Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. A helyzet ugyanis az, hogy ezeket az üvegkohókat állandóan melegen kell tartani, azokból az üveget M kell venni, tehát, ha folytonos üzemben a munkaidőszakot rövidítem, ez kétségkívül azzal jár, hogy abból a négy-öt hónapon keresztül rendelkezésre álló munkaidőszakból több munkást részeltetek, egy munkásra tehát természetszerűleg kevesebb munkaidő esik. Ha figyelembe vesszük azt, hogy legtöbb esetben ezeknek a munkásoknak foglalkoztatása öt hónapra terjed, napi nyolc órán keresztül évi átlagban ez nem egészen négy óra foglalkozást jelent, akkor méltóztatnak látni, hogy a táblaüveggyártásban eddig foglalkoztatott munkásokra rendkívül nagy csapás lenne, (ha keresetüknek 25%-át elveszítenék és ebből az amúgyis — az egész évi megélhetési költségekhez és viszonyokhoz számított — csekély keresetük még további csökkenést szenvedne. Ez a jól felfogott szociális" szempont vezetett minket arra, hogy mindaddig, amíg a magyar táblaüveggyártás foglalkoztatását fokozni nem lehet, ennek az egyezménytervezetnek becikkelyezésétől eltekintsünk. A helyzet pedig, ahogyan Müller képviselőtársam is említette, az, hogy a hazai táblaüvegszülkséglet ennek a gyárnak foglalkoztatását csak négy-öt hónapra biztosítja, exportra pedig számítanunk nem lehet, mert méltóztatnak tudni, hogy az európai piacokon a sokkal fejlettebb és régebben bevezetett táblaüvegiparok: a cseh és belga táblaüvegiparok vannak úgyszólván jelen. Müller Antal képviselőtársam felemlítette itt az árkérdést és kérdést intézett hozzám," vájjon a kormányzat vizsgálja-e ennek a táblaüveggyárnak árpolitikáját, tekintettel arra, hogy a magyar piacon tulajdonképpen egyedül van s bizonyos mértékben monopóliumot élvez. Erre vonatkozólag jelenthetem,, hogy két évvel ezelőtt történt az árelemző bizottság révén az árpolitika megvizsgálása, de én is azt hiszem, időszerű lesz ezt a vizsgálatot újólag kiterjeszteni a gyárra, mert meggyőződésem, hogy a kormánynak minden olyan üzemet, amely bizonyos mértékig monopólisztikus helyzetet élvez a magyar piacon, gyakrabban felülvizsgálat alá kell vonnia. (Elénk helyeslés.) Peyer t. képviselőtársam megemlékezett arról a rendkívüli nehéz munkáról, amelyet az üveggyártásban foglalkoztatott munkásoknak teljesíteniük kell. Magam is tudatában vagyok annak, hogy ez tényleg egyike a legmegerőltetőbb testi munkáknak és amennyiben a foglalkoztatás az évnek hosszabb idejére terjedne ki, méltóztassék meggyőződve lenni, en magam javasoltam f volna a napi munkaidő megfelelő leszállítását. Készséggel magamévá teszem Peyer t. képviselőtársamnak azt a javaslatát, hogy az iparfelügyelőket utasítsam arra, hogy az üveggyárakban — nem ebben a gyárban, mert ebben a gyárban tudomásom szerint teljesen megfelelő a szociális berendezkedés ... (Peyer Károly: Tíz kilométerrel feljebb!) Ott is nagyon jók a viszonyok, ha a palaokgyárat méltóztatik érteni. (Peyer Károly: Ott már vannak panaszok!) Tudtommal ott sincsenek panaszok — a szociális berendezésekben észlelhető hiányok mielőbbi megszüntetését szorgalmazzák az iparfelügyelők. A munkabérek nagyságára vonatkozólag megjegyzem, hogy tudomásom szerint az üveggyárakban foglalkoztatott munkások munkaülése 1936 február 13-án, csütörtökön. 371 bére nem csak itt, de egyebütt is megfelelő, legfeljebb az kifogásolható, hogy nem csak ebben, hanem más gyárüzemekben is, sajnos, a piac csekélysége folytán nem találnak elég foglalkoztatást. Ami pedig azt a példát illeti, hogy Magyarországon esetleg olcsóbban is lehet beszerezni üveget külföldről, mint amilyen a hazai árszínvonal, ez nem lehet minden esetben irányadó arra nézve, hogy a gyár árpolitikája megfelelő-e vagy nem. Egyedüli reális összehasonlítás az lehet, ha a külföldön érvényes belföldi árakat vesszük figyelembe, mert — mint méltóztatik tudni —- az exportüzletekben erősen érvényesülnek a dumping árak, amelyek természetesen nem lehetnek irányadók a hazai árak megállapításánál. Miután meggyőződésem szerint — mint említettem — ennek az egyezménytervezetnek elfogadása sem hazai szempontból nem fontos, sem pedig nemzetközi vonatkozásban nem nagy jelentőségű, miután továbbá szociális szempontból a táblaüveggyártásnál foglalkoztatott 200 munkásnak jelenlegi keresetét rendkívül hátrányosan befolyásolná, kérem a t. Házat, szíveskedjék jelentésemet, amely a nemzetközi egyezménynek tudomásul vételére vonatkozik, elfogadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a letárgyalt miniszteri jelentést elfogadni? (Igen! — Felkiáltások a ssélsőbalodalon: Nem!) A Ház a jelentést elfogadja. Azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszem át. Napirend szerint következik az iparügyi miniszter úr jelentésének tárgyalása az országos villamosítás tájékoztató terve tárgyában, (írom. 116, 118.) vitéz Martsekényi Imre előadó urat illeti a szó. vitéz Martsekényi Imre előadó: Mélyen t. Képviselőház! Mint ahogyan a magyar királyi iparügyi miniszter úrnak az országos villamosítás tájékoztató terve tárgyában kiadott jelentéséből méltóztatik látni és olvasni, az J931. évi, a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvénycikk értelmében a törvény akként rendelkezik, hogy az országos villamosításnak általános tájékoztató tervét a kereskedelemügyi miniszter úr a törvényhozásnak mutassa be. Az 1935 r VII. te. és az ezzel kapcsolatos 7500-as miniszterelnöki rendelet az 1931 : XVI. te. végrehajtását a magyar királyi iparügyi miniszter úr hatáskörébe utalta. Ezért a miniszter úr ennek a tervezetnek benyújtásával tett eleget ÍZ idézett törvény rendelkezésének. Mélyen t. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy ez a villamosítási tájékoztatási tervezet és jelentés a kisebb javaslatok és jelentések körébe utaltatott, legyen szabad mint előadónak — tekintettel erre az országos problémára — a közvélemény felé azt a szerény megjegyzést tennem, hogy igenis nagy horderejű kérdés tárgyalásáról van szó, akkor, amikor az ország villamosításának problémáját terjesztjük a Ház elé. (Propper Sándor: Nagy problémáról kis jelentés!) Ne méltóztassék rossz néven venni, t. képviselőtársam, de ha a nagyobb és kisebb udvariatlanság között kell mint előadónak választanom, akkor a kisebbet választom és a nyugodtan hallgató többség felé beszélek, sem minthogy a képviselő úrnak engem mint előadót, úgy hiszem, szokás ellenére, za-