Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

4Ö6 Az országgyűlés képviselőházának 9 Payr Hugó: T. Ház! Az indokolás szerint szükséges, hogy végre törvényben fektessük le a törvényi szabályozást igénylő rendelkezéseket, viszont a javaslat több szakaszában, így az 1. § második bekezdésében, a 4. § második bekezdésében és a 10. $-ban arról van szó, hogy a belügyminiszter és a pénzügyminiszter egyetértőleg csak ezután fogják rendeleti úton szabályozni az összes tüzrendészeti kérdéseket. Maga a törvény tehát még csak nem is keret, mert nem szabja meg, hogy milyen vonalon belül fogják szabályozni a hatóságok hatáskörét, a tűzoltóság szervezetét, feladatkörét, a képesítés kellékeit, a kiképzés és a szolgálat szabályait. Minderről a törvényjavaslat nem beszél, minderre csak módot ad, úgyhogy egészen bizonyos, hogy az eddigi száz különböző rendelet és szabályrendelet helyett legalább száz másik rendeletet fogunk kapni, amivel semmiképpen sem egyszerűsitettük le ezt a kérdést. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Leglényegesebb része ennek a törvényjavaslatnak a tűzrendészet felügyelői kar felállítása, (vitéz Scheftsik György: Ez elég lényeges!) Nem tudom, méltóztatnak-e tudomásul bírni arról, hogy a vármegyéknél vannak tüzrendészeti felügyelők. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem tudunk róla!) Pedig néhány esztendő óta vannak. Ezeknek ez a feladatuk, életcéljuk, ambíciójuk. Ezek szakemberek, akik minden iparkodásukkal és törekvésükkel azon vannak, hogy hivatásuknak éljenek, és annak keretében a lehető legjobbat alkossák. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat retrográd intézkedés, mert ezen intézmény tovább fejlesztése helyett leépít. A helyett, hogy több képzett embert állítana be ebbe a szakmába, a helyett, hogy több olyan felügyelői állást létesítene, amelyekbe a fiatalságot, a képzett tűzoltó tiszteket, akik álláshoz nem jutnak, el lehetne helyezni, — nem szakemberekre bízza a tüzrendészeti felügyeletet. (vitéz Scheftsik György: Honnan tudja, hogy nem szakemberekre

1

? Ez csak feltevés!) T. képviselőtársam nagyon sokat szól közbe, de minden szavával eláruja, hogy nem olvasta el a javaslatot, sem a miniszteri indokolást, (vitéz Scheftsik György: Elolvastam, de én megértettem!) Nem olvasta el. (vitéz Scheftsik György: Elolvastam!) T. képviselőtársam olyan tehetséges, hogy akkor is megérti, ha nem olvasta el, mert ha elolvasta volna, tudná, hogy maga a miniszter azt várja, hogy többnyire vármegyei aljegyzőket és ilyen közigazgatási tisztviselőket fognak kinevezni, (vitéz Scheftsik György: Ez nincs benne sehol sem! Megyei tisztviselő sokféle van! — Zaj.) Elnök: Scheftsik György képviselő urat kérem, méltóztassék majd külön felszólalni. Payr Hugó: Az 5. § 1. bekezdése szerint a tüzrendészeti felügyeletet a belügyminiszter továbbra is sajátmagának tartja fenn, csak közbeiktat a tűzoltóság, illetve a tűzrendészet közé és saját maga közé egy országos tüzrendészeti felügyelőt, (vitéz Scheftsik György: Hát nem jó? Ez csak természetes!) Aki ismeri a közigazgatást, nagyon jól tudja, hogy az ilyen közbeiktatott szervek kizárólag arra valók, hogy megnehezítsék és meglassítsák az adminisztrációt, (vitéz Scheftsik György: Hát a decentralizáció akkor min alapszik

