Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

408 Az országgyűlés képviselőházám-k 91 az én aggodalmaimnak és észrevételeimnek olyan jóindulatú megértését mutatta és javaslataim legnagyobb részét, vagy legalább is lényegét magáévá tette, hogy ez a parlamentáris módszer kötelességemmé teszi ezek után, hogy lm vannak is aggodalmaim, azokat nyíltan kifejtve, a javaslatot magát megszavazzam. T. Képviselőház! A mi pártunk függetlensége és különállása, amely jobbról és balról is teljesen függetlenné teszi pártunkat, lehetővé teszi, hogy mi ne tartsunk mindig ellenzéki szemüveget a szemünkön, hanem, hogy mi a javaslatokat úgy, amint már 15 esztendeje csináljuk, a maguk lényegében bíráljuk meg és azokat a javaslatokat, amelyeket jóknak találunk, igenis megszavazzuk és csak azokat a javaslatokat utasítjuk el magunktól, amelyekben a mtagunk felfogása szerint, avagy azoknak az elveknek értelmében, amelyeket itt képviselünk, valami kivetni valót találunk. En ebben a javaslatban sem keresztény szempontból, sem nemzeti szempontból nem találok kivetni valót, ennek következtében a javaslatot általánosságban elfogadom.^ Vannak aggodalmaim és ezeket leszek bátor néhány szóval ki is fejteni. A javaslat lényegileg törvény formájában való összefoglalása azoknak a. rendeleteknek, amelyek eddig a tűzrendészetet szabályozták és mint ilyen, feltétlenül hézagpótló javaslat, mert egy helyen találjuk meg az összes jogszabályokat, amelyek e téren eddig különböző rendeletekben voltak keresendők. Általában ellenzéki oldalról mindig; kif ogásolni^ szoktuk a rendeletekkel való kormányzás módszerét és ellenzéki oldalról szokták azt mondani, hogy a magyar jogszabályok annyira szétf oszlók és annyira szerteágazók, ihogy nem lehet magunkat kiiismerni bennük, helyes volna tehát a sok rendeletet egy-egy törvénybe összefoglalni. Ezt erről az oldalról én is, mások is nagyon sokszor elmondottuk, ha tehát megtörténik az, hogy a miniszter úr egy ilyen szétágazó rendeletszövevényt egy egységes törvény keretében összefoglal, ezt a magam részéről csak helyeselni tudom. Ez a törvényjavaslat kötelezővé teszi a hivatásos tűzoltóság felállítását a ^ törvényhatósági jogú városokban és a megyei városokban, de nem teszi kötelezővé az olyan nagyközségekben, amelyek sokszor lakosságuk számára való tekintettel messze fölötte állnak egyes kisebb megyei városoknak, tehát nem a lakosság számához, hanem az illető közület közigazgatási formájához köti a hivatásos tűzoltóság kötelező felállítását. Ezt a magam részéről nem tudom helyeselni, mert nem a közigazgatási forma az, amely megszabja a hivatásos tűzoltóság felállításának szükségességét, hanem az, hogy vájjon hány lakosú és milyen rendszerű községről, illetve városról van szó. Igaz, hogy a miniszter úrnak a javaslat jogot ad arra, , hogy a községeket is kényszerítse, rászorítsa arra, hogy tűzoltóságot alakítsanak. Ez igaz, de én jobban szerettem volna és helyesebbnek tartottam volna, ha a törvényjavaslat bizonyos lakosszámon, szerintem pl. 10.000 lakoson felül az összes községekben is elrendelné ezt, szóval a hivatásos tűzoltóság felállítását a lakosság számához kötné. Ezt helyesebb alapnak tartom a törvényjavaslat számára. Az önkéntes tűzoltóság eddig úgy ahogy ellátta a községekben és a megyei városokban a tűzoltói feladatokat. Én a magam részéről is csatlakozom azokhoz, — és ezek közé a miniszter urat is biztosan sorolom — akik az önkéntes tűzoltóság