Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-89

364 Az országgyűlés képviselőházának 81 tek, mert egy évvel ezelőtt kellett volna ezeket hozzám intézni, mikor még a kereskedelmi miniszteri székben ültem. Ezek a kérdések tehát egy másik interpelláció anyagául kell hogy szolgáljanak. Az áruházak kérdésében tényleg kell tenni valamit. Én is előkészítettem már az anyagot és azt hiszem, történtek ebben a vonatkozásban lépések. Ilyen első lépés az iparügyi novella is, amely a napokban már beterjesztésre is kerül. Ami egyébként a nagyobb jövedelmeket illeti, — a képviselő úr az arányosságot és az igazságot úgy véli itt elérni, hogy ezeket nagyobb adóval sújtja — itt a helyzet a következő. Az adókulcs magasságában nincs hiba, mert az adókulcs rendkiyül magas. Méltóztatik tudni azt, hogy például a jövedelemadónál, ahol alul nagyon kicsiny a kulcs, mert egy százaléknál kezdődik és igen lassan emelkedik, ez a kulcs a magasabb jövedelmeknél rendkivül progresszív és bizonyos esetekben a jövedelmi adó kulcsa eléri a 44%-ot, ami tulaj donképen már prohibit! v és a túlzás jellegével bír. Ami a társulati adó kulcsát illeti, magában a kulcsban — éppen azon mentalitásból kiindulva is, amelyből a képviselő úr kiindul, — nincs hiba, mert ez 16%-nál kezdődik, s a rentabilitás és a saját tőkéhez való arány szerint lépcsőzetesen emelkedik 30%-ig. És ne méltóztassék elfelejteni, hogy a társulati adóalanyok megvannak pótlékolva az úgynevezett bolettaalap javára is és hogy a társulati adó részben át lett alakítva tőkeadóvá is, vagyis ha veszteség is van, a tőkének bizonyos ezrelékét kell fizetni, tehát a nyereségadóból átalakult ebben a vonatkozásban tőkeadóvá. Ha hiba, vagy javítandó tényálladék van ennél a két adónemnél, az a kimunkálása az adóalapnak, amely a szubjektív és bevalláson alapuló adónál mindig két dologtól függ : az adómoráltól, amely még nem izmosodott meg annyira, bogy úgy fejezzem ki magamat, mint amennyire kívánatos volna (Derültség.), másrészt azoktól a kimunkálás! és kifürkészési eszközöktől, amelyek az adóhatóságoknak rendelkezésére állanak. (Ruppert Rezső: Isten mentsen!) Ebben a vonatkozásban az ellenzék egyik igen tisztelt tagja már közbe is szólt, hogy: Isten mentsen. Talán méltóztatnak rá emlékezni, néhány évvel ezelőtt rendkívül nagy támadásban részesült — nagyon felfújta a dolgot a sajtó és mindenki — az úgynevezett látszatadónak a dolga. Kérem a képviselő urat és a t. Házat, azt méltóztatik tőlem kívánni, hogy erre az útra lépjek? (Rupert Rezső: Nem!) Pedig ennél a látszatadó dolognál csak látszat volt, hogy az látszat. Ez a látszat látszata volt. Miért? Mert ha például egy adózóról tudom, hogy évente négyszer négy hétre külföldre utazik és ilyen és ilyen helyeken jelenik meg, ott pénzt költ és autót tart, — amely autótartást különben kihagyom a beszédemből, mert az autót kereseti eszköznek tartom és nem fényűzésnek, hiszen szomorú lenne az autótartást nem így felfogni — de egyéb úgynevezett phénomène mesurateurök forognak fenn, amelyekből arra lehet következtetni, hogy lehetetlenség, hogy annak az embernek évi összjövedelme 10.000 pengő és nem több legyen, akkor ugyebár, azt méltóztatik mondani, hogy itt lépjek közbe. Hát én nem tudok máskép közbelépni, mint ha az ilyen körülményeket egészen legálisan magasabb adóképességre utaló körülménynek minősítem. Én nem léptem erre az útra, de csakis ez az egyetlen út van, mert adókulcsokat nem lehet 30 vagy 44% fölé emelni. Inkább le kellene azokat szállítani, mert a magas adókulcs egy bizonyos fokú