Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

398 4-z országgyűlés képviselőházának 91 pel község 25.000 lakossal, Pestszentlőrinc köz­ség 34.000 lakossal, Szarvas község 25.000, Tö­rökszentmiklós 30.000 lakossal, ugyanakkor pe­dig a városok között Komárom, Kőszeg, Ma­gyaróvár, Szentendre 10.000 lakos alatt. Tehát az egyik oldalon a megyei városokban létesí­tünk hivatásos tűzoltóságot, — amit nagyon helyesnek tartok — és ez ki fog terjedni a 10.000 lakosúnál kisebb városokra is, a másik oldalon pedig a 20—30.000 lakosú községekben a javaslat nem teremt hivatásos tűzoltóságot. Már pedig szerintem a hivatásos tűzoltó­ság az ideális megoldás» mert az biztosíthatja legjobban a vagyon és az érték védelmét. Ha nagyobb értékekről van szó, akkor nagyobb biztosítékot nyújtó rendszert kell^ alkalmaz­nunk, tehát nem aszerint kell elhatárolást csi­nálnunk, hogy kisközség, nagyközség legyen az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a me­gyei és a törvényhatósági város, hanem asze­rint, hogy milyen gazdasági értékek megvé­déséről van szó. Ha erre most azt fogja mon­dani a belügyminiszter úr, hogy az első sza­kasz jogán elrendeli azt, hogy — mondjuk pél­dául — a 34.000 lakosú Pestszentlőrinc község­ben is hivatásos tűzoltóság legyen, akkor mindjárt visszatérek arra, amit először mond­tam, hogy igenis nagy alkotmányjogi, általá­ban nagy közjogi sérelem az, hogy rendelettel kötelezni lehessen egy községet arra, hogy hi­vatásos tűzoltóságot állítson fel és ilyen költ­ségeket hárítsanak rá a nélkül, hogy erre törvé­nyes rendelkezés volna. Az 1. § tehát gyakorlati szempontból sem felel meg annak, hogy a kisközségek és nagy­községek a belügyminiszter korlátlan fennható­sága alatt álljanak, a megyei városokra és a többi városra pedig hivatásos tűzoltóságot ró­jon rá a törvény. Utóvégre is 60 olyan nagy­községünk van, amelynek lakossága 10.000 fő­nél nagyobb s amely majdnem egyenrangú a városokkal. Itt tehát az elbírálást abból a szempontból kellene megcsinálnunk, hogy mi­lyen gazdasági értékeket védenek a tűzoltók egyes helyeken. T. Ház! A törvényjavaslat 2. §-a szerint a belügyminiszter úr a törvényhatósági jogú, úgyszintén a megyei városokat, valamint a nagy- és kisközségeket, tűzoltói .szervezetük és berendezésük kiegészítésére kötelezheti. Elis­merem, hogy az államhatalomnak, illetőleg a belügyminiszter úrnak felügyeleti jogánál fogva jogában áll meggyőződni arról, hogy az egyes községekben a tűzoltóberendezések meg­felelnek-e a korszerűségnek és a szükségletek­nek, de e jog mellett gondoskodjék a belügy­miniszter úr arról is, hogy miből fedezzék a községek az így felmerült költségeket. Mert jogot adni a belügyminiszternek, hogy az egyes községekre és az önkormányzatokra ráróhat bizonyos kötelezettségeket, de ugyanakkor nem gondoskodni arról, hogy miből tegyenek ezek eleget ennek a kötelezettségnek, ez szerintem nem megoldás, hanem egyoldalú jog. Eddig is úgy volt, hogy a községek fejleszteni akarták tűzoltói berendezéseiket és hogy beruházásokat akartak eszközölni. Láttam költségvetéseket, amelyekben 1000 és 2000 pengő volt felvéve ilyen célokra a községek költségvetési elő­irányzatában s amikor ezek a költségvetési előirányzatok felkerültek a miniszterközi bi­zottsághoz, a kék ceruza működött, jobbról és balról is kihúzták ezeket a tételeket s nem en­gedélyeztek semmit erre a célra. Tehát nem a közületek makacsságán múlik, hogy