Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. nekem, mint Budapest képviselőjének, Budapest székesfőváros szempontjából kell ezt vaslátot megbírálnom. Ha ebből a szempontból nézem ezt a törvényjavaslatot, akkor azt látom, hogy bármennyire anakronizmusnak tartom is, még sem tartom feleslegesnek. Annyiban tartom anakronizmusnak, hogy Budapest székesfőváros egy európai nívón álló, magasfokú tűzoltóságot állított fel már eddig, anélkül, hogy erre törvénnyel és rendeletekkel kötelezni kellett volna és ez a tűzoltóság nemcsak tárgyi felszerelésében elsőrendű, nemcsak a tűzvédelmi biztonság szempontjából van minden tekintetben elsőrendű módon, ellátva, nemcsak a központi tűzoltó-laktanyának van olyan villamosberendezése, amely minden pillanatban meg tudja állapítani, hogy a városnak» melyik pontján van tűz, melyik őrség vonult ki stb. — igazán boszorkányos ügyességű felszerelése van ennek a központi laktanyának — mondom, nemcsak ezekben látom én ennek a tűzoltóságnak elsőrendű voltát, hanem látom^ a személyzetben is, látom azokban az igazán szakképzett (Friedrich István: Elsőrendű!) és elsőrendű tűzoltótisztekben, akikkel rendelkezünk és látom abban a hősies — a halálig hősies — önfeláldozó legénységben is, amely Budapest székesfőváros tűzoltóságát jellemzi és amelynek csaknem évente megvannak a maga hősi halottai, akiknek táblája kalaplevevésre kötelez mindenkit, aki ennek a tűzoltólaktanyának a kapuján átlép. (Ügy van! Ügy van! Én ezt Budapest szempontjából megállapítom és megállapítom azt is, hogy Budapest törvényhatósága sohasem volt szűkmarkú ezzel az intézménnyel szemben, mert hiszen ezidőszerint is 2,400.000 pengőt költ rá évente költségvetéséből, vagy levonva ebből azt a 400.000 pengőt, amelyet a biztosítótársaságokra kivetett járulékokból vesz be, kerek összegben, évente kétmillió pengőt áldoz ennek a tűzoltóságnak fenntartására és fejlesztésére, többet mint egész Magyarország minden többi városa és minden többi községe együttvéve, mert azoknak ilyen irányú költségei — úgy emlékszem — 1,900.000 pengőt tesznek ki. Ez tiszteletet érdemlő és megbecsülendő jelenség, amelynek kell, hogy ebben a Házban is, amikor itr ilyen javaslatot tárgyalunk, hangot adjunk. Vannak azután ennek bizonyos következményei is, mélyen t. Képviselőház. Vannak bizonyos követelmények, amelyek ebből folyólag következnek és arra utalnak, hogy a székesfővárost ebben a javaslatban nem lehet ugyanaz alá az elbírálás alá venni, mint a többi várost, illetőleg községet. Az imént egyik kisgazdapárti képviselőtársam kifogásol!a, hogy a törvényjavaslatban a falu. és a város nincs egyenlően kidomborítva; kifogásolta, hogy Budapest és a többi város vau előtérbe helyezve a falu rovására. Koppant íiehéz közigazgatási törvényt létesíteni úgy, hogy abba Budapest éppúgy beillő legyen, mint a falvak és a többi város. Nem lehet! Amint a közigazgatás rendezéséről szóló törvényt is kénytelenek voltunk két sőt három részre vágni s amint ha a közigazgatási bíróság decentralizációjáról lesz szó, itt is kénytelenek leszünk a székesfővárost egészen más elbírálás alá venni és amint ha az árvaszék reformjáról lesz szó, itt is kénytelenek leszünk Budapest szempontjait egészen különállóan kezelni: ugyanúgy vannak bizonyos önálló budapesti szempontok, melyeket külön el-. bírálásban kell részesíteni ebben â javaslatban is. ülése 1936 február H-en, pénteken. 40Ö Itt legyen szabad válaszolnom Árvátfalvi igen t. barátomnak, aki nem értette meg, miért hagytuk ki az én szerény javaslatomra a bizottsági tárgyalás során a budapesti tűzoltó főparancsnokot a törvényhatósági bizottság tagjai közül. Ennek nem az a magyarázata, mintha a tűzoltófőparancsnok nem volna méltó vagy alkalmas a törvényhatósági bizottság rendes tagságára, hanem ennek a magyarázata abban a törvényben található, amelyet nem régen hoztunk és amellyel a törvényhatósági bizottság választott tagjainak számát 150-ről 108-ra redukáltuk, az örökös tagokét pedig 32-ről 22-re. Amikor e törvény meghozatalával a kormányzat bölcsesége elvette a törvényhatósági bizottság munkájában résztvevő állami tisztviselőktől a szavazati jogot, hogy a választott tagok száma arányban legyen a hivatalból tagok számával; amikor elvették a törvényhatósági bizottsági tagsági jogot mindazoktól a tanácsnokoktól, akik nem ügyosztályt vezetnek, hanem a kerületi elöljáróságokon működnek, amikor elvették a törvényhatósági bizottsági tagsági jogot egy-két primipilus főtisztviselőtől is, akik pedig rangban mind magasabban állanak, mint a tűzoltófőparancsnok: akkor lehetetlenség a tűzoltófőparancsnoknak ezt a megkülönböztetést adni és az egész konstrukciót, amelyet a törvény felállított, lehetetlenség felborítani. Ezeket a, szempontokat az én. igen t. Árvátfalvi barátom nem vette figyelembe és ezért csak felvilágosításképpen mondom, hogy nem a tüzoltófőparanosnok deklasszifikálását jeleníti ez, hanem egy magasabbfokú kormányzati elvnek a következetes keresztülvitelét a javaslatban. A btüzottságban a miniszter úr méltóztatott hozzájárulni ahhoz is, illetve méltóztatott kijelenteni iazt is — és kérem, hogy ezt a plénumban &. méltóztassék megismételni — hogy az a, járulék, amelyet ő mint tűzrendészeti járulékot kivet a biztosító társaságokra, nem alterálja azt a járulékot, amelyet a székesfőváros a Budapesten kötött tűzbiztosításokra szabályrendetiíeg kivet, amely 10%-os járulék a főváros költségvetésében 400.000 pengő bevételt jelent és ennek a 400.000 pengőnek a kiesése a főváros költségvetéséből katasztrofális lehetne, hogy tehát ez a járulék fennmarad és az a járulék, amelyet ennek a javaslatnak alapján szednek, egy többlet ezen a járulékon felül és ez a vidéki biztosításokra is vonatkozik. A harmadik, amit az előttem szólott Payr Hugó képviselőtársam ds kifogásolt, a kinevezési jog kérdése. En a magam részéről megállapítom azt, hogy amilyen megegyezéses és egy nagyobb konstrukcióba beleillő elgondolás volt az, amely miatt lehetetlenség volt Budapesten a tüzoltófőparancsnoknak megadni a törvényhatósági bizottsági tagság jogát, ugyanilyen nagyobb konstrukció teszi kívánatossá azt, hogy Budapesten a tüzoltófőparancsnoknak és a tüzoltótiszteknek a kinevezési joga a polgármester kezében megmaradjon. Annakidején nagy és hosszas tárgyalás eredménye volt az, hogy két törvényben, az 1930: XVIII. és az 1934: XII. törvénycikkben, megvontunk egy határt, amely határon belül a polgármesternek van illetékessége kinevezésre és amely határon kívül a főpolgármester jogosult kinevezésre. Akkor a főpolgármestert még úgy kellett tekinteni, mint autonóm tiszt-