Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

376 Az országgyűlés képviselőházának 90. ülése 1936 február 13-án, csütörtökön. szempontjából igyekezett az országot elektrifikálni és így keletkezett &z, hogy, úgy tudom, a komlói kincstári bánya átment a Dunántúlra, ugyanakkor, amikor a sízászvárli bánya elektromos távvezetéke is átment a Dunántúlra. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem áll! Nem ment át!) Akkor majd ezután mennek át, még ez is megtörténhetik. Elismerem, hogy a magyar elektrifikálásnál más szempontok irányadók, mint például a cseh ipartelepeknél, a szász ipartelepeknél, Németországban, vagy általában ott, ahol fejlettebb ipar van, ahol nagy fogyasztóterületeket találunk. Ha nálunk a bányatársulat, vagy egy más elektromos centrale a maga vezetékével kimegy a vidékre, némelykor 50—100—200 kilométer távolságra sem kap annyi fogyasztót, mint amennyit kap például Szászországban, ahol már 20 kilométeres távolságban 40—50.000 lakosú városok vannak egymás mellett, amely városok lakóinak mások a kulturális igényei, azonkívül van iparuk, tehát motorfogyasztásuk, és a számítások alapján megtalálják azt a jövedelmet, amelyre egy ilyen üzemnek szüksége van. Nálunk, sajnos, az a helyzet, hogy ha a távvezetéket megépítik, amely a falvakon keresztülmegy, nem egy falun megy keresztül a távvezeték anélkül, hogy abban a faluban egyáltalában valamelyes fogyasztás volna s ha egyáltalában be van vezetve az áram, akkor is a falu közelében megy el. Ez abban leli magyarázatát, hogy a magyar falusi lakosság igénytelen, nem kívánja és nem érzi hiányát az elektromos áramnak. Egyáltalában nem látom be azt, hogy ezen a téren valami nagyobb fejlődés volna. Svájcban például az embernek nem is kell leszállanlia a vonatról, onnan is látja, hogy a rétek szélén mindenegyes gazdának ott van a kapcsolója, a kis motorja, megindíthatja az elektromos szivattyút és a rétet azzal öntözheti. Hol találunk nálunk ilyesmit? Még a nagybirtokokon sem találjuk azt az intenzív gazdálkodást, amely pl. Svájcban van. Ennek oka a drágaságban van, bár nem akarom azt mondani, hogy sokkal olcsóbban lehetne adn'i az áramot, mert egy ilyen távvezeték tőkéje s ennek a tőkének amortizációja olyan nagy terhet jelent, hogy az a falu, amelyben csak 30—40 lámpa van, alig képes ezt az összeget előteremteni. Éppen ezért a magánkapitalizmus nem tudja ezt a problémát megoldani. A villamosenergiaszolgáltatást csak a köz szempontjából és csak államosítással lehet megoldani. Aki a Balaton vidékén megy, folyton azt hallja panaszolni, hogy milyen drága az áram. Folyton azt hallja, hogy a bevezeté-! sért mennyit kell fizetni, nem is szólva arról, hogy újabban a kormány egyik rendeletében a villanylámpákat külön megadóztatta, ami mindenesetre az áramfogyasztás csökkenését idézte elő. Az a száz egység, amelyre az előadó úr hivatkozott, lényegesen kisebb lenne és lényegesen összezsugorodna, ha ebből az egységből Budapestet és közvetlen környékét kivonnák. Akkor nagyon szomorú képet kapnánk arról, hogy a magyar villamosáramfogyasztás milyen kicsiny, mennyire összezsugorodott. Szükségesnek tartom, hogy az energiaszolgáltatás tekintetében a kormány egységes tervet dolgozzon ki és ezt a tervet hajtsa végre minden magánkapitalisztikus érdekre való tekintet nélkül. Végre kell ezt hajtani a köz szempontjából, mert ha csak egy pillantást vetünk a térképre, látjuk, hogy a Dunántúl ott