Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

378 Az országgyűlés képviselőházának 90. 3. Árelemzést kell végrehajtani a villamosmüveknél, ezzel kapcsolatban ellenőrizni kell a vállalatokat, hogy személyi és dologi kiadásaikat elfogadható mértéken tartsák. 4. Egyes országos viszonylatban is magas egységárak és terhes energiaszolgáltatási feltételek leszállítására, illetőleg enyhítésére kell törekedni.« Ha a kormány ezt az álláspontot vallja, akkor • szeretnénk valami konkrétumot is látni ezen a téren, mert hiszen mi számtalan alkalommal szólaltunk már fel ebben a kérdésben ós próbáltuk a kormányt kicsit rábeszélni arra, hogy ezen a té*en cselekedjék valamit. Sajnos, nem történt semmi, pedig itt valóban határozottabb és szabatosabb programmra volna szükség, nem pedig óhajtásokra és a helyes szempontok kidomborítására. Én főkép Pestkörnyéket ismerem, a pestkörnyéki városokat és falvakat, ezek energiaszolgáltatását, mert hiszen ezekkel volt alkalmam közelebbről megismerkedni (Farkas István: Nagy sérelmek vannak ott!) és megállapíthatom, hogy egyes magánvállalatok valósággal villamosenergiajrabszolgaságot teremtettek Budapest környékén. A karmaik közé került fogyasztókat ezek a vállalatok valósággal kifosztják. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Pestkörnyék népe roskadozik a terhes szerződések súlya alatt. Elismerem, hogy magánjogi szerződések szabályozzák ezt a kérdést, a formai jog szerint tehát nincs hiba, mert a községi önkormányzatok — nem tudom, milyen célok által vezéreltetve — elfogadták, aláírták ezeket a magánjogi szerződéseket. De méltóztassék meghallgatni a fogyasztókat, hogy mit szólnak azokhoz az árakhoz, amelyeket ezek a társaságok megszabtak, illetőleg a magánjogi szerződésekben lefektettek. A Tröszt és a Tröszt alvállalatai — a Föbusz és még néhány van — nem reális kalkulációs bázis alapján állanak és nem ezen az alapon kalkulálnak és gazdálkodnak, amit legjobban bizonyít az, hogy ahány község és város Pest környékén a Tröszt és Föbusz működési területén van, annyiféle tarifareformot szabtak meg, úgyhogy valósággal azon az alapon állanak és üzleti elvük, hogy akiből amennyit lehet kiszorítani, annyit, szorítanak ki. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tarifák vannak!) Igen, tarifák vannak, de a tarifák nem egységesek és olvan eltérések vannak, amelyek egészen feltűnők. A Föbusz például részben a Talbottól veszi át az áramot és a szakértők számításokat eszközöltek egy újpesti ellenállási mozgalom idején, amikor már annyira voltak a fogyasztók, hogy nem bírták tovább, lemondtak a villamos energia igénybevételéről és sztrájkba léptek a Föbusz ellen, nem világítottak, nem vették igénybe^az áramszolgáltatást. Három-négy évvel ezelőtt volt ez. (Boconádi Szabó Imre közbeszól.) Boconádi Szabó képviselő úr akkor még nem volt a kerület képviselője, nem foglalkozott vele. (Boconádi Szabó Imre: De ott voltam. Ne meséljen ilyent! Az árak azok voltak.) Ha ott volt, annál jobb. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak annakidején való holtartózkodásukat illetőleg zajos vitába bocsátkozni! (Derültség.) Propper Sándor: Valóban magam is kezdek emlékezni rá, hogy ott volt abban a mozgalomban és most letagadja. Nem kell letagadni, nem szégyen. En is ott voltam, de nem tagadom le, mert jogosnak és igazságosnak tartottam a foülése 1936 február 13-án, csütörtökön. gyasztok akkori törekvését. Annakidején, mondom, a szakértők kiszámították, hogy a Föbusz. 1700% nyers, bruttó haszonra dolgozik. Ugyancsak ezeknek a számításoknak az alapján... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Menynyire?) 1700%-ra. Leszámítva minden leszámít tandót, leszámítva a befektetések amortizációját, leszámítva a kóbor áramot, leszámítva a hosszú vezetékkel járó többkiadást és mindent, amit le kell számítani, még mindig 1000% -os tisztes haszonra dolgozik a mélyen tisztelt Föbusz. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem értem.) Nem tehetek róla, nem vagyok szakértője ennek a dolognak, de szakértők számították ki, iratokban fektették le és juttatták el az illetékes hatóságokhoz, annakidején még a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, akinek hatáskörébe tartozott ez a dolog. Méltóztassék érdeklődni, talán átkerültek ezek az _ akták, ezek az iratok s ezekből meg tetszik majd állapítani. Mi ennek a következménye? En azt hiszem, hogy az energiafogyasztásra^ ennek a szép, új nagy vívmánynak használatára rá kellene nevelni a közönséget. Mennyivel szebb, mennyivel egészségesebb és kulturáltabb, m'int a büdös petróleum világítás! Csak fel kell kattintani és már ég, gyönyörű tiszta a világítás, semmi piszkot, semmi kormot nem hagy maga után. Mégis lemondanak róla az áram drágasága következtében! Túlzott takarékoskodás mutatkozik mindenhol az árammal, vagy egészen lemondanak róla és visszatérnek egészen a régi korszakba, a petróleumhoz. Pestkörnyékén erre. számtalan példa van. Ahány község és ahány város van, majdnem annyiféle a tarifa. Igazam van tehát, ha azt mondom, hogy a vállalat úgy kezeli a dolgot, hogy amely községből amennyit M tud szorítani, annyit szorít ki. Szóval hiányzik nála a reális kalkulációs bázis. Az energiatörvényjavaslat tárgyalása idején a kormány az; indokolásba belefoglalta azt, hogy az energiatörvény egyik célja a másik nagy cél mellett az, hogy a tarthatatlanná vált magájogi szerződéseket revízió alá vegye. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha lehet.) Ez sokáig nem történt meg, hiszen a végrehajtási utasítás is igen soká késett, nem tudom miért, csak esztendők múlva adtak ki. De amikor már megvolt a végrehajtási utasítás, és 1 mikor ezek a községek, amelyek élén figyelemmel kísérték ezt a kérdést, reklamálták a beígért tarifarevíziókat, azt a választ kaptuk, hogy ez a törvény holmi magánjogi szerződések revíziójáról nem rendelkezik és ennek a törvénynek alapján a tarifákat revideálni nem lehet. Azt hiszem, módot kellene találni valamiképpen a megoldásra, még akkor is, ha itt magánjogi szerződésekkel állunk szemben, ha tehát bele kellene nyúlni a magánjogba... (A klotűrlámpa kigyullad.) Kérek tisztelettel tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Felkiáltások: Megadjuk!) Tessék folytatni, Propper Sándor: T. Képviselőház! Tudom, hogy napjainkban nagyon nehéz magánjogi kérdésekbe belenyúlni, különösen akkor, ha a nagy tömegek érdekeiről van szó. Ha kicsiny, de nagybefolyású érdekeltség javára kell belenyúlni a magánjogba, akkor aggály nélkül belenyiilnak és belenyúltak már számtalanszor. Hiszen az elmúlt esztendőben annyira felforgatták a magánjogot, hogy úgyszólván semmi egyéb nem történt, mint a magánjogba való