a tűzren­ülése 1936 február lb-én, pénteken. dészet nincs kellő módon kifejlesztve, hanem azon, hogy nem volt eddig sem fedezet rá s a törvényjavaslat most sem mondja meg, hogy miből teremtsenek fedezetet ezekre a költsé­gekre az egyes községek. A törvényjavaslat 5. §-a a felügyelet kér­dését szabályozza. A kerületi felügyeleti kér­dést elvi szempontból már ismertettem. Itt is meg szeretném világítani gyakorlati szem­pontból ezt a kérdést. Örömmel hallottam, hogy hét kerületet akarnak felállítani. Átla­gosan számítva, 500 község esik egy kerületi felügyelő hatáskörébe. Kérdem, mit fog csi­nálni ez a kerületi felügyelő? Nem látok ren­delkezést a törvényjavaslatban arra vonatko­zólag, hogy mi lesz ennek a hatásköre? Ellen­őrzi az alantas tűzrendészeti hatóságot? Hát lehet hatályos felügyeletet gyakorolni 500 köz­ség felett? (vitéz Kozma Miklós belügyminisz­ter: Lehet!) Hiszen három esztendő is belete­lik, t. miniszter úr, amíg meglátogathat egy­egy községet csak egyetlenegyszer. Szerintem ez teljesen felesleges, mert ugyanezt a felügye­letet elvégezheti a vármegyében a vármegyei felügyelő, aki közvetlen kapcsolatban van az országos felügyelővel és attól kap irányítást. Nagyon helyeslem a központi országos irányí­tást a miniszter úr részéről, legyen egy orszá­gos felügyelő is, mint szaktanácsadó, de tel­jesen felesleges intézménynek tartom a kerü­leti tűzrendészeti felügyelőket, mert amúgy sem tudják ellátni a feladatukat, ha csak nem fizetett hivatali állásuk kreálásáról van szó. Mert nem tudom megállapítani a javaslatból azt sem, hogy költségátalányos, tiszteletdíjas megbízatás lesz-e ez» vagy pedig hivatali állás? Ha költségátalányos, tiszteletdíjas megbízatásról lesz szó, akkor kár azért a 300 vagy 500 pengőért, mert az a kerületi felügyelő nem sokat lendít a tűzoltóság ügyén, ha pedig állás lesz, hivatal lesz, akkor Isten őrizzen meg tőle, mert már amúgy is annyi hivata­lunk van és annyi adminisztrativ teendőnk van, hogy felesleges ezeket még tovább szapo­rítani. Hiszen mindig a közigazgatás egysze­rűsítéséről beszélünk s most még egy állást kreáljunk? Nem tudom kiolvasni a javaslat­ból, hogy ez hivatali állás lesz-e vagy nem, de ha igen, akkor mit fog csinálni? (Malasits Géza! Táborszernagyi uniformisban lesz!) Arra talán elég lesz az a jövedelem, amely eb­ből a biztosítási hozzájárulásból telik, hogy uniformist kapjanak, de hogy hatályosabb köz­igazgatási ellenőrzést csináljanak, azt nem lá­tom biztosítva, mert ez olyan nagy költséggel járna, hogy a mai viszonyok között ezt nem merném vállalni. Most jövök egy másik pontra, a biztosítás­sal foglalkozó vállalatok hozzájárulására. A javaslat indokolása azt mondja, hogy a többi országokban magasabb a díj, 2—3—5, sőt 10%-os hozzájárulás van elrendelve a biztosító intézetek részéről, ez a javaslat pedig 1, ille­tőleg maximum 2%-ot állapít meg. A biztosító vállalatok múlt évi tűzkárbiztosítási bevétele nettó 15 millió pengő volt, az összes bevétele 22 millió pengő, ennek 1%-a tehát körülbelül 200.000, 2%-a pedig 400.000 pengőt jelentene. Ez a 400.000 pengő olyan csekély összeg, amely tényleg elegendő lehet annak adminisztrálá­sára, hogy az országos és a kerületi felügye­lők, általában a felügyelet, a közigazgatás bi­zonyos költségátalányt kapjon, de a legfonto­sabb célra, amivel most is bajunk van, hogy t. i. nincsenek tűzoltófelszereléseink, ebből nem

Next

/
Thumbnails
Contents