Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

404 Az országgyűlés képviselőházának 91. törvényerőre emelkedik is, nem oszt és nem szoroz, nem használ, de talán nem is árt és éppen ezért mint egy jelentéktelen és nem fontos valamit hozta ide a Ház elé, hogy itt letárgyalják és törvénybe iktassák. Méltóztassanak elhinni t. képviselőtársaim, nem is volna érdemes beszélni erről a törvényjavaslatról, ha keresnők annak szakszerűségét Azonban foglalkozni lehet, sőt kell vele azért, mert ez a törvényjavaslat iskolapéldája annak, hogy a kormányzat hogyan alkot törvényeket, hogyan hoz a Ház elé kérdéseket és old meg problémákat egészen más célzattal és más tendenciával, mint amelyet a javaslat tulajdonképpen bevall és amelynek érdekében a javaslat készült. Iskolapéldája annak, hogy a kormányzat nem a köz érdekében törgyaltat itt egymásután törvénytervezeteket, hanem saját hatalmának megerősítése és biztosítása céljából. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Erre nincs szüksége!) Be fogom bizonyítani ezt a képviselő uraknak és ha ugyanazzal a tárgyilagossággal méltóztatnak meghallgatni, mint amilyen tárgyilagossággal én szándékozom itt a kérdéshez hozzászólni, (vitéz Scheftsik György: Eddig nem volt tárgyilagos.) akkor meg vagyok róla győződve, hogy nekem méltóztatnak igazat adni. (Dulin Jenő: Csak a dicshimnusz tárgyilagos? — Élénk ellenmondások jobbfelől!) Szerény meggyőződésem szerint ennek a törvényjavaslatnak minden szakaszát módosítani kellene. Mindazonáltal csak két módosító indítványt voltam bátor beterjeszteni, mert meg vagyok róla győződve, hogy amúgyis hiába minden törekvés és erőlködés ezirányban, a többség meg fogja szavazni ezt a javaslatot (Felkiáltások jobbfelől: Meg bizony!) — nem mérlegelve a célirányos és hasznos módosításokat — amelyeket a később kimutatandó okok j következtében eléje terjesztek. T. Képviselőház! Ebben a törvényjavaslat- ; ban általánosságban tűzrendészeti vonatko- | zású momentum nagyon kevés van. Sokkal j őszintébb lett volna, ha a törvényjavaslatnak I valami olyan címet méltóztattak volna adni, j hogy pl.: a tűzrendészeti felügyelői intézmény törvénybeiktatása és bevezetése, (vitéz Sehet"- j tsik György: Ez még nagyobb felületet ; nyújtott volna az ellenzéknek a támadásra.) [ Szakszerű vonatkozású momentumokat, ismétlem, nem méltóztatnak tudni itt kimutatni és nem is hiszem, hogy ennek a javaslatnak vagy tervezetnek megalkotásában szakemberek, hivatásos tűzoltók résztvettek volna. Nem hiszem, hogy szakembereknek, hivatásos, hozzáértő, a szakmában évtizedek óta dolgozó tűzoltók véleményét megkérdezték volna, vagy ha. j megkérdezték, azt elfogadták volna, (vitéz ! Scheftsik György: És ha nem, akkor téved! j — Zaj.) Ezt a javaslatot vagy az íróasztal mel- i lett készítették ... (vitéz Scheftsik György: j Mint ahogy általában minden javaslatot ott ; készítenek és nem a főzőkanál mellett! — Zaj.) ; Nem méltóztatott megengedni, hogy befejez- ! zem a mondatot. Ismétlem: ezt a javaslatot \ vagy az íróasztal mellett készítették olyanok, ! akiknek tűzrendészeti és főként tűzoltási gya- : korlati kérdésekkel közelebbi vonatkozásuk \ nem volt, vagy pedig igazak azok a hí résztélé- j sek. amelyekről minden beavatott tud, amelyek szerint ez a javaslat egy céltörvény kíván lenni, hogy ne mondjam, egy öncélú törvény, j részint megyei tisztviselők érdemeinek jutal- j mázasára, részint pedig egy, egyébként igen j szimpatikus s igen