Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. ülése 1936 február 13-án, csütörtökön. 383 fási eélok is megkövetelik. E kérdések taglalásánál nem kell messze mennem. AM ismeri a legalsóbb néprétegek egészségügyi helyzetét, de különösen, aki ismeri a minden biztosítási köteléken kívül álló falusi nép mostani egészségügyi problémáit, (Farkas István: Nagyon szomorú!) az előtt egy pillanatig sem. lehet kétséges, hogy a jövő szociálpolitikai törekvéseinek abban az irányban kell haladniok, hogy ezeknek a néprétegeknek gyógykezeltetési biztosítását és betegség esetére való ellátását ezek anyagi helyzetéhez arányosan, de minden körülményeik között megoldják. (Farkas István: Es minél előbb!) Kérem, benne van abban, amit mondtam, hogy elsőrendű, problémának tartom és ebben az irányban kell haladni. Nem mulaszthatom kijelenteni erről a helyről sem, igen t. Képviselőház, hogy a jelenlegi kormánynak, illetőleg az igen t. belügyminiszter úrnak szociálpolitikai célkitűzése ebben ,az^ irányban halad. Sajnos, ez előtt a, legjobb szándék előtt ma,még szinte áthághatatlan akadályokként tornyosulnak egyrészt az ország pénzügyig helyzete, másrészt pedig az egyeseknek magángazdasági viszonyai, úgyhogy ki kell jelentenem, hogy véleményem szerint még távol van az az idő, amikor ezeknek a problémáknak megoldását befejezettnek tudjuk majd nyilvánítani, s ezért egyelőre ebben az, irányban ennek a célnak elérésére csak lépésrőllépésre lehet előrehaladni. A betegség esetére való biztosítást a gazdasági és pénzügyi adottságok mellett most még csak olyan kategóriáknál lehet megkezdeni és végrehajtani, amelyek az ehhez a biztosításhoz szükséges anyagiakról egészben, vagy legalább ás jórészben maguk tudnak gondoskodni és az államnak csak a támogató, segítő és szervező erőt kell ehhez a tevékenységhez hozzáadni, minthogy — mint már az előbb hangoztattam — az államháztartás mai helyzetében az állami költségvetésbe ezekre a célokra kiadásokat felvenni nem lehet. Ilyen kategóriák a közalkalmazottak testületei, amelyednél az ilyencélú biztosítások, a betegség esetére való támogatások már megkezdettek, de ezek a biztosítások a közalkalmazottak kategóriáinál is igen változatos képet mutatnak és egységes szabályozást még nem nyertek; hiszen, hogy egyebet ne említsek, az önkormányzati alkalmazottak biztosítása még csaknem teljesen rendezetlen. Az állami alkalmazottaknál lehet tehát elsősorban elkezdeni ezeket a lépéseket, még pedig abban a sorrendben, amely sorrendben az egyes alkalmazottak vagy az egyes testületek jövedelmeik arányában gyógykezeltetésükről önmaguk tudnak gondoskodni. Elsősorban tehát a kisebb jövedelmű egyéneket kellett venni. így kellett kiemelni az állami alkalmazottak kategóriái közül a már részben rendezett, de mindenesetre a leghiányosabban ellátott két csoportnak, a rendőr- és a csendőrlegénységnek betegség esetére való ellátását. A most beterjesztett javaslat tehát egy előrehaladó lépést jelent. Jelenti olyan testületek eddig betegség esetére nem biztosított tagjainak ellátását, amely testületeknek sorsát lelkén viseli az egész ország s amely testületeknek munkássága iránt a legnagyobb elismeréssel és hálával kell lennie az ország minden lakosának. Hiszen ezek a testületek a közrend és a közbiztonság fenntartásának nehéz és veszélyes munkáját végzik magas európai színvonalon álló módon és mértékben és ezeknek a testületeknek tagjai e terhes és zaklatott foglalkozásuknál fogva idő előtt megrokkannak, szolKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. gálatuktól idő előtt kénytelenek megválni és mint nyugdíjasok, nem élvezik a betegség esetére való ellátás előnyeit, csekély jövedelmükből pedig magukat és családtagjaikat gyógykezeltetni nem tudják. Jelenti tehát ez a javaslat az aktív rendőr legénység hozzártatozóinak, valamint a nyugdíjas rendőr- és csendőr legénységnek és ezek családtagjainak a biztosítás körébe való bevonását. