Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. kereseti adóként 160 pengőt, jövedelmi adóval és pótlékokkal együtt 320 pengőt fizet. Egy konfekciós üzlet a Király-utcában, amelynek boltbére 7000 pengő, évi forgalma 150.000 pengő, általános kereseti adóként 800 pengőt, pótlékokkal és jövedelmi adóval együtt 1600 pengőt fizet. Egy másik konfekciós üzlet a VII. kerü

: létben, melynek évi boltbére 10.000 pengő, évi forgalma csak 100.000 pengő, három alkalmazottal, becslés szerint megadóztatva egyenes adóban 400, mindennel együtt 800 pengőt fizet. A már egyszer említett Andrássy-úti fodrászüzlet, mely egy segéddel dolgozik, évi boltbére 2000 pengő, évi forgalma 2800 pengő — a kincstár ezt a bevallást nem fogadta el és önkényeden 7200 pengőre becsülte és emelte fel — általános kereseti adóként 80 pengőt, mindennel együtt 160 pengőt fizet. Folytathatnám még a példákat, de csak egy egészen kirívó példát említek fel, az Andrássy-úton egy kis csemegésboltot, amelynek évi boltbére 3000 pengő, két kiszolgáló személyzettel dolgozik, évi forgalma 20.000 pengő és kereseti, jövedelmi adó, rendkívüli pótlék, vagyonadó, rendkívüli pótlék, rokkantellátási adó, betegápolási pótadó, útadó és kamarai illetékként összesen 1079 pengő 40 fillért fizet, vagyis bruttó bevételének 5%-át fizeti adóba. Ha már a csemege- és fűszerüzlete'kről szólok, méltóztassanak megengedni, hogy csak egy mondattal térjek itt ki az áruházak versenyére. Ez szinten külön fejezet s erről külön kívánok majd interpellációt előterjeszteni a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Svájcban öt esztendeje, Ausztriában három éve, Németországban két év óta minden élelmicikk árusítása tilos az áruházakban. Bajorországban a kereseti adó nyolcszorosát fizetik az áruházak élelmicikkek eladása után, pótadó címén. Nálunk a volt kereskedelemügyi, jelenleg r iparügyi miniszter úr a választások előtt Ígéretet tett... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Vázsonyi János: Kérnék tisztelettel öt perc hosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak az öt perc hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház az öt perc hosszabbítást megadja. Vázsonyi János: ígéretet tett a miniszter úr, hogy betiltják nálunk is az áruházakban az élelmicikkek árusítását. Sajnos, azóta közel egy esztendő telt el, de ebben az irányban semmi sem történt. T- Ház ! Nem kívánok ezzel a kérdéssel itt részletesebben foglalkozni, de fel kellett említenem ezt is. mivel ezzel a kérdéssel a Háznak majd módja és alkalma lesz foglalkozni legközelebb előterjesztendő interpellációm keretében Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a textilszakma 500 milliós forgalma mellett az ugyancsak nagy vámvédelmet élvező textil- és vegyi gyárak által, az általam előbb vázolt módon fizetendő adó nagyon sok kis exisztencia adóterheit könnyítené meg. Midőn 2—3 esztendővel ezelőtt a háztulajdonosok küldöttsége az akkori pénzügyminiszter úrtól kérte az inségadó és a 8%-os adópótlék eltörlését, az akkori pénzügyminiszter úr azzal tért ki a kérdés teljesítése elől, .,ha az urak megmondják, honnét vegyem ezt a 14-15 milliót akkor nem térek ki az urak kívánsága elől/* Én azt hiszem, hogy a részvénytársaságok ily módon való megadóztatásával a pénzügyminiszter úr könnyen megtalálná a fedezetet. Ismétlem, hogy felszólalásom nem a gyáripar ellen szólt a maga egészében, csak a kiskeülése 1936 február 12-én, szerdán. 