Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ványt voltam bátor itt benyújtani. Legyen szabad ezekkel egészen röviden foglalkoznom. A törvényjavaslat 5. §-ában a bizottság változtatást eszközölt. Én helyesebbnek tartom az eredeti szöveget, amely szerint a városi tűzoltóparancsnok éppúgy lehessen vármegyei, avagy járási tűzrendészeti felügyelő, mint a vármegyei tűzoltóparancsnok. Szóval, az 5. § eredeti szövege azért helyesebb, mert eszerint a városi tűzoltóparancsnokok nem lennének kizárva abból, hogy ők is (vitéz Scheftsik György: Tévedés volt!) lehessenek vármegyei, avagy járási tűzrendészeti felügyelők. A módosított szöveg csak vármegyei tűzoltóparancsnokokat említ és a városiakat kihúzta a szövegből, (vitéz Scheftsik György: Tévedés volt!) Tekintettel arra, hogy az eredeti szöveget nagyon kívánatosnak tartom, kérem a szöveget visszaváltoztatni, hogy a városi tűzoltóparancsnokok megbízatása is lehetséges legyen. A törvényjavaslat 6. §-ában arról van szó, hogy a tűzoltóparancsnok, illetőleg főparancsnokok tagjai a városi képviselőtestületnek. A törvényjavaslat azonban kivételt statuál a fővárosi tűzoltófőparancsnokra nézve. A magam részéről ezt nem tartom helyesnek, mert nem állami, hanem autonóm tisztviselőről van szó és ennélfogva nem áll meg az az indokolás, hogy a tűzoltófőparancsnok a szakszerűség képviseletével egy elbírálás alá tartozik e mint ilyen, a székesfővárosi tűz oltó főparancsnok az állami tisztviselőkkel egy elbírálás alá esvén, nem lehet a törvényhatóságnak tagja. Szerintem úgy, ahogyan a székesfővárosi tisztifőorvos és a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatója aktív rendes^ tagjai a törvényhatósági bizottságnak, a székesfővárosi tüzoltófőparancsïioknak is a székesfővárosi törvényhatósági bizottság rendes szavazó tagjának kell lennie. (Petrovácz Gyula: Majd megmagyarázom, hogy miért nem!) A főkapitány állami tisztviselő', ellenben a tűzoltóiőparancsnok a székesfőváros autonómiájához tartozó tisztviselő, akit a főpolgármester nevez ki. A 11. §-szal kapcsolatban már említettem, hogy a magam részéről is azt tartanám kívánatosnak, hogy az éjjeliőrök a községekben fizetett emberek legyenek. Ehhez legyen szabad még hozzáfűznöm azt, hogy miután a hadirokkanttörvény kifejezetten minden őrzési munkaalkalmat, mint könnyebb munkaalkalmat a hadirokkantak részére biztosít, -ennélfogva itt is az volna a helyes, ha a községekben, a falvakban ezek a fizetett éjjeliőrök hadirokkantak lennének, már amennyiben alkalmas hadirokkant erre a szolgálatra akad. (Helyeslés,) Kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezt a módosító indítványomat annál is inkább elfogadni, mert, sajnos, éppen a falvakban a legkevésbbé van alkalmuk munkára a hadirokkantaknak. Tudjuk jól, hogy a kormánytól nem kapnak olyan járadékot, amely veszteségeikért kárpótolná őket. Azért kérem, hogy valamelyes munkaalkalomhoz jussanak a falvakban, ahol nincsenek nagyüzemek, nincsenek trafikok és egyéb állami jogosítványok, ennélfogva tehát a falvak hadirokkantjai a legelhanyagoltabb állapotban vannak és ezért éppen a rokkanttörvény intencióinak is megfelelően helyes volna, ha az éjjeliőri munkaalkalmat, mint könnyebb munkaalkalmat, ahol csak vigyázni kell arra, hogy valahol nem üt-e ki tűz, a hadirokkantaknak tartanánk fenn. A 12. §-hoz én is bátor voltam egy módosító indítványt benyújtani, mert én is úgy látom, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 február 14-én, pénteken. 