van a pécsi bánya és abban egy nagy elektromostelep, ott van Szászvár és Nagybánya, ahol ugyancsak van egy nagy elektromostelep, ott van Komló és a Dunántúlon egy óriási nagy fehér folt, ami azt igazolja, hogy azon a területen elektromos ellátás egyáltalán nincs. Tatabányán, amelyhez közel van a tatai és bánhidai centrale, egy nagy fehér folt van, ami azt igazolja, hogy ott elektromos ellátás nincs. Fenn a Felső-Tisza mentén semmiféle elektromos ellátás nincs. Nagy vita van a szakértők közt a körül is, hogy helyes-e nagy, ú. n. TXberlandscentrale-kat építeni, vagy pedig helyesebb-e ezeket a centrálékat helyben megépíteni. Már annakidején, amikor a főváros közgyűlésén a Talbot-centrálét tárgyaltuk, rámutattam, hogy egyáltalán nincs szükség Magyarországon ilyen nagy elektromoscentrále létesítésére, mert a Magyarországon meglévő bányatelepek elektromos centráléinak kifejlesztésével az öszszes igényeket ki lehet elégíteni. Tatabányán, Dorogon, Tokodon, Vörösváron, a Dunántúl a Duna sarkában 3—4 nagy elektromoscentrále van, a bányával összekötve nagy elektromoscentrálék vannak, amelyeket össze kell kötni a többi telepekkel, a szászvári, mányoki, komlói, pécsi kerületnek elektromoscentráléival és egy egységet lehetne létesíteni, amelyben ezek az üzemek összedolgozva, egymást kisegítve, az egész lakosság áramszükségletét ellátnák. Olcsóbb is ez az ellátás, tökéletesebb is, jobban is lehet az áramot produkálni. Ugyanilyen lehetőség kínálkozik fenn Borsódban, ahol egy nagy elektromoscentrále van Sajószentpéter közelében. A salgótarjáni bányatelepen is hatalmas elektromoscentrále van, amely levezeti az áramot egész Jászberényig. Most méltóztassanak elgondolni, milyen óriási összegeket emészt fel ilyen távvezetékek építése, s a mellett azt az igényt, amelyet vele szemben támasztanak, nem tudja kielégíteni. Mindezekből azt kell következtetni, hogy az elektromos árammal való ellátás nem lehet, játékszere és kísérletező eszköze a magánkapitalizmusnak, hogy a nyerészkedés szempontjából kifizeti-e az magát, vagy sem, ezt éppen úgy, mint a vasutat, vagy a folyamszabályozást és egyéb a köz szempontjából fontos létesítményeket köztulajdonba kell venni. Meg lehet arra találni a módot, hogy ezeket a meglévő elektromos centrálékat megfelelően kárpótoljuk és meg vagyok róla győződve^ hogy az úgynevezett magántulajdon elvének sérelme nélkül is, a köz szempontjából célszerűen és hasznosan megoldhatók ezek a kérdések. Különösen óva kell intenem az országot attól, hogy olyan végzetes hibák történjenek, mint amilyenek történtek a Talbot-centrálé építése körül. Nem kívánatos, hogy még egy ilyen centrale, legkevésbbé pedig, hogy olyan formában épüljön, mint ahogy a Talbot-centrálé megépült. Az előadó úr hivatkozott arra, hogy a magyar elektromérnökök milyen kiváló nevet szereztek maguknak külföldön. Ezek az elektromérnökök bizonyára nagyon szégyelni fogják magukat, hogy a bánhidai cent ráléban angol gépek vannak, mintha azt akarnók demonstrálni, hogy a magyar gép technika nem képes ezeket az igényeket kielégíteni. A Ganz gyártmányait megtalálja az ember mindenhol: a Nílus szabályozásánál, a Nílus zsilipjeinél, megtalálja Indiában, megtalálhatja Konstantinápolyban, mindenhol, a Talbot-centrálé részére azonban a gépeket külföldről kellett hozni. Különben is hibáztatom azt, ha egy bányának olyan monopolisztikus jogot adnak, mint amilyen itt van. Végzetes hiba volt ezt