Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

Âz országgyűlés képviselőházának 91. tátik, de sajnos ez csak a címében van meg. Ez a javaslat, az én szerény meggyőződésem szerint, ellenkezik először a címével, azután azzal a nagyfontosságú, feladattal, amelyet az előadó úr beszédében kifejtett, sőt azt hiszem;, bizonyos visszafejlesztés is mutatkozik benne, különösen a falu szempontjából. Ellenkezik a címével, a fejlesztéssel és (haladással azért, mert tiszteletteljes véleményem szerint ez a javaslat nem más, mint annak a bizonyos hatnyolcasos rendeletnek, az 53.888— 1888. számú rendeletnek, azután a 230.000. számú rendeletnek a kivonata, sőt nemcsak hogy kivonata, hanem sovány kivonata. Ha a belügyminiszter urat tanúul hívnám meg állításomhoz, kénytelen volna ő is megállapítani, hogy ebbe a javaslatba nagyrészt azok a rendelkezések vannak átvéve, amelyek ebben a két rendeletben foglaltatnak, de nincs is átvéve minden rendelkezés. Az még nem is volna baj, hogy a jót megtartják, mert én is az az ember vagyok, aki a múltból, vagy a jelenből minden jót megőrizni, megtartani akarok, de ott van a hiba, hogy a javaslat nem vesz át ebből a két rendeletből minden olyan eszmét és gondolatot, amely a gyakorlatban már a múltban bevált. Éppen ezért hiányos ez a törvényjavaslat. Ez a javaslat 1. §-ában megállapítja, hogy a városokban — megyei és törvényhatósági városokban — hivatásos tűzoltóságot kell felállítani, arról viszont majd a belügyminiszter fog intézkedni, hogy a községekben milyen tűzoltóság szerveztessék. Ha csak hozzávetőleg is adom elő azokat a számokat, amelyek itt érintve vannak, akkor kiderül, hogy 55 városról van szó és kétmillió lakosról, amelynél a törvényjavaslat intézkedik, hogy mi történjék, ellenben 3500 községről és az ott lakó hétmillió emberről nincs intézkedés, magában a javaslatban, hogy velük mi történjék, hanem ott a belügyminiszter fog majd eljárni, felhatalmazás alapján. (Hertelendy Miklós: Ez csak kerettörvény!) En hiányosnak tartok minden olyan törvényt, amely az ország lakosságának túlnyomó nagy részét elvonja a törvényi szabályozás alól. Az nem jelenthet jogfejlődést, haladást, ha az ország lakosságának túlnyomó részét rendeleti intézkedés alá adjuk és rendeletileg gondoskodunk arról, hogy reájuk nézve mi történjék. Epen ezért a javaslatnak ezt a vonatkozását, ahol az ország nagyobb részéről nem intézkedik aziránt, hogy mi legyen a tűzrendészettel, kifogásolom. Ez az egyik elvi kifogásom a javaslat ellen és éppen ezért szükségesnek tartanám, hogy idevonatkozólag is kifejezett intézkedés legyen a javaslatban. Egy másik nagy elvi hibát is látok^ ebben a javaslatban, amelyet az előadó úr értékes előadásával sem láttam meggyengítve, mert a kerületi parancsnokságok és felügyelőségek felett csak úgy elsiklott. En a kerületi tűzoltófelügyelőségek létesítésében igen súlyos sérelmet látok. Nem mondom ezt szándékosnak, de fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy itt olyan rendszert akarnak becsúsztatni a mi jogrendszerünkbe, amelyet nem fogadhatunk el. (Hertelendy Miklós: Es ha például légitámadás jön?) Amint méltóztatik a javaslatból tudni, van egy országos tűzrendészeti felügyelő, aki a belügyminiszter mellett működik és van a^ vármegyei tűzrendészeti felügyelő, aki a vármegyei ügyek intézését vezeti. (Hertelendy MikiÉése 19S6 február lú-én, pénteken. 397 lós: No és?) A vármegyei és a központi hatalom közé nem iktathatunk be egy kerületi rendszert. Ez az abszolutisztikus korszaknak volt a felfogása, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nagy tévedés!) s az ilyen kerületi rendszer beiktatásával elvágjuk a szálat a vármegyei és a központi kormányzat között. Eddig a vármegye mindig a központi hatalommal közvetlenül állott kapcsolatban, — vagy mellette volt, vagy ellene — de nem volt szükség egy közbeeső elválasztó hatalomra, amely föléje helyezkedjék és degradálja a vármegyét, kiszolgáltatva a kinevezett kerületi felügyelőnek, aki közvetlenül a belügyminisztertől függ és annak utasításait tartozik követni, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem érti meg a javaslat szellemét és célját! — Br. Berg Miksa: Dehogy nem értjük! - Zaj.) Kicsiny dolognak látszik, de már láttuk a múlt évben is a közoktatásügyi javaslatnál a kerületi rendszer behozatalát. Ott állami feladatról volt szó és így talán elfogadható az az álláspont, hogy a közigazgatás decentralizálása az állami közigazgatásnál kerületi alapon történjék, de a tűzrendészet e javaslat szerint is kifejezetten Önkormányzati munka, amikor tehát önkormányzati tevékenységet fejt ki a vármegye, nem helyezhet az önkormányzat, az ezeréves magyar vármegye fölé egy kinevezett kerületi felügyelőt. Evés közben jön meg az étvágy, jöhetnek újabb közigazgatási intézkedések, amikor majd a vármegyék fölé újabb kinevezett egyéneket fognak állítani és akkor az egész közigazgatási rendszerünk át fog tolódni arra az irányra, hogy a vármegye függetlensége és önállósága lesüllyed és felette fog állni egy kerületi intézmény, amely a mindenkori belügyminisztertől, vagy a mindenkori kormányhatalomtól függ. Jönni fog nemsokára az idő, akárhogyan is alakuljanak a külpolitikai viszonyok, amikor a vármegyék önállóságára, függetlenségére és nemzeti gondolkozására nekünk nagy szükségünk lesz, tehát nem segíthetjük elő a legtávolabbról sem azt, hogy a vármegyék, amelyek évezredes önkormányzati testületek, a kerületi felügyelőknek nevezett tisztviselőknek bármilyen mértékű befolyása és intézkedési joga alá kerüljenek. T. Képviselőház! Ez a két nagy elvi szempont, először az, hogy az országnak jelentékeny részét kivonják a törvényi szabályozás alól és miniszteri rendelkezés alá • helyezik, másodszor pedig, hogy a vármegyéknek önkormányzati önállósága egy bizonyos mértékig érintve van. részemre ezt a javaslatot elvi szempontokból is elfogadhatatlanná teszi. Ezeken az elvi szempontokon kívül leszek bátor rámutatni gyakorlati és részletkérdésekre is. Az előbb voltam bátor már említeni az 1. §-t, amely szerint van községi és városi megkülönböztetés. Az elvi szempontot most már nem érintem mégegyszer. Gyakorlatilag sem megfelelő ez a megkülönböztetés, mélyen t. belügyminiszter úr, amely szerint vannak törvényhatósági és megyei városok az egyik oldalon, a másik oldalon kisközségek és nagyközségek. Nem lehet ezt a kérdést közigazgatási jogi meghatározásokkal elhatárolni. Itt arról van szó, hogy megvédjünk gazdasági, anyagi értékeket, tehát az elhatárolásnál az lehet irányadó, hogy milyen nagy értékek megvédéséről van szó és milyen értékek forognak kockán. Készítettem egy kis összeállítást: Kis- és nagyközségek között van például Cse58*