Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. Méltóztassanak szem előtt tartani azt is, hogy mi az év végén vezettük be a Nemzeti Bankkal az egységes felár-rendszert. Ma már egy év letelte után, amióta átvettem a pénzügyi tárcát és a Nemzeti Bank mostani elnöke az ő tisztjét, talán már nyugodtabban és nyilvánosan, is beszélhetünk arról, hogy hála Istennek, relative a devizahelyzetünk sokkal kevésbbé nagyon nehéz, — méltóztassanak megengedni, hogy ilyen óvatosan fejezzem ki magamat (Derültség.) — mint amilyen volt egy esztendővel ezelőtt. De méltóztassanak nekem elhinni, hogy sok álmatlan éjszakát és nehéz órát okozott nekünk, ia Nemzeti Bank elnökével együtt, amíg el tudtunk eddig jutni. Méltóztassanak azt is elhinni, hogy én tudtam, 'hogy ez az interpelláció el fog következni, de mégis ezt az utat kellett hogy toleráljam szeptemberben, amikor még nem tud!tam a devizahelyzet mikénti kialakulását. Méltóztassanak elhinni, hogy ezekben a nehéz időkben az ember gyakran van úgy, hogy diliemmák elé van állítva és két rossz közül — cmert hiszen jóról egyáltalán szó sincs — a kiísebbik rosszat kell választania. Ez volt itt is az eset és ez a magyarázata ennek a dolognak. Nem akarok belemenni annak vitatásába, hogy ez óriási hasznot szerez-e az ipari szeszgyáraknak, vagy sem, vagy van-e hasznuk az ipari szeszgyáraknak egyáltalában, mert a részletekbe nem akarok belemerülni. Az a tény, hogy a szeszgyár a nyersanyagot külföldről veszi-e ugyanazon az áron, mint itt és nem kell adni devizát a Nemzeti Banknak, az egyébként létező vagy nem létező hasznot nem befolyásolja, ami rendkívül lényeges körülmény. Ez nincs semmiféle összefüggésben a gyermekek cukrával. Ami a gyermekek cukrát illeti, az ínséges vidékek számára ingyen cukrot bocsátottunk rendelkezésre. Egyébként annak, hogy nem tudunk olcsón cukrot rendelkezésre bocsátani, én vagyok az oka, mert én mint állam kénytelen vagyok adó fejében hatvan pengőt elvenni a 132 P cukorárból. Én leszek a legboldogabb, ha ezt abba tudom hagyni, de Isten látja lelkemet, ezt ma még nem tehetem éppen az egész ország érdekében, mert ez még mindig olyan adónem, amelyet valahogy tolerálni lehet. Azt hiszem azonban, azt senki nem bocsátaná meg, ha a kisemberek, adóját emelném. (Ügy van ! Ügy van ! jobbfelől.) Valahogy el kell látnom azokat a szükségleteket és kívánalmakat, amelyek velem szemben fellépnek és mondhatom, az Űristen bőséges segítsége volt velünk, hogy el tudