Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-91
4# országgyűlés képviselőházának 91. parancsnoki kinevezését a főispán, illetőleg Budapesten a főpolgármester hatáskörébe utalja. Nagyon érdekes, hogy a törvényjavaslat indokolása ehhez azt fűzi, hogy azért kell a főispánok, Budapesten a főpolgármester jogkörébe utalni a kinevezési jogot, mert ezáltal a szakszerűség figyelem bevehető és így a legmegfelelőbb egyének lesznek kiválaszthatók. T. belügyminiszter úr. Méltóztassék nekem megmondani, hogy ha egy nagyon szimpatikus és tehetséges miniszteri titkárt ma kineveznek valahová főispánnak, hogyan fogja az a kinevezési okmánnyal együtt egyszerre azt a képességet is megkapnii, hogy megérkezvén egy előtte teljesen ismeretlen megyébe, rögtön rá tud találni arra a kiváló, tehetséges tűzoltótisztre, akit ki kell neveznie. Hisz ő a jelöltet odáig sohasem látta, munkáját nem ellenőrizhette, az illetőt nem is ismeri, a kinevezésénél tehát egészen bizonyosan esdk külső befolyások alapján dönthet. Ez lehet jó befolyás és előterjesztés is, — ezzel nem lakartam rosszat mondani — de semmiesetre sem biztosítja a szakszerűség kiválasztását. T. Képviselőház! En az indokolást is és a javaslatnak ezt a részét hipokrizisnek tartom. Sokkal szebb lett volna, ha a kormány egyszerűen bevallja, hogy ezzel a kinevezési joggal a maga részére akarja biztosítani az országban szerte felállított tűzoltóságok főparancsnokságát, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: TTgy van!) De nem szakszerűségi szempontból, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Szakszerűségi szempontból! Ügy van!) Tévedés. Ez a javaslat ugyanis elfelejt arról gondoskodni, hogy valamilyen módon biztosíttassék a szakszerűség érvényesülése. A javaslatban egyetlen szó sinos arról, hogy csak a szakmában, a munkában, a tűzoltásban eltöltött esztendők alapján lehessen valakit kinevezni. Ez a javaslat lehetővé teszi, hogy bármelyik főispán, vagy Budapesten a főpolgármester bárkit kinevezhet tüzoltófőparanesnokká, aki élharcosi, vagy nem tudom milyen érdemeket szerzett. {Ellenmondások a jobboldalon. — Bárczay János: Ne féljen tőle!) Budapestre nézve az 1934 : XXII. te., az úgynevezett fővárosi novella a polgármester hatáskörébe utalta a ttizoltófőparancsnok és a tüzoltótisztek kinevezését. Akkoriban ez a törvény, amely eléggé guzsbakötötte a város autonómiáját, minden lehetőt, amit ki lehetett gondolni, a kormány jogkörébe utalt. Nem tudom elképzelni, miért van szükség ma arra, bogy még ebből a kevésből is, a tűzoltótisztek •kinevezésének jogából is kikapcsoltassék az autonómia, amely amúgy is csak a polgármesteren keresztül nevezhetett és nevezhet ki. Ugyanennek a szakasznak van egy mondata, amely szerint a kinevezéseknél a főispán és a, főpolgármester köteles az országos tűzrendészeti felügyelőt meghallgatni. Őszintén bevallom, nem értem ezt. (vitéz Scheftsik György: A szakszerűség szempontjából. Ez azért van, amit az előbb kifogásolt!) T. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, hogy egy felvilágosítással szolgáljak. (vitéz Scheftsik György: Legyen szerencsém!) A tűzoltás olyan dolog, amihez érteni kell. A tűzoltást könyvből tanulni nem lehet, (vitéz Scheftsik György: TTgy van!) Egy városban, pláne nagyvárosban 10—20— 30 esztendőt kell eltöltenie a tüzoltótisztnek ahhoz, hogy megismerje a tűzcsapok helyét, hogy tudja, hogy az ipartelepeket, gyárakat, ülése 1936 február ÍU-én, pénteken. 