Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

392 Az országgyűlés képviselőházának 90. rium 25.000 pengő, orvosi tiszteletdíjak vidéken 25.000 pengő és rendőrambulancia Budapesten 40.000 pengő. Ezzel a 240.000 pengővel szemben a 2%-os kulcsot véve alapul, pontosan 240.000 pengő az, ami ezeknek a kategóriáknak új hozzájárulásából elő fog állani, vagyis pontosan ugyanannyi összeg, mint amennyivel az állam hozzájárult eddig az aktív rendőrök gyógyítási költségeihez. Mivel az előbb említettem, hogy nem szeretném az egész 2%-ot igénybevenni, hanem csak 1.5%-ot, körülbelül 60.000 pengőnyi összeget pótlásként a nyugdíjjárulékalapból fogunk erre a célra kiutalni. Érdekes talán annak az összehasonlítása, hogy számszerűleg hogyan oszlanak meg az érdekeltek, akiket éhbe a betegellátásba, bevonunk. A tényleges és számításba jövő rendőrségi családtagok száma 14.900, a nyugdíjasoké 8.800, a csendőrlegénység családtagjainak száma 5.500, a nyugdíjas csendőröké 10.938, ez összesen 35.000—40.000 közötti létszámot jelent. Tehát egy egészen széles társadalmi réteget vonunk be újonnan a betegellátásba. Szeretnék arra az itt elhangzott állításra is kitérni, hogy a belügyminiszter itt egy intézetet kreál. Nem létesítek intézetet, én egy intézményt kreálok és két alapot, íróasztal nélkül és intézet nélkül. Ezekre semmi néven nevezendő szükség nincsen. Nem lehet a kérdést másképpen megoldani, csak helyenként a viszonyoknak megfelelően és mindenütt másképpen. A rendőrség elhelyezése már magában véve más, mint a csendőrségé, mert csoportosabb; Budapest székesfővárosban mások a viszonyok a rendőrség tekintetében mint a vidéki városokban. A rendőrségnél megint egészen mások a viszonyok, mint a rendőrségnél, miután főleg kisebb helyeken teljesítenek szolgálatot. Én tehát csak egy kerettörvénnyel jöhetek ide, hiszen teljesen lehetetlen mindazokat az eseteket előre látni s mindezekre előre gondolni egy törvényben, amelynek alkalmazása a változó viszonyoknak megfelelően mindig változik. Itt csak a nagy elvekről lehet szó, hogy milyen módon kívánjuk ezt a kérdést megoldani. Budapest székesfővárossal például máris érintkezésbe léptünk, miután tervbe van véve a kórházak kihasználása a rendőri családtagok részére. Természetesen alkudozunk, mert egy állandó betegtömeget biztosítunk a kórházaknak, másrészt pedig a kórházi ágyak egy része amúgyis üresen áll. Meg fogjuk ugyanezt csinálni mindenütt, ahol állami, megyei, vagy egyéb kórházak állnak rendelkezésre. Egészen más lesz az ambulanciás, illetve a szakorvosbetegellátás Budapesten és egészen más lesz a kis falvakban. A részletekre itt nem akarok kitérni, ezeket rendeletileg kell szabályozni és egy olyan organizációt kell felállítani, amelyben nincs íróasztal, mert arra szükség sincs. (Györki Imre: Már ezt is íróasztalon fogják megcsinálni, s az egyik íróasztal szüli a másikat!) Kérem, fürdőkádban nem írhatunk, kell, hogy íróasztalon írjunk! (Derültség.) Méltóztassék legalább anynyiban koncedálni az íróasztal szükségességét, hogy azt, hogy kit hová utalunk, mégis íróasztalon csináljuk meg. (Györki Imre: Ebből az egy íróasztalból egy év múlva lesz legalább húsz-harminc!) A nyugdíjas rendőrök betegellátására vonatkozó számszerű adatok a következők: a nyugdíjas családfők száma, akikkel számolnunk kell 2830, a feleségek száma 2500, a családi pótlékban részesített gyermekeké 1887, özvegyeké 1050, azonkívül