jövedelemeltitkolásra is csábíthat. Én igyekszem lelkiismeretesen lehetővé tenni az adóalapoknak fokozottabb és jobb kimunkálá. ülése 1936 február 12-én, szerdán. sát, mert ha valaki érzi azt, hogy az adózásnak arányosnak és igazságosnak kell lennie, akkor én érzem azt, aki kénytelen vagyok néhány pengőnyi adót egész kicsi emberektől behajtani, amikor igazán gyakran lázadozik ellene az érzésem, és ugyanakkor ugyanazon a padokon méltóztatnak megakadályozni azt, (Rupert Rezső : Nem tudunk mi semmit sem megakadályozni) hogy ilyen látszatok után, amelyek azonban nagyon alapos körülményeken alapulnak, kimunkálhassuk az adót azoknál, akiknek nagy az adóképességük. (Ruperí Rezső : Amit a pártkasszába befizetnek, azt fizessék be adóba !) Elnök : Rupert képviselő úr kérem, méltóztassék csendben maradni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter : T. Ház ! Én ezt a kérdést nagyon fontosnak tartom és igyekszem is a helyesebb kimunkálás felé haladni, de méltóztassék rámbízni, hogy a helyes határmesgyét betartsam, mert-ennél a nem teljes kimunkálásnál és a nagy jövedelmek fokozottabb megfogásának elmulasztásánál csak egy nagyobb hibát tudnék elkövetni: ha a tömegek zaklatására térnénk rá, ami azt a polgári bizalmat és azt az újraéledő gazdasági munkakedvet, amely minden nagy nehézség ellenére is hál' Istennek megvan és növekedőben van, teljesen aláásná. Ezeket kívántam elmondani. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszontválasz joga. Vázsonyi János ; T. Ház ! Méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyminiszter úr válaszára néhány egészen rövid megjegyzést tegyek. Én azért fordultam interpellációmmal a pénzügyminiszter úrhoz — amint az elöljáró szavaiban helyesen állapította meg — mert mint kereskedelemügyi miniszternél, tapasztaltam nála, hogy a kisemberek sorsa iránt, a kiskeskedők és a kisiparosok panaszai iránt mindig meghallgató megértéssel viseltetett és ha nem tudott úgy cselekedni, mint ahogy ő akart volna, ez nem egyedül és elsősorban az ő személyén múlott. A multak tapasztalataira építve épen ezért fordultam most ismét hozzá pénzügyminiszteri minőségében azoknak a kisembereknek érdekében, akiknek a sorsát kereskedelemügyi miniszter korában közelről figyelhette, láthatta és részben intézhette is addig, amíg arra módja és lehetősége volt T. Ház ! Interpellációm egyik részét azonban a miniszter félreértette. Én nem azt céloztam interpellációmmal, hogy nagyobb, súlyosabb adóteher legyen bárkin is, mint eddig volt, én csak azt céloztam interpellációmmal, hogy ha ugyanazt a jövedelmet kell elérni, ami most megvan a költségvetés keretén belül, akkor elsősorban onnan vegyék el, ahol van, és ne onnan, ahol nincs, elsősorban tehát nem a kisembertől hanem a nagyvállalatoktól, amelyek azt jobban meg bírják fizetni. Én a kisemberek iránti kíméletet kértem. (Rupert Rezső : Hová lesz az a sok pénz a kegyelmes címekérti Hová lesz? — Zaj.) Én a kisemberek terheinek a kisemberek sorsának enyhítését kértem, ugyanakkor megállapítva, hogy a magyar gazdasági életnek van egy bizonyos rétege, amely kétségkívül állandó nemzeti ajándékban részesül, a vámpolitikában, a devizapolitikában egyaránt és némileg az adózás terén is. Ezért azt mondottam, hogy elsősorban ide méltóztassék nyúlni, azokhoz a forrásokhoz, amelyek nagyon is közismertek és a kormánypárt népgyűlésein állandóan támadtatnak, de a kormánypártnál gazdasági vonatkozásaiban mindig kedvező fogadtatásra találnak. Én nem céloztam a látszatadó szolgálatát, ellenkezőleg, nem hiszem, hogy