tehetséges fiatal úrnak az elő- j léptetésére, karriércsinálására. (vitéz CsicseryRónay István: örülni fognak a tűzoltótisztviülése 1936 február lU-ên, pénteken. selők ennek a beszédnek! — Zaj.) Ha ez így van, — már pedig bizonyos, hogy így van — akkor azt hiszem, nagyot nevetett magában az a belügyminisztériumi főtisztviselő, aki ezt a szöveget és ezt az indokolást megpróbálta komoly színezetben feltálalni, (vitéz CsicseryRónay István: Mégis csak nevetséges, hogy így beszéljen valaki a parlamentben! — Dulin Jenő: Igen, nevetni kell! — vitéz Scheftsik György: Ellenzéki tárgyilagosság! — Zaj.) Magáról a javaslatról csak azt mondhatom, hogy nagyon kevés szakvonatkozású része van és nagyon félek, hogy ez a törvényjavaslat az egész tűzrendészeti intézménybe bele fogja vinni ugyanazt a szakszerűtlenséget, amely szülőanyja volt magának a javaslatnak. Erre pedig igazán nincs szükség. A tűzrendészet alapvető hibája Magyarországon a teherbíróképesség hiánya. A nagy városokban Magyarországon a tűzoltóság hivatása magaslatán áll. A városok erejük teljes megfeszítésével mindent megadtak és megadnak ennek az intézménynek, a falu azonban képtelen eleget tenni azoknak a szükségleteknek, amelyeket a tűzoltás igényel. (Felkiáltások a jobboldalon: Ne hallgassuk tovább! Menjünk ki! — Dulin Jenő: Csak dicsérethez vanmaik szokva! — Felkiáltások a kifelé induló vitéz Scheftsik György felé: Miért megy kif — vitéz Scheftsik György: Mert rettenetesen unalmas. Ez nem tárgyilagos kritika! — Zaj.) Elbírom a távollétét, képvisel© úr ési azt hiszem, hogy iái magyar országgyűés is el fogja bírni, ha a petícióját letárgyalják. (vitéz Scheftsik György: Az én petícióm miatt ne aggódjék a képviselő úr!) Nem is aggódom. (vitéz Scheftsik György: Bízza én rám! — Zaj.) Falun nemcsak a berendezési tárgyak hiánya, de a vízhiány és a magyar falunak speciális berendezettsége, az a körülmény, hogy nyáron a falutól messze dolgoznak az emberek, rejti imagátoatn a tulajdonképpeni tűzyeszcdelmet. Vidéken tehát a tűzrendészeti kérdéseket úgy, megoldani, amint azt mindenki szeretné, addig, amíg az általános gazdasági viszonyok nem javulnak és a falu népének teherbíró képességét nem emelik, nem tudjuk és addig, sajnos, hiába teszünk föléjük főfelügyelői intézményt és felügyelői kart. Ezzel csak egy teljesen hiábavaló és végre nem hajtható törvényt alkotunk, amellyel a belügyminiszter úr éppen úgy fog járni, mint ahogyan a kormány járt a főváros szanálási tervezetével. Annál is megmondottuk és felvilágosítottuk a belügyminiszter úr t. elődjét, még sem hallgatott ránk, aminek következménye az volt, hogy ma az utód szenvedi az előd hibáit. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem szenvedek semmit! Abszolút nem szenvedek! — Petrovácz Gyula: A képviselő úr annakidején megszavazta.) f Petrovácz igen t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy miért szavaztuk meg és hogy milyen eredményeket értünk el annak ellenében, hogy megszavaztuk. (Petrovácz Gyula: Rendben van. de facto önök megszavazták, mi nem szavaztuk meg!) De az eredményeket mi verekedtük ki. A javaslat maga — hogy úgy mondjam — három főrészre oszlik. Az első foglalkozik a parancsnoki és tűzoltótiszti kinevezésekkel, a második főrész a felügyelői intézmény létesítésével, a harmadik a biztosító társaságok járulékával. Ami a parancsnoki kinevezéseket illeti, etekintetben a javaslat a törvényhatósági és megyei városok tűzoltófőparanesnoki, illetőleg