Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. oldani, ha alapjában olyan szervezeti és szellemi változtatást viszünk véghez, amely alkalmas a fejlődésre. A hivatásos tűzoltóság költ ségeit a városok majd a pótadójukból fogjáS fedezni — aminthogy fedezik is. A kötelező tűzoltóságnál pedig — mondjuk, a 24-ik életévtől, vagyis a katonaszolgálat idejétől a 30-ik életévig — tényleg teljesítendő lenne a kötelező tűzoltószolgálat. A 30-ik év után ez a szolgálat a vagyon arányában bizonyos összeggel megváltható volna. Ebből a megváltási összegből azonban le kellene vonni azt a részt, amely — ha már biztosítva van az az illető vagyon — abból hozzájárulásként esik. Ilyenképpen előmozdítanánk a biztosításokat, ami közérdekű dolog, mert hiszen az ország vagyonának 20-T-22%-a van még csak tűzrendészeti szempontból biztosítva. Ezzel a kötelező megváltással a községekben bizonyos vagyoni alapot teremthetnénk arra, hogy a tűzoltóberendezkedés és az egész tűzoltószervezet fejleszthető legyen. Ha még hozzávesszük ehhez azt, hogy a biztosítási járulékokból befizetendő összeget ne a miniszterhez utalják be, hanem természetük szerint a vármegyékhez és a vármegyék levonhatják ebből az ő szükségletüket, a többit pedig a községek között feloszthatják, akkor ilyen módon két oldalról — egyrészt a kötelező tűzoltói szolgálat megváltásából, másrészt pedig a biztosítók hozzájárulásából — egy kis pénzt teremthetnénk elő minden községben, amivel szolgálni lehetne a tűzoltóberendezések fejlesztését. A punctum saliens ebben az o

egész kérdésben az, hogy miből oldjuk meg V kérdést úgy, hogy egyrészt ne okozzon igazságtalan megterhelést, másrészt pedig ne legyen a mai gazdasági viszonyok között elviselhetetlen. Eddig is 50 éven keresztül — mint az előadó úr méltóztatott mondani — nem fejlődhetett a tűzoltási rendészet, mert nem volt miből fejlődnie, mert teljesen meg volt akadályozva az, hogy ilyen célra pénzhez lehessen jutni. így azonban módunk lenne arra, hogy egy bizonyos pénzügyi alapot teremtsünk és ezzel a fejlődés útján megindulhassunk. Ez a pénzügyi alap szolgálhatna arra is, hegy az éjjeliőröket, akik mindig fizetett éjjeliőrök kell, hogy legyenek, javadalmazhassuk, azonkívül szolgálhatna arra is, hogy azokat, akik tényleg tűzoltói szolgálatot teljesítenek, megfelelő biztosítással, kárpótlással is ellássuk, ami, sajnos, ma nagyon kis mértékben van meg. (Közbeszólás jobb felől; Most is megvan!) Megvan, de kis mértékben! Az én tiszteletteljes javaslatom tehát az volna, méltóztassék ezt az egész dolgot átvinni erre a helyes irányra, egyrészt a kötelező tűzoltási szolgálat elrendelésével, r másrészt pedig a pénzügyi alap megteremtésének lehetőségével. Ehhez azonban törvényes intézkedés kell, ezt nem bízhatom a belügyminiszter úrra, nem bízhatom rendeleti intézkedésre, mert a közigazgatás igazgatási részét én szívesen látom ugyan a rendejeti jogalkotás terén, de a rendeleti jogalkotás terét nem lehet annyira tágítani, hogy mindent beletömjünk és mindenre felhatalmazást adjunk a belügyminiszter úrnak; utóvégre arra való a törvényhozás, hogy megszabja az irányelveket és határokat. (Hertelendy Miklós: Itt a törvényhozás! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Eddig csak rendelet volt! -— Hertelendy Miklós: Eddig csak rendelet volt!) Nagyon köszönöm, hogy ezt méltóztatott mondani, mert felszólalásomból kifelejtettem, hogy elismeréssel adózzam azért, hogy az eddig rendeletekbe foglalt jogülése 1936 február l£-én, pénteken. 