlen egy célja van: ezeket a különböző felügyelőségeket statuálni és azonkívül az évek folyamán rendeletileg alkotott jogszabályokat összefoglalni. Mi aninden kerettörvényt kifogásolunk, mert úgy látjuk, hogy minden kerettörvénynek az a hátránya, hogy növeli a kormány hatalmi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. jogkörét a polgárok és az önkormányzatok szabadságának a rovására. En azt vallom, hogy egy szabatosan szerkesztett törvényjavaslat, amely mindazokra a kérdésekre kitért volna, amelyek ezentúl rendeleti szabályozásra várnak, sokkal jobban megfelelt volna a célnak, nnint ez a törvényjavaslat. Mert én is vallom azt, amit Payr képviselő úr mondott, hogy félő, hogy a mai rendeleteknél lényegesen több rendeletet fognak kibocsátani éppen ennek a törvénynek az alapján és ez iá sok, gyakran egymásnak ellentmondó rendelet is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon a tűzrendészet és a, tűzvédelem ilyen zilált állapotban van. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy neun is kellene külön törvény vagy külön rendelkezés, hanem szigorúan és a kor követelményeihez módosítva végre kellene hajtani az 1780-ban kelt császári pátenst, amely magyar embernek a munkája. Csodálom, hogy ezt a pátenst a belügyminiszter úr az indokolásban nem emelte ki. Tudjuk ennek a császári pátensnek a történetét. Balassa György magyar nemes úriember belegabalyodott valami .szerelmi históriába, a, bécsi udvar igyekezett eltávolítani, elküldte külföldre a tűzrendészetet és a tűzvédelmet tanulmányozni. Amikor hazajött, azt, amit látott és tapasztalt, »Opinio« című művében összefoglalta. Ebből származott azután a császári pátens, amely még ma is igen gondos munka és ha a mai viszonyokhoz módosítva terjesztenék be, még ma is megállaná a helyét. A tűzvédelem és az ezzel kapcsolatos tűzrendészet évtizedek óta sokat vitatott kérdése volt a magyar közigazgatásnak és egyes nagyobb tűzvészek keletkezése alkalmával történtek fogadkozások, történtek intézkedések a pusztítások megakadályozására, de amikor a végrehajtásra került a sor, akkor azt kellett tapasztalni, hogy miután a tűz elmúlt, azokat, akiket tűzkár ért, jól-rosszul — inkább rosszul, mint jól — támogatták, a dolog azonban feledésbe ment és azokat a tűzrendészeti .szabályokat, amelyeket megígértek ilyen tüzek megelőzésére, egyszerűen nem hajtották végre. A régi magyar közigazgatásnak, sőt az újabb magyar közigazgatásnak is egy agiarászatnak, vagy ehhez hasonló ünnepélyes alkalomnak a rendezése sokkal f ontosabb volt, mint vármegyénként vagy járásonkint a tűzvédelem és a tűzrendészet 'megszervezése. Erre különben is az újabb korban is van példa. A 230.000/1925. B. M. számú, valamint a 442.000/1924. B. M. sz. szérü-rendelet részletesen intézkednek a tűzvédelmet illetőleg és ezeknek a rendeleteknek a szerkesztőit nyilván a legjobb szándék vezette. hogy megakadályozzák azokat a tüzeket, amelyek ezeken a helyeken keletkezhetnek. Mégis ezeknek a^rendeleteknek is az a hibájuk, hogy végrehajtásukkal és a rendeletekben foglalt rendelkezések végrehajtásának ellenőrzésével a közigazgatás nemigen törődött. Ha ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a jövőben csak annyi haszna lesz, hogy azt, amit most törvénybe foglalunk, a közigazgatás kénytelen lesz szigorúan végrehajtani, akkor is — ezt ellenzéki oldalról állítom — jó munkát végzett a belügyminis'zter úr. Mert hiszen — és ezt hangsúlyozni vagyok bátor — az eddigi rendelkezések is jók voltak, eddig is a rendeleteknek egész tömkelege volt, mégis egyik tűz a másik után keletkezett és irtózatos károkat okozott a lakosságnak azért, mert nem volt, aki ezeket a rendeletéket végre60