Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

400 Az országgyűlés képviselőházának 91. nagy tűzkárokból származnak. A nagy tűzkárokat éppen a közös szérű okozza, tehát tűzvédelmi szempontból sem helyes, hogy egy falu terményeit egy-két helyre halmozzuk öszsze. Gazdasági szempontból egyenesen visszafejlesztő ez az intézkedés. Itt minden oldalról annyit beszélünk — és helyesen — a tagosítás szükségességéről, mert meg akarjuk kímélni a polgárembert attól, hogy az ő kis parcelláira kocsikázzék és a fele munkaidejét ezzel töltse el. A közös szérűnél ennek a törekvésnek éppen a fordítottja áll fenn, mert hiszen a közös szérűn egész éven át ott kell tartani az almot és takarmányt s a gazdának minden nap, vagy minden második nap ki kell mennie két-három kilométernyire és be kell hoznia az almot, vagy a szükséges takarmányt. Többet nem engedélyeznek neki. A közös szérű tehát nem érdek, éppen fordítottja a tagosítási rendszernek. Tűzvédelmi szempontból is az az érdek, hogy mindenki a saját portájára rakodhassék, természetesen megfelelő élősövényekkel, egyáltalában biztosító intézkedésekkel; gazdasági szempontból meg egyenesen az az érdek, hogy mindenkinek helyben legyenek a terményei, közbiztonsági szempontból természetesen szintén. Ahol a kérdést nem lehet máskép megoldani, — láttam nógrádi falvakat, meg^ más helyeket, ahol annyira zsúfoltak a községek, hogy nem lehet berakodást végezni közérdekből — ott a közös szérűt meg kell valósítani. Ez érthető. De méltóztassék a mélyen t. belügyminiszter úr tőlem, mint paraszti embertől elfogadni, hogy a közös szérű a gazdálkodás és általában az élet szempontjából csak szükséges rossz. Nem kívánatos megoldás, hanem • szükséges rossz, szükséges pótlék ott, ahol más megoldást nem lehet létesíteni. Mi, akik együtt élünk a falvakkal, tudjuk, hogy ez káros dolog, amit ők nem akarnak, mert költséges is. Most még ezért kisajátításokat eszközölni és nagy költségeket csinálni, ennek nem látom az észszerűségét. De akadályozza is a község fejlesztését, elvon földeket a községtől, akkor, amikor úgysem tud a szegény ember földhöz jutni. Méltóztassék ezt a közös szérű dolgot elhagyni és a rendszert éppen az ellenkeződére átfordítani (Br. Berg Miksa: Az ellenkezőjére?) úgy, hogy lehetőleg elő kell mozdítani azt, hogy mindenki a saját telkére rakodhassék. (Br. Berg Miksa: Csak ahol nem lehet ezt megvalósítani, ott legyen közös szérű!) T. Képviselőház! Még rá akarok térni az indokolásból egy pontra, amely a következőképpen szól (olvassa): »A nagy- és kisközségekben a helyzet ma az, hogy a tűzoltói teendők ellátása a legkevésbbé sem kielégítő. Ittott van önkéntes tűzoltóság, máshol kötelező alapon megszervezett tűzoltóság; tény azonban, hogy egyik sem áll hivatása magaslatán.« Ezt mondani, hogy a falusi tűzoltóság nem áll hivatása magaslatán és ezt miniszteri indokolás-, ban papírra tenni, nem szabad, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem is áll! — Br. Berg Miksa: Anyagilag nem áll! — Friedrich István: Víz nincs, az a baj! — Br. Berg Miksa: Abonynak három kútja van, tizenhétezer lakosa! — Friedrich István: Először kutat és azután tűzoltóságot! — Elnök csenget.) A miniszter úr közbeszólásából azt kell látnom, hogy úgy látszik, a miniszter úr eltévesztette a kifejezést. Nem azt akarta mondani, hogy a tűzoltóság nem áll hivatása magaslatán, hanem, hogy nem tudja betölteni feladatát. Ez nagy * ülése 1936 február lk-én, pénteken. különbség, mélyen