Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

410 Az országgyűlés képviselőházának 91 viselőt, mert a főpolgármestert azelőtt, még az 1930 : XVIII. törvénycikk alapján is, a kormányzó által történt hármas jelölés alapján a törvényhatósági bizottság közgyűlése választotta, ö tehát nem kizárólag

1 állami tisztviselő volt, hanem két hely felé volt felelőssége és két helyről eredt az ő mandátuma: úgy a kormányzat részéről, mint a törvényhatósági bizottság résziéről. Ebben a konstrukcióban állapítottuk meg azt, hogy általában a főpolgármesternek a kezébe adjuk a kinevezési jogot, valamennyi legalsó fokú tisztviselői állásra, hogy tehát az őtudta és beleegyezése nélkül senki se jöhessen a főváros állandó szolgálatába. Két szakot jelöltünk ki akkor közös megegyezéssel, amelyben a kinevezési jog egészen a főpolgármesteré: az egyik a közegészségügyi szak, amelynél a közegészségügynek bekövetkezendő államosításával kapcsolatban állami szervek kinevezéséről van tulajdonképpen szó, tehát ezen a szakon a főpolgármester kapta meg a hatáskört; a másik pedig a számvevőségi szak, amelynél viszont — annak kontrolijaképpen — a székesfőváros összes képviselői készséggel elfogadták azt, hogy a számvevőséget tőlünk független szerv, a főpolgármester nevezze ki, mert nekünk önmagunknak nagy megnyugvás az, ha a mi számadásainkat tőlünk, illetve az autonómiától teljesen független szerv ellenőrzi. Ez a legnagyobb megnyugvás éppen az autonómiára nézve., Ez volt az a konstrukció, amelyet a főpolgármester neszére alakítottunk és ebben a konstrukcióban mindig szembe kellett szállnunk az akkori belügyminiszter úrnak azzal az argumentumával, hogy ezt nem lehet ellenezni, mert a főpolgármester nem főispán. Sohasem^ hasonlítható össze a főpolgármester állása és jogköre a főispáni állással és jogkörrel. Ez ma is fennáll, hiszen a főispán jogkörét minden tekintetben másképpen állaptíották meg. Nem lehet tehát ezeket a jogköröket egy kaptafára húzni. En tehát azt kérem a belügyminiszter úrtól, járuljon hozzá — és hiszem, hogy a belügyminiszter úr e magasabb, tisztán elvi szempontok figyelembevételével hozzá is fog járulni — Wolff Károly módosító indítványához, amely arra irányul, hogy .ctZ 'cl kinevezési jogkör az autonómia kezében maradjon meg, már csak azért is, mert hiszen a tűzoltóságnak fenntartásához egyedül a székesfőváros járul hozzá, a kormányzat nem; ezenkívül a főpolgármester azóta kizárólag állami tisztviselővé lett az 1934 :XII. te. szerint. Es kérem ezt még egy okból: van a törvénynek egy rendelkezése: amely azt imondja: hogy a főpolgármester a részére biztosított kinevezési jogot minden esetben a polgármester előzetes meghallgatásával gyakorolja, viszont a polgármester az általa kinevezni szándékolt egyének neveit a^ főpolgármesternek bejelenteni és a kinevezést vele megbeszélni köteles. A városházán tehát amúgyis fennáll egy kölcsönösség, amely a kinevezéseknél a főpolgármester számára a polgármester meghallgatását, a polgármester számára pedig a főpolgármester meghallgatását kötelezőleg aláírja. Semmiféle veszedelem nem lesz tehát abban, ha a polgármester számára biztosítjuk ezt a jogot. Remélni sem merem, pedig szeretném, hogy valaha is elérjük azt a függetlenséget. Önállóságot, amelyet például Ausztriában elért Bécs. (Baross Endre: Isten ments!) Nem mondhatnám, hogy Isten ments. Bécs közigazgatása ülése 1936 február 14.