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, t. Képviselőház, hogy az aktív rendőr- és csendőrlegénységnek és az aktív csendőrlegénység hozzátartozóinak betegségi ellátása már eddig is biztosítva volt. Ez a törvényjavaslat tehát több, mint harmincezer embernek a betegségi biztosítás körébe való bevonását jelenti és maga ez a számadat is mutatja ennek a^ törvényjavaslatnak horderejét és jelentőségét. Mielőtt a törvényjavaslat részletes ismertetésére áttérnék, a legnagyobb örömmel kell megemlékeznem arról, hogy ez a javaslat egy ígéretnek a beváltását jelenti, annak az ígéretnek a beváltását, amelyet erre vonatkozólag az igen t. belügyminiszter úr az elmúlt évi költségvetési vita során tett. Engedje meg az igen t. belügyminiszter úr, hogy ennek a közóhajt kifejező ígéretnek a beváltásáért a közigazgatási és pénzügyi egyesített bizottságban megnyilvánult véleménynek tolmácsolásaképpen, e helyről a magam szerény személye részéről is hálás köszönetet fejezzek ki. Ez a törvényjavaslat természeténél fogva csak keret, illetőleg felhatalmazási törvényjavaslat lehet és mint ilyen, jelentőségével arányban nem állóan rövid, mindössze három paragrafusból áll. Az első § 1., 2. és 3. pontjában a már említett kategóriák részére betegsegélyezési alapot létesít és egyben megállapítja, azt a maximális, az érdekeltek kereseti viszonyaival arányban álló felső határt, ameddig azok hozzájárulása igénybe vehető. Meg kell e pontnál jegyeznem, hogy a kiszámítási kulcs az Otbá.nál szerzett tapasztalatok alapján kiszámított ápolási napok után és a, különböző gyógyintézetek ápolási díjainak középarányosára van megállapítva, amely alapon körülbelül 1—1-5%-os betegsegélyezési járulékok szedése fedezné a várható kiadásokat. A .százalékok mikénti megállapítását a nyerendő felhatalmazás alapján a. belügyminiszter úr a tapasztalatok alapján a szükségletek mérvéhez képest fogja 2% értékhatárig szabályozni. A 2. | felhatalmazza a belügyminisztert, hogy aiZ igénybevétel mértékét és módját a p én zügym in i szterrel egy etértőleg megállapítsa r valamint, hogy a jogosultság sorrendje tekintetében határozzon. Ez utóbbi intézkedésre azért van szükség, mivel a létesítendő alap kezdetben, amíg a járulékoknak legalább egyévi összege be nem folyik, korlátolt teljesítőképességgel fog bírni és magától értetődöleg kell hizonyos kiválasztásnak lenni, amellyel a ráutaltság kérdése szabályoztassék. (Esztergályos János: Miért?) Először nem fog annyi öszszeg befolyni, tehát előbb ki kell választani a jelentkezők közül azokat, akik súlyosabb betegek, akik jobban rá vannak utalva, és csak később lehet, amikor már egy tekintélyesebb öszszeg_ gyűlt be és az összes jelentkezők igénye kielégíthető, a szolgáltatást korlátlanul minden jelentkezőre kiterjeszteni. (Esztergályos János ismét közbeszól. — Zaj.) A paragrafusnak ez az intézkedése mindenesetre átmeneti jellegű, hiszen a felhatalmazás kiterjed. Mindenesetre méltóztassék, t. képviselőtársam, rábízni a bel-56