árvák, gyermekek 474. Ez ülése 936 február 13-an, csütörtökön. az a kategória, amely ilyen módon bejut a betegellátásba. Ezeknek a betegbiztosításba való bekapcsolására szolgáló járuléka körülbelül 60.000 pengőt fog kitenni. A csendőrségnél a helyzet némileg más, mert az aktív csendőrlegénység hozzátartozóinak betegellátása ma már megoldott kérdés, úgyhogy itt csupán a nyugdíjas csendőrök és az elhalt csendőrök hozzátartozóinak betegellátásáról van szó. Azt méltóztatott kérdezni, hogy mik azok a kedvezmények és azok a szolgáltatások, amelyeket a betegellátás terén nyújtunk. A helyzet ma az, hogy a kedvezményes kórházi ápolás, továbbá az ingyenes szakorvosi vizsgálat, a kedvezményes áru gyógyszerbeszerzés és az ambulatorius kezelés már most is megvan egyes kategóriáknál. Az ellátás a családtagokra nézve lehetőleg ugyanaz lesz, mint aminő ellátásban eddig a családfők részesültek. Nem látszott tehát szükségesnek ezt a törvényben külön statuálni és megállapítani. T. Ház! Ezt a törvényjavaslatot lehetne bírálni abból a szempontból, hogy szervesen beilleszkedik-e abba a szociális törvényhozási rendszerünkbe és betegellátási metódusainkba, amelyek már eddig fennállottak. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem tudom szervesen beilleszteni az eddig meglévő rendszerbe sem ezt, sem mást, mert az eddigi meglévő rendszer már magábanvéve nem szerves. Eltekintve attól, hogy tulajdonképpen ilyen szociális irányú törvénynél hiába a 30 évre való hivatkozás, mert elvégre nekünk azt kell keresnünk, hogy mi van ma. A jelen pillanatban pedig olyan nehéz gazdasági helyzetben élünk, hagy egyetlen kormány sem vállalkozhatok jó lelkiismerettel arra az óriási nagy és bevallom": szükséges munkára, amely jelentené azt, hogy teljesen közös nevezőre hozva és egy rendszerbe foglalva hogyan történjék meg szociális intézményeinknek és betegellátásunk minden kategóriájának átalakítása, kiegészítve az eddig el nem látottak óriási tömegével. Az én véleményem az, hogy az^ OtL-nak, Mabi.nak számos baja és a gazdasági életre vonatkozó számos súlyos kihatása is éppen abból kifolyólag állott elő, hogy jót akartunk, gyorsan akartuk és ennek következtében elhamarkodva is vittünk véghez metódusokat. Most azután nagyon nehéz azokat visszacsinálni és nagyon nehéz azokon a jelen pillanatban segíteni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az Oti. mindenkire átok, a munkaadóra és a munkásra is, jelenlegi szervezetében! — Györki Imre: Tessék leépíteni a bürokráciát! — Zaj. — Elnök csenget.) En a szociális ellátást a gazdasági életnek még megterhelése árán is feltétlenül szükségesnek tartom, kifejlesztendőnek abban a mértékben, ahogyan azt a helyzet és a viszonyok megengedik. Közös nevezőre hozandóknak és egyszerűsítendőknek ott, ahol ma nehézségek, bajok és komplikációk állottak elő. Ez^ azonban óriási tanulmányt igényel és annyi bátorságot is, hogy egy momentáni gyorsforraló munkáért az ember ne vállalja a felelősséget. (Helyeslés.) Ez az oka annak, hogy nem fogadhatom el Györki igen t. képviselőtársamnak azt a határozati javaslatát, hogy még ez év folyamán nyújtson be a kormány törvényjavaslatot a mezőgazdasági munkások társadalmi biztosításáról. (Farkas István: Elég szomorú!) Ez csak olyan gyors és elhamarkodott módon történhetnék, ami nem volna senkinek sem érdekében. Hiszen én ma könnyen el tudnék fogadtatni a Házzal olyan szociális jellegű törvényjavas-