-én, pénteken, függetlenség; tekintetében messze felette áll Budapestének és mégsem történik Ausztriában semmi különösebb baj Bécs miatt. Szeretném, ha a bécsi konstrukciónak legalább egyes részeit átültetnénk ide hozzánk, mert annak az autonómiának, amely Bécs városának megvan, mi csak töredékét élvezzük. Igaz, konstatálni kell azt is, hogy Bécs Ausztriában, ebben az államszövetségben, önálló szövetségi államnak is tekinthető. Nálunk, Magyarországon is hasonló lehetne a helyzet, de mondom, erről egyelőre még álmodni sem merek, (vitéz Kozma Mikíós belügyminiszter: Ez abszolút ellene mondana a magyar alkotmány ezeréves fejlődésének!) Mondom, ezt még álmodni sem merem, de mindenesetre szeretném, hogy amikor a székesfőváros és a kormányzat közötti viszonyt kezeljük, akkor lehetőleg arra az álláspontra helyezkedjünk, hogy ne zavarjuk meg az autonómiát olyan vonatkozásban, amelyben nem kell okvetlenül megzavarni. A javaslat a polgári légvédelmet igen helyesen a tűzoltóság hatáskörébe utalja, illetőleg egy nem eléggé szabatos és világos szakaszban csak azt állapítja meg, hogy a légvédelmi intézkedések megtételére a tűzoltóság hivatott. Nagyon szeretném, ha ez a rész valamivei részletesebben körül volna írva és nem maradna ebben az általánosságban; nagyon szeretném, ha legalább a miniszter úr válaszában pontosabban körülírná és meghatározná, hogyan értendő ez. Világos ugyanis, hogy a légvédelemnek kell, hogy egy feje legyen, kell, hogy egy szerv legyen, akire a légvédelmi intézkedések tartoznak és akinek légvédelmi szempontból joga van bizonyos intézkedéseket megtenni és azok végrehajtását másoktól megkövetelni. Hogy ezt a jogot a tűzoltóságra ruházzuk, — egyelőre csak a polgári légvédelemről beszélek, nem a katonairól — helyesnek tartom. A javaslat 3. §-ának második bekezdése a polgári és katonai légvédelem összekapcsolását, kooperációját biztosítja azzal, hogy a tűzoltóparanesnokságot vész esetén a katonai parancsnokság alá helyezi. Ezt is helyesnek tartom és szeretném, ha ezt minél jobban ki lehetne fejleszteni. Ehhez azonban «szükséges volna az, amit én ismételten igen melegen a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlok, hogy tudniillik a tűzoltótiszteknek és a tűzoltólegénységnek a kvalifikációját méltóztassék emelni. Ma általában az a tendencia, hogy a magasabb kvalifikációt szeretjük megkívánni és magasabb kvalifikációval iparkodunk felruházni mindenkit, aki állami, városi vagy törvényhatósági szolgálatot végez. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr hozzájárulna ahhoz a gondolathoz, hogy a szerzett jogokat nem bántva, a jövőben tűzoltótisztekké csak műegyetemi oklevéllel bíró építész-, gépész- és vegyészmérnökök volnának kinevezhetők. Építészmérnöki oklevél szükséges azért, mert annak a tűzoltótisztnek be kell folynia a jövő építkezések elbírálásába is, nemcsak a polgári légvédelem szempontjából, hanem abból a szempontból is, hogy ma már kötelezővé kell tenni bizonyos gáz- és tűzbiztos berendezések létesítését a nagyobb épületekben; ennélfogva szükséges, hogy e tekintetben befolyása legyen a tűzoltótisztnek olyan értelemben, hogy megmondhassa, hogy mit tart tűzveszélyesnek, vagy mit tart kevésbbé tűzveszélyesnek. Be kell vonni a tűzoltótisztikart és a tűzoltóparancsnokokat az építkezési hatóságok közé, és beleszólási joguk kell, hogy legyen különösen színházak, mulatóhelyek, áruházak,