Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

396 Az országgyűlés képviselőházának 9 ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzanak és a tűzrendészeti törvény tető alá kerüljön. Rendezettebb viszonyok bekövetkeztével, 1923-ban dr. Kakovszky Iván, akkori belügyminiszter kezdett a kérdéssel komolyan fog•tkozni és a tűzrendészeti törvény megalkotását is felvette programjába. Mielőtt azonban még erre sor került volna, a minisztertanács hozzájárulásával és felhatalmazásával 1925-ben a 230.000-es kormányrendeletet adta ki, a tűzrendészetről az 1888-ban kiadott rendeletnek kiegészítésére, illetve ama rendelet hiányainak pótlására. Ez a rendelet főként a tűzoltótiszt-kiképzéssel és a tűzrendészeti felügyelet kérdésével foglalkozott és erre vonatkozólag tartalmazott alapvető és mélyreható intézkedéseket. Ez a rendelet sem hozta meg azonban a kívánt eredményt, mert a legszükségesebb dologról, az intézmény anyagi alátámasztásáról nem történt gondoskodás. Félévszázaddal ezelőtt keletkezett a gon>lat és a mozgalom a tűzrendészeti törvény megalkotására. Azóta minden intézmény rohamos fejlődésnek indult, csak éppen a tűzrendészetről feledkezett meg mindenki, legalább is nem a szükséges mértékben gondoskodtak róla, mert senki sem ismerte fel ennek közgazdasági jelentőségét és fontosságát, legalább is nem olyan mértékben, mint ahogy azt a haladás útja megkívánta volna. Vannak azonban városok és vármegyék, amelyekben a tűzrendészet a rendeleti úton való szabályozás óta elérte a korszerűség követelményeit. Különösen Budapest székesfőváros egész tűzrendészeti intézménye áll világnívón, kimagasló teljesítményű minden tekintetben és már évtizedekkel ezelőtt kivívta magának a világhírnevet. Ezzel szemben azonban látjuk és érezzük a másik végletet is, mert sajnos, ma még körülbelül ezer olyan községünk van, amelynek egyáltalán nincs tűzoltósága. Ez határozottan az országos központi vezetés, irányítás és az egész szervezés hiányosságára vall. A technika rohamos fejlődésével természetszerűleg szaporodnak a tüzkeletkezési okok, ezért tehát, ha fokozott követelményekkel szemben meg akarunk felelni annak a feladatnak, amelyre a tűzrendészet hivatva van, akkor egy kerettörvénybe le kell fektetnünk azt a szilárd alapot, amelyre a magyar tűzrendészet fejlődésének folyamatát felépíteni lehet. Amihez a régi kormányok nem mertek hozzányúlni, azt a jelenlegi kormányzat valósítja meg és oldja meg azzal, hogy a belügyminiszter úr ezt a nagyfontosságú kérdést a t. Ház elé hozta. A törvényjavaslat törvényerőre emelkedvén, feltétlenül megszabja az irányt ennek az intézménynek további fejlődésére. A törvényjavaslat a szokásjog, miniszteri rendeletek, vármegyei szabályrendeletek által az elmúlt félszázad alatt kialakított, de alkotmányjogunk értelmében valóban a törvényhozás elé tartozó jelenlegi tényleges helyzetet rendezi, azt kellőleg és a kor követelményeinek megfelelően kiegészíti, kiépíti és az anyagi megalapozásról gondoskodik. Megállapítja ez a törvényjavaslat a törvényhatósági jogú városoknak és a megyei városoknak azt a kötelezettségét, hogy állandó jellegű, hivatásos tűzoltóságot állítsanak fel, felhatalmazza azután a belügyminisztert arra, hogy a nagy- és kisközségekben a tűzoltóság felállítását rendeleti úton szabályozza, s le:. ülése 1936 február ÍU-én, péntekén. hetővé teszi, hogy a belügyminiszter a városok és községek meglévő tűzoltóságát a kor követelményeinek megfelelően kiépíttesse és kiegészíttesse. Jogot ad továbbá a törvényhatóság első tisztviselőjének arra, hogy a nagyipari és mezőgazdasági üzemeket saját tűzoltóberendezés és saját külön tűzoltóság felállítására és fenntartására kötelezhesse. A törvényjavaslat a tűzvédelem és a légvédelem szervezeteit szoros egybekapcsolódó működésre és munkásságra serkenti, illetve ezt a tevékenységet szabályozza. Légi- és gáztámadás esetén a veszély tartamára a tűzvédelmet a légitámadást elhárító katonai parancsnokság intézkedése alá rendeli. A tűzrendészet legfőbb hatósága a belügyminiszter, aki a főfelügyeletet az országos tűzrendészeti felügyelő útján gyakorolja. Az országos tűzrendészeti felügyelő alá tartoznak a kerületi felügyelők, azután a vármegyei és járási felügyelők. Az ország hét tűzrendészeti kerületre oszlik, és pedig: Budapest, Szeged, Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár, Pécs és Szombathely székhelyekkel. Az egyes vármegyék és városok tűzrendészetének szervezete között eddig mutatkozó hiányosságokat, különbségeket és egyenlőtlenségeket, továbbá az egyes tűzoltó vezetők, tűzoltóparacsnokok és az összes tűzoltócsapatoknak egységes, ,s a korszerűség követelményeinek megfelelő kiképzése, úgyszólván megkövetelte az országos és kerületi tűzrendészet megszervezését. Nagy hiányossága volt ugyanis az eddigi rendelkezéseknek és az eddig fennálló szervezésnek az, hogy a kiképzés irányítása és ellenőrzése, felügyelete a vármegyénél végződött. A mai tényleges helyzetnek megfelelően a tűzoltóság továbbra is törvényhatósági tűzoltószövetségekbe és azokon keresztül az Országos Tűzoltószövetségbe tömörül. A tűzoltóságnak és a tűzvédelemnek a szerepe és feladata a múltban csupán a puszta vagyonvédelem volt, s ezt az igényt minden nagyobb átfogó szervezet nélkül is kielégíthette. Ma azonban, midőn légi- és gáztámadások nagyfokú közveszélyével számolhatunk, akkor a lakosság teljesértékű és fegyelmezett összeműködése mellett, ennek a veszélynek az elhárítását és leküzdését csak egy központiasan vezetett és irányított erős, hatalmas, katonásan kiképzett és fegyelmezett, a korszerűség követelményeinek minden tekintetben megfelelő tűzrendészet képes biztosítani. Éppen ezért örömmel kell ezt a javaslatot üdvözölnünk és fogadnunk, mert az abban lefektetett irányelvek biztos utat mutatanak nemzetvédelmi célkitűzéseink és nemzetvédelmi tetterőnk megvalósulására. Ebben a szellemben kérem az igen t. Házat, hogy ezt a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az előadó úr azzal fejezte be beszédét, hogy örömmel kell üdvözölnünk ezt a javaslatot, annak szelleme és gyakorlati kivitele miatt. Valóban, örömmel kell üdvözölnünk minden javaslatot, amely a haladást és fejlesztést szolgálja akár szellemében, akár pedig gyakorlatilag. Ezt a javaslatot is örömmel kellene üdvözölnünk, 1 mert címében a tűzrendészet fejlesztése foglal-