eddigi önzetlen és hazafias munülése 1936 február H-én, pénteken. kaját teljesen elismerik és az önkéntes tűzoltóságban nem látják azt a vicelapok által sokszor kipellengérezett Lohengrin-sisakos tűzoltófőparancsnokot, hanem azt az önzetlen magyar embert látják benne, aki másokért a saját kényelmét feláldozva, éjjel-nappal rendelkezésére áll a köznek. (Helyeslés.) Ezt az érdemet, amelyet a polgárságtól ma már egyre ritkábban várhatunk, és külön elismerendőnek tartom és azt mondom ezzel kapcsolatban, hogy nem szerencsés a javaslat indokolásának az a része, amelyet mások is kifogásoltak és amely úgy szól, hogy az önkéntes tűzoltóság nem áll hivatása magaslatán. Abban, hogy a tűzoltóság a vidéken sok helyen nem áll hivatása magaslatán, nagy része van az előző kormányok belügyi igazgatásának is, nem is annyira abban az értelemben, hogy a belügyminisztérium mint tűzrendészeti legfőbb hatóság, hogyan intézkedett, hanem inkább abban az értelemben, hogy a belügyminisztérium, mint a községi háztartások egyensúlyát védő hatóság, hogyan ténykedett, mert a községi háztartások egyensúlyának védelmében a községek és a kisebb városok költségvetéséből a belügyminiszteri kék ceruza törölte ki azokat az összegeket, amelyekkel ők sokszor tűzoltóságuk fejlesztését kívánták előmozdítani. Az a pénzügyi gondoskodás, amellyel a városok és a községek költségvetéseit a belügyminiszter úr felülbírálta, okozta talán azt, hogy ezek a tűzoltóságok nem állanak hivatásuk magaslatán, mert hiszen 10—15 esztendeje már annak, hogy náluk semmi néven nevezendő tűzoltószer beszerzéséről szó nem lehetett és ennek eredményeképpen konstatálhatjuk talán azt is, hogy azok a kiváló magyar tűzoltószergyárak, amelyek itt Budapesten voltak és vannak, — pl. a Geittner és Kausch-cég, vagy a Mátrai Antal-cég — teljesen tönkrementek, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem volt meg a piacuk, nem volt meg a vevőközönségük, amely vevőközönség azelőtt teljesen ellátta őket megrendeléssel, gyáraikat pedig munkával. En ezeknek a derék, keresztény magyar cégeknek a tönkremenetelében ezt az indokot látom fennforogni és azért örömmel üdvözlöm a miniszter úr javaslatának 2. §-át, amely a. miniszter úrnak megadja a felhatalmazást, hogy ezentúl kényszeríthesse a községeket arra, hogy tűzoltófel szerelésük kiegészítéséről gondoskodjanak. Az a körülmény, hogy az önkéntes tűzoltóság helyében felállítandó hivatásos tűzoltóság költségtöbbletet fog okozni ezeknek a városoknak és községeknek, mindenesetre aggodalmat keltő, mert ma mindentől óvakodni kell, ami túlzott költséget okoz. De azt hiszem, hogy itt is van olyan mód, amellyel meg lehet csinálni egy kisebb létszámú hivatásos tűzoltóság kooperációját az ott meglévő és meghagyandó önkéntes tűzoltósággal. Azt hiszem, ea a módszer nem ró túlságosan nagy költséget a közületekre, de mégis biztosítja a községeket és a városokat abban a tekintetben, hogy szakszerű és nem dilettáns tűzoltósággal fognak rendelkezni és hogy a kettő összeműködésével — tehát a. hazafias lelkesedés, az önkéntes áldozatkészség és a hivatásos szolgálat összefogásával — & községek és városok tűzbiztonsága, tűzrendés'zete fel fog lendülni és túlságosan nagy költségáldozat nélkül is a megfelelő nívón fog állni. De t. Képviselőház, én nem kívánom a kérdésnek ezt a részét tárgyalni, illetőleg nem is tartom ildomosnak, hogy én a vidéki városok és községek tűzoltóságával foglalkozzam, mert