401 szabályokat most törvényesíteni méltóztatik. Nagy elismeréssel vagyok ezért és helyesnek tartom ezt, de kérem: ha már csinálunk valamit, akkor ezeknek a rendeleti jogszabályoknak a törvényesítése ne legyen hiányos — mint ahogy voltam bátor említeni — és másfelől ne essünk abba a hibába, amelyben eddig voltunk, hogy rendelet rendelet után jön és száz rendelet is van. Magam is ismerem ezt az egész kérdést, bár sohasem voltam tűzoltó. Ne essünk megint abba a hibába» hogy megint a miniszter adjon ki rendeleteket és megint a törvényhatóságok adjanak ki szabályrendeleteket, mert akkor egy konglomerátum lesz, amelybe megint egy újabb beleszólás volna szükséges. Pontosan határozzuk meg törvényben az irányelveket s azután ennek keretében a végrehajtás tényleg átmehet a rendeleti jogalkotás terére. Még azt vagyok bátor megemlíteni, mélyen t. Képviselőház, hogy a mai falusi tűzoltóságot méltóztassék a kötelező tűzoltóság bevezetése mellett továbbra is megtartani és emelni jelentőségében éppen azokból a nemzetvédelmi szempontokból, amelyeket a mélyen t. előadó úr említett; mert ha a katonaságtól kikerülő fiatalemberek még 5-—6 vagy 10 éven keresztül a tűzoltószervezetben bizonyos fegyelem alatt állanak és egymáshoz szoknak, ennek nevelő, erkölcsi és nemzetvédelmi hatása igen nagy. Éppen ezért kérném, hogy ezt megtartani, sőt ilyen irányban fejleszteni méltóztassék. Annyi kifogást hoztam fel a javaslat ellen, hogy ha ezek alapján átdolgoznák a javaslatot, az már nem volna az, amely itt most kezünkben van; éppen ezért a javaslatot a részletes tárgyalásra alkalmatlannak kell tartanom és így nem is fogadhatom el ebben a formájában. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik vitéz Arvátfalvi Nagy István képviselő úr. vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Képviselőház! Csoór Lajos igen t. képviselőtársam beszéde alatt arra a megállapításra jutottam, hogy akárcsak általában az ellenzék részéről elhangzó többi beszéd, az ő beszéde is sürgeti a kormányzattól a reformjavaslatokat, ha viszont ezek a reformjavaslatok a Ház elé kerülnek, akkor az ellenzékiek rendszerint kevésnek találják és valamennyit hibáztatják. (Felkiáltások a baloldalon: Jót hozzanak!) Azt mondotta Csoór képviselőtársam, hogy ebben a törvényjavaslatban semmiféle fejlődés nincs, később azonban mégis kénytelen volt koncedálni, hogy fejlődés az is, hogy a tűzrendészet kérdése végre mégis csak a Ház elé került, (Ügy van! jobbfelől.) hogy 75 esztendő, sőt mondhatnánk, évszázadok mulasztása után végre foglalkozik a ; magyar törvényhozás a tűzrendészet, a tűzvédelem, a tűzoltás, a leges gáz védelem kérdéseivel e javaslat révén. Kétségtelenül fejlődést mutat ez a törvényjavaslat; nagy lendületnek néz eléje a magyar tűzvédelem e törvény tető alá hozatala után. Kétségtelenül bizonyítéka az előrehaladásnak az is, hogy a tűzbiztosítási díjakból ezután évenként több mint félmillió pengőt fordíthatunk a tűzvédelem fejlesztésére, ezenkívül már abból a szempontból is örömmel kell üdvözölnünk ezt a törvényjavaslatot, mert igen jelentős lépés az, hogy egységesíti a tűzrendészetet, egységes irányítást biztosít a tűzrendészet számára és a tűzoltóképzés, a tűzoltótisztek képzése és általában a tűzoltóság fejlesztése téré«