1

?) A belügyminiszter úrnak megvan az a joga, hogy egy külön szervre bízza a tüzrendészeti kérdéseket, de hogy miért fogja megtartani az ő mai osztályát, amely változatlanul ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozik és miért állít fel emellett egy új hivatalt, ez éppen az a kér'. ülése 1936 február 14-én, pénteken* dés, amelyre, azt hiszem, nem a belügyminiszter úrtól fogunk választ kapni, hanem a törvény megalkotása után a gyakorlati tapasztalatoktól. (Zaj.) Ugyancsak az 5. § szerint a megyei és járási tüzrendészeti felügyelők csak közigazgatási tisztviselők lehetnek. Engedelmet kérek, ez nem más, mint a jövedelemhalmozás törvénybeiktatása. (Ügy van! balfelől.) Ugyanakkor, amikor az urak folyton prédikálnak ós szónokolnak az álláshalmozás és a jövedelemhalmozás ellen, nem tehetek róla, azt kell mondanom, ez iskolapéldája annak, hogyan blöfföl a kormány folyton (Zaj.) és milyen különbség van a kormány gyakorlati intézkedései és szónoklatai között. A belügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy a közigazgatás túl van terhelve. Ha a belügyminiszter úr főispánjaival beszél, aligha hallhat tőlük egyebet, mint panaszt arranézve, hogy a közigazgatás túl van terhelve. Ha most ezekre a közigazgatási tisztviselőkre új feladatot ró a törvény és a belügyminiszter, ez azt fogja jelenteni, (vitéz Scheftsik György: El fogják tudni látni!) hogy azok vagy elhanyagolják közigazgatási teendőiket* közigazgatási feladatkörüket és ez esetben fe^ lesleges az állásuk, vagy pedig elhanyagolják a tüzrendészeti felügyeletet. Mert benn ülni a hivatalban, aktákat feldolgozni, az odaforduló feleket kiszolgálni és azokkal tárgyalni és ugyanakkor a járásban, a községekben ellenőrizni a tűzrendészetet, vizsgálni a tűzoltók kvalitásait és képesítését: ezt egyszerre megcsinálni nem lehet, (vitéz Scheftsik György: 8—2-ig van hivatal, délután lehet!) A törvényjavaslat bizonyos költségátalány megtérítését helyezi kilátásba. Ez az, amire azt mondottam az előbb, hogy ez alkalmas arra, hogy politikai jutalmazást szolgáljon. (vitéz Seheftsik György: Alkalmas politikai támadásra!) Arra is. Tessék kihagyni, akkor nem lesz politikai támadás, (vitéz Scheftsik György: Jó kis javaslat ez!) Azt mondottam, hogy ez iskolapéldája annak a differenciának, amely a kormány szónoklatai és gyakorlati kormányzati tevékenysége között fennáll, (vitéz Csicsery-Rónay István: Elég szégyen, hogy ilyent tud a parlamentben mondani azok után, amiket a kormány eddig tett!

# — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Mit tetszik gondolni, bocsánatot kérünk azért, hogy a világon vagyunk? — Dulin Jenő: Nem szabad így lobogni azért, mert tűzrendészetet tárgyalunk. — Elnök csenget.) Elvben tehát helytelenítem; azt, hogy ez a törvényjavaslat a tüzrendészeti felügyelőket csak megbízatás formájában akarja alkalmazni. En helyesebbnek, tartanám, — amint bátor voltam mondani — ha a mai felügyelői intézményt fejlesztjük tovább, ha ennek alapján új szakembereket helyeznek el és új embereknek élethivatást adnak. Ha azonban a t. belügyminiszter úr nem hajlandó eltérni eredeti javaslatától (Felkiáltások balfelől: Nem a miniszter csinálta.) és továbbra is a megbizatásos alap mellett tör lándzsát, akkor igazán nem. értem, hogy miért iktatják törvénybe az országos- felügyelő tíz esztendős és a kerületi felügyelő őt esztendős megbízatását, (vitéz Scheftsik György: Mert nem politikai megbízatás! Ebből is látszik, hogy nem az!) A belügyminiszter úrnak nem áll ma még módjában, hogy kiválassza ebben a kérdésben a legjobb szakembereket, helyesebben mondva, nem áll módjában biztosan tudni, hogy azok a ki-