403 a közös szérűt nem kívánatos ráoktrojálni a falu lakosságára. Ez tetemes kiadást jelent és a vetések változtatására, a vetésforgókra való tekintettel nem is praktikus, ha egy helyen rögzítik a kötelező közös szérűt; de áldozatot is jelent a falu lakosságára abból a szempontból, hogy kisajátítanak egy elég tekintélyes területet és ez azután improduktív célokat szolgál — hogy így fejezzem ki magam. Ennélfogva én azt kérem a miniszter úrtól, fogadja el azt a módosító indítványomat, hogy csak abban az esetben legyen szükséges ilyen kisajátítási eljárásnak megindítása és lefolytatása, ha a falu lakossága máskép a termés megfelelő elhelyezésére vonatkozólag megállapodni nem tud, ha tehát maga a falu lakossága más megoldást, amely megfelelőnek mutatkozik, nem talál. Ezek volnának módosító indítványaim. Ezenkívül felvetem még azt a gondolatot is, hogy amint a vármegyei és járási tűzrendészeti felügyelőkre nézve megállapítja a törvényjavaslat, hogy ezeknek vármegyei, illetve városi tisztviselőknek kell lenniök, ugyanúgy az országos és a kerületi tűzrendészeti felügyelőknél is megállapítható volna, hogy ezek meg viszont csak állami tisztviselők lehetnek. Hiszen a,zt hiszem, ez is az intenció és megfontolandó volna, hogy tulajdonképpen helyes-e, hogy ezeknek 5, illetve 10 évig terjedő megbízatást adunk, nem volna-e helyesebb inkább a megbízatás idejét itt is úgy megszövegezni, hogy az visszavonásig álljon fenn. Hiszen végeredményben ha közben valami fegyelmi cselekményt követnek el, akkor úgy sem lehet irányadó az 5, illetve 10 esztendő, ellenkező esetben pedig indokolatlan, hogy miért kelljen 5, illetve 10 év után a megbízást megújítani. Azt hiszem, hogy úgy, ahogy például a főispánok megbízatása is visszavonásig tart, nekik sem derogálhat az, lia az ő megbízatásuk diszkrecionális jog alapján visszavonásig tart, addig, míg a belügyminiszter, mint a tűzrendészet legfőbb őre bizalmával megajándékozza őket. Ezek lettek volna az én szerény megjegyzéseim a törvényjavaslathoz. Minthogy a törvényjavaslat igen szerencsésen oldja meg az állam és az önkormányzati testületek tűzvédelmi együttműködését, amikor a tűzrendészeti felügyelőknek részben állami jellegű, részben pedig önkormányzati működését szabályozza és mert biztos alapjait rakja le a tűzvédelem fejlődésének és a mi derék tűzoltóságunk is^ bizonyosan hatalmas lendületnek néz e törvényjavaslat alapján elébe, emellett a biztosító vállalatok érdekeit is méltányosan figyelembe 'veszi, a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Payr Hugó képviselő úr következik szólásra. Payr Hugó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott Árvátfalvi Nagy István képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot a kormány reformtörekvéseinek kimagasló alkotása gyanánt üdvözli. (Ellenmondás a jobboldalon.) Szórói-szóra ezt mondotta. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel szemben annak a szerény véleményemnek adjak kifejezést, hogy ennél jelentéktelenebb és célját kevésbbé elérő törvényjavaslatot ritkán tárgyalt a Képviselőház. Egészen őszintén megmondom, nagyon sajnáltam a belügyminiszter urat, amikor ezt a javaslatot elolvastam, sajnáltam, hogy ezt a törvénytervezetet kénytelen képviselni. Meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr is úgy képzelte, hogy ha ez a törvényjavaslat 59