405 vállalatokat, színházakat hol és mely oldalról kell megközelíteni, (vitéz Scheftsik György: Ezek a tehetségtelenek, akiknek ehhez 30 év kell! Van, aki két év alatt is tudja!) Ez gyakorlat és nem tehetség kérdése. (Zaj « jobbés baloldalon. — Fábián Béla: Vannak, akik tüzoltótisztnek születnek!) A tűzoltótiszti kvalitásokhoz hozzátartozik, hogy éveken keresztül résztvegyenek a tűzoltás munkájában, hogy együtt küzdjenek és éljenek a legénységgel, együtt dolgozzanak, szenvedjenek, fázzanak és kockáztassák életüket. Engedelmet kérek, azoknak a tűzrendészeti felügyelő uraknak, akik egyszersmind közigazgatási tisztviselők, akik lehetnek igen derék és kiváló aljegyzők, lehetnek nagyszerű főispáni titkárok, de hivatásos tűzoltók munkájában részt nem vettek. . (vitéz Scheftsik György: Miért nem?) Miért válaszoljak erre a közbeszólásra? ... Mondom, ezeknek még megítélni sem áll módjukban a tűzoltótiszteket. (Zaj a jobboldalon.) Én tehát nem tudom, miért kell meghallgatni ezeket a felügyelőket és mit jelent ez a meghallgatási kötelezettség. Azt, hogy a főispán nem nevezhet ki valakit, ha az ő tűzrendészeti felügyelője mást javasol? (vitéz Scheftsik György: Ez nem logikus!) Ha pedig azt köteles kinevezni, akit a felügyelő ajánl, akkor teljesen felesleges a főispánra bízni a kinevezést, (vitéz Scheftsik György: Az előbb a szakszerűség hiányát kifogásolta, most pedig az a baj, hogy szakszerűen képzett ember ad tanácsot. Ez nem egészen logikus! — Mozgás a jobboldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak 2. §-a módot ad a belügyminiszter úrnak arra, hogy az egyes községeket tűzrendészeti berendezési tárgyaik kiegészítésére kötelezze. (Egy hang a jobboldalon: Szóval nem szabad?) Elvben ez nagyon helyes, de azt, hogy az a gyakorlatban mit jelent, azt ebből a törvényjavaslatból nem tudjuk megítélni, (Egy hang a jobboldalon: Akkor miért szól hozzá a képviselő úr?) mert egyetlen szóval nem beszél a javaslat arról, hogy a biztosító intézetek járulékaiból milyen összeget milyen arányban kíván erre fordítani a belügyminiszter úr. Azt, hogy a községek elérkeztek etekintetben teherviselőképességük végső határához, mindenki jobban tudja, mint én. (vitéz Scheftsik György: Ezt tudjuk! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Főképpen a t. túloldali képviselőtársaim tudják, akik a vidéket jobban is ismerik, mint én. (vitéz Scheftsik György: Eddig ez az egyetlen tárgyilagos kijelentése!) Ennek megítélését nem a képviselő úrtól várom. (Zaj a jobb- és baloldalon. — Elnök csenget) A következő szakaszokban szó van arról, hogy szükséges volt ennek a törvényjavaslatnak megalkotása azért, mert idáig csak szétágazó és szétfolyó rendeletek intézkedtek a tűzoltóságról és általában a tűzoltásról. Maga a miniszteri indokolás elismeri, hogy itt egy kerettörvényről van szó. Ez azt jelenti, hogy ez a kerettörvény szép színezéssel felhatalmazást ad a kormánynak ebben a kérdésben is arra, hogy mindent a saját tetszése szerint, az ezután megalkotandó rendelet útján szabályozzon, (vitéz Scheftsik György: Pőcsővezető! — Czirják Antal: Ki lesz az? Ezért az idegesség! — vitéz Scheftsik György: Nos? Ki lesz? — Derültség. — Friedrich István: Még kinevezik Fábián Bélát! — Derültség. — Fábián Béla: Én sok mindenkit lespriccelnék itt! — Élénk derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. 59*