t. miniszter úr, mert azok a falusi tűzoltók, akik éveken keresztül életük, egészségük kockáztatásával, minden anyagi és hatósági támogatás nélkül, tisztán hazafias lelkesedésből áldozzák magukat ennek az ügynek és kapnak 25 év múlva egy díszérmet, nemzeti, erkölcsi szempontból és a honpolgári kötelességteljesítés szempontjából igenis hivatásuk magaslatán állanak, (vitéz Seheftsik György: Azokról a községekről van szó, ahol nincsen ilyen 25 éves jubileummal rendelkező ember! Hányszáz községben nincs ilyen?) Nem tudják teljesíteni ezek a falusi tűzoltóságok feladatukat, mert nincs kellő berendezkedésük, mert nines kellő anyagi támogatásuk és éppen azért nincsen, mert a rendelkezések ezt lehetetlenné tették, amint azt már említettem. (Zaj a baloldalon.) De ez a javaslat sem fog pénzügyi és gazdasági lehetőséget teremteni arra, hogy ezek a tűzoltóságok feladatukat tényleg betölthessék. Nagyon kérném, hog"y a belügyminiszter úr legyen olyan jó és a tűzoltóság eddigi munkájáról, majd felszólalása során, néhány elismerő szóval nyilatkozzék, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Magamtól is megtettem volna, a propozíció nélkül! Ne méltóztassék engem kitanítani!) De ami az indokolásban van, azt ellensúlyozni kell! (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Tudom, mi a kötelességem a miniszteri beszédben!) Nem kitanítás akar ez lenni, mélyen t. belügyminiszter úr! (Friedrich István: Öesak kér, uraim!) Fontos volna ezt megtenni, hogy félreértés ne legyen. (Friedrich István: ö csak kér, uraim, nem tanít!) Fontos volna ezt megtenni, hogy félreértés ne legyen. (Friedrich István: ö csak udvariasan kér! Szabad ellenzékinek is kérni valamit!) Isten őrizzen attól, hogy bárkit is tanítani akarnék, én mindig csak kérek, én szerény ellenzéki vagyok! (Friedrich István: Azelőtt nem is voltak ilyen jámbor ellenzékiek! Ilyen nem volt soha! Most már kérni sem szabad? — vitéz Seheftsik György: Dehogynem! — Friedrich István: Ilyen szelíd viharsarok se volt, mint amilyen te vagy! — Derültség és zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István (az elnök felé): Mi az? Semmi sincs itt! Szanatórium ez, vagy mi? Ilyen csend soha nem volt 50 év óta itt a parlamentben! — Derültség. — Malasits Géza: Jámbor sóhajtozók gyülekezete! — Friedrich István: Szegény Csoór, nem bánt senkit! — Derültség.) Mélyen t. Képviselőház! Miután vázlatosan előadtam kifogásaimat ez ellen a javaslat ellen, egy-két mondatban leszek bátor azt is megjelölni, hogy mit tartanék helyesnek, ha a javaslatba fel volna véve. Egyet már voltain bátor említeni, nevezetesen azt, hogy a biztosítók járulékát legalább 5%-ra kívánnám felemelni, (vitéz Seheftsik György: Felemelni? Ebben benne vagyunk !) A másik dolog az, hogy a tűzrendészetet, a tűzoltóságot országosan kötelezőre kívánnám átalakítani. (Helyeslés.) Hivatásos tűzoltó legyen mindenütt, ahol a fennforgó vagyoni érdekek azt megkövetelik, függetlenül attól, hogy községről, városról, vagy bármiféle közületről van szó. Kötelező tűzoltóság legyen az ország többi részében mindenütt, (vitéz Csiesery-Rónay István: Ez pénzkérdés!) Csak ez lehet a tűzrendészet fejlesztésének az; alapja, amit a javaslat címében is képvisel, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ez t, javaslat nagyon helyes!) Közigazgatási machinációkkal — hogy »kerületi ilyen felügyelő«, vagy »olyan felügyelő« — nem tudjuk ezt a kérdést megoldani, Csak rígy tudjuk ezt meg-