Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. vényjavaslat magában foglal, akkor azt hiszem, semmi akadálya nem lenne annak, hogy a biztosítás ki terjesztessék egy sokkal rosszabb gazdasági és szociális viszonyok között <élŐ kategóriára is. Minthogy ismétlem, ez a kérdés a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, kérem a belügyminiszter urat, hogy határoztai javaslatomat fogadja el és a megvalósítás iránt minél előbb intézkedjék. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hosszú éveken keresztül, a költségvetési viták folyamán, de máskor is elhangzott a Ház különböző oldalairól £LZ ci kívánság, hogy a rendőrlegénység és. a csendőrlegénység hozzátartozóinak, továbbá nyugdíjasainak, árváinak betegellátása megszerveztessék. Első költségvetési beszédem alkalmával errevonatkozóan ígéretet tettem. Bár teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a mai viszonyok között sem ezen a téren, sem más téren, — mert nem légüres térben mozgunk — pénzügyi szempontból ideális törvényjavaslatokat idehozni nem lehet, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) hiszek abban, hogy ez a törvényjavaslat, amelynek törvényerőre emelkedését kérem és remélem, mindenesetre segíteni fog egy olyan helyzeten, amely helyzet idáig helyes és jó nem volt. Ha nem is a legjobbat érjük el vele, de jobbat érünk el, amint ami eddig volt A keret: pénzügyi és gazdasági életünk adottságai. Ebbe bele kell illeszteni a törvényeket. Lelkiismereti kérdés, hogy olyan módon történjék ez, amely a köz lehető legkisebb megterhelésével jár. Elgondolásom alapja — és pedig megint hangsúlyozom, amint a bizottságban is hangsúlyoztam, nem pénzügyminiszteri nyomásra, hanem saját hitem és meggyőződésem szerint — az, hogy a köz megterhelése nélkül, vagy lehető legcsekélyebb megterhelésével oldassék meg a kérdés. A pénzügyi alap tehát megkeresendő, amellett, hogy a feladatok teljesítendők. Meg kellett nézni a szolidaritás, a jó szellem, az egymás segítésének jegyében felnevelt rendőr- és csendőrlegénység illetményeit és meg kellett nézni azt, hogy azokon az állami hozzájárulásokon kívül, amelyek már idáig is megtörténtek, megvan-e az alap, a realitás arra, hogy igénybevegyük áldozatkészségüket és szellemük olyan-e, hogy erre az áldozatkészségre szeretettel és szívesen vállalkoznak. Miután mindkét vonatkozásban megnyugtató eredményre jutottam, ennek következtében vállalom az ódiumát annak, hogy nem egy pénzbe kerülő szociális javaslattal jöttem ide, hanem egy betegellátást biztosító szociális javaslattal különösebb érdekek sérelme nélkül. (Elénk helyeslés.) Az az elgondolás, az a jövőbelátás, amely ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelése esetén majd megvalósul, nem dicsőség. Nem ilyen dolgokat kerestünk, hanem azt, hogy 35.000 ember, aki idáig betegellátással nem bírt, ezentúl betegellátással bírjon. Ez a lényeg. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A esendőrlegénység és a rendőrlegénység szelleméről, minthogy ők szívesen vállalták a velük is lefolytatott megbeszélések után ezt a terhet, nem kell külön dicsérettel megemlékeznem. Talán az első lépés a szociális törvényKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ V. ése 936 február í3~án, csütörtökön. 391 hozás terén az a momentum, hogy a nőtlen legénység a maga részéről is vállalja a terheket, éppúgy, mintha nős volna. Teszi ezt a szolidaritás érmésénél fogva és abból az elgondolásból kifolyólag, hogy ugyanezen illetmények mellett az ő helyzete könnyebb, mint a családosoké. Most nézzük meg a pénzügyi megalapozottságát ennek a javaslatnak. Méltányos és helyes-e az a levonás, amelyet a törvényjavaslat 2%-ban állapít meg -már most megjegyzem, hogy én másfél százalékon túlmenni, legalább egyelőre, nem kívánok. Egyébként a következő adatokat hozom fel. Egy próbaidős rendőr, akiről még egyáltalán nem 'bizonyos, hogy a rendőri szolgálatban megmarad, összilletményeivel együtt 150 pengőt kap. Természetes, hogy ez a bizonyos 1*5—2%-os levonás nem ebből az öszszegből történik, mert itt csak a zsold és a rendőri pótdíj kerül számításba. r Továbbmegyek. Mihelyt az ideiglenes minőségű, rendőrből végleges minőségű rendőr válik, akkor már 165 pengőt kap Összilletményként, — nem is beszélve arról, hogy itt még ruházati ellátásról is szó van. Azt hiszem, ezeknek a számoknak felsorolása után mindenki akceptálhatja azt a felfogásomat, hogy ez a — hála Istennek — a mai viszonyok között jól dotált és jóérzésű rendőrlegénység és csendőrlegénységi testület ezt az áldozatot ebből az összegből családja és jövője érdekében meghozhatja. Most nézzük meg azt, hogyan alakul ki maga, a .betegellátás. Az első pillanatban megállapítom, hogy mivel járul hozzá az állam. Az állam először is hozzájárul a terhek 50%-ával, azért, mert a rendőrségnél ^ az aktív rendőrlegénységet, a csendőrségnél pedig az aktív csendőrlegénységet és hozzátartozóit is ingyenes gyógyításban részesíti. Tehát tulajdonképpen itt az következik be, hogy ezt a hozzájárulást a maga részéről a rendőrlegénység a betegellátás költségeihez felerészben már előre megkapta és most utólag jön a maga teljesítményével, ' amelyet teljes egészében családjának gyógyítására fordítunk. Felmerült az a kérdés, hegy miért statuál ez a törvényjavaslat a kategóriák közt sorrendet. Hangsúlyozom, hogy nem az egyének között, tehát protekcióról nem lehet szó. A törvényjavaslat a belügyminiszter hatáskörébe utalja azt, hogy az egyes kategóriákat milyen sorrendben részesíti a teljesítményekben. Egyrészt az első évben a teljes összeggel nem fogunk rendelkezni, de ez nem is szükséges. Az erre vonatkozó intézkedés majdnem felesleges, szinte azt mondanám, túlbiztosítás, mert eleinte az igénybevétel is kevesebb lesz. Másrészt ka,tegorizálásra azért van szükség, mert az elhaltak családtagjairól is szó van. Már pedig a törvény életbeléptetése pillanatában az elhaltak családtagjaival egyelőre még nem számolunk. Ezek csak fokozatosan, későbbi időpontban fognak ebből a szempontból számításba jönni. (Györki Imre: Es akkorábban elhaltak?) A korábban elhaltak kérdése egyelőre nem jöhet számításba. (Györki Imre: Elég baj, miniszter úr!) Méltóztassék megengedni, hogy a t. Ház tájékoztatására felolvassak néhány olyan adatot, amelyek talán érdekesek. Az államkincstár a költségvetés keretén belül gondoskodik a reiidőrlegénység betegellátásáról. Ez 240.000 pengőt tes'z ki évente pontosan, a következő megosztásban: Kórházi ápolási költségek 100.000 pengő, gyógyszerköltség 50.000 pengő, szanató57