363 reskedők és kisiparosok mellett kívántam szólni azoknak terhein való könnyítést kívántam kérn az egyenlő teherviselés elvének alapján. Polgár és nemzeti érdeket kívántam ezzel szolgálni, mer a kiskereskedő és kisiparos társadalom ma a polgári és nemzeti állam legelső pillére. Az Önálló kisexisztenciák megsegítése az egyedüli mód és lehetőség a jogrendnek, a nemzeti és polgári államnak megőrzésére, azért azt kérem a pénzügyminiszter úrtól, hogy az egyenlő teherviselés elvének érvényesítésével a nagyvállalatok megadóztatásával a kisemberek terhein könnyítsen s ezáltal az önálló kisexisztenciák életét könnyítse meg s tegye lehetővé további munkásságuknak az állam érdekében való kifejtését. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter : T. Képviselőház ! Interüelláló t. képviselőtársam interpellációjának azzal a tulajdonképeni lényeges elvével, hogy segítsünk és támogassuk a kiskereskedőt és kisiparost, nálam nyitott ajtókra talál s azt hiszem, tevékenyen tettem tanúságot arról a szimpátiáról és meleg szeretetről, amellyel mint kereskedelmi miniszter, a kisiparosok és kiskereskedők ügyét, azt hiszem, sok területen eredményesen felkaroltam ; nem akarok beszámolót tartani arról, hogy milyen intézkedésekkel. A helyzet a létező jogállapot és a józanul keresztülvihető realitások terén a következő. A kiskereskedő és kisiparos a sok adó között, amelyet t. képviselőtársam felsorolt, s amelynél a felsorolás igen rossz volt, — hiszen egészen másképen kellett volna összeállítani, de esetleg még több jött volna felsorolásba, — (Vázsonyi János : Sokkal több van. Én csak egy párat hoztam fel !) főképen fizet kereseti és jövedelmi adót. Az általános kereseti adó általában 5%-os. Ezt az 5°/o-os kulcsot túlzottnak nevezni nem lehet. (Vázsonyi János : Pedig az !) A jövedelmi adónál meglehetősen magas adómentes létminimum van, a legkisebb ember tehát nem esik jövedelmi adó alá. Az általános kereseti adónál pedig nem túlzott az 5%-ban megállapított kulcs, mert általában ez szerepel. Az a kérdés, hogy e kulcs alá milyen jövedelem kerül Ï És itt nagyon kérném az interpelláló képviselőtársamat, aki a-fővárosban ismerős, hasson oda, hogy vezessenek rendes könyveket ezek a kiskereskedők különösen, mert aki a könyvet fel tudja mutatni, annak bizonyítékul szolgál a könyve mellette is. (Ügy vun! Úgy van!a jobboldalon.) Én nem tételezem fel, hogy azért nem vezetnek könyvet ezek a kiskereskedők, mert a könyv ellenük is bizonyítékul szolgálna, de mondom, ha azt akarják, hogy mellettük is bizonyítson a könyv, akkor vezessenek könyveket, mert ha nem vezetnek könyveket és pedig úgy, hogy azok el is fogadhatók legyenek, akkor kénytelenek vagyunk a becslés terére lépni. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, én vizsgáltam ezt az esetet ; a becslés szabályként lényegesen kevesebb, mint a valóságos jövedelem. (Vázsonyi János : Vannak kivételek !) Aki sértve érzi magát, vezessen hiteltérdemíő könyveket, akit pedig sérelem ért egyébként, az éljen a felebbezés jogával és egyéb jogorvoslatokkal. Az adófelszólamlási bizottságok most fejezik be működésüket és amint látom, nagyon sok esetben orvoslást találtak a felszólamlások, de úgy látom, hogy az adókivetések józanok voltak, mert az orvoslások mérete átlagban az 5%-ot nemigen haladta meg, ami azt mutatja, hogy a kivetések igenis, lelkiismeretesen történtek. Ez a kisipar és a kiskereskedelem helyzete. Méltóztatott számos szövetkezeti» áruházi és egyéb kérdést feltenni, amelyek — hogy úgy mondjam — hozzám való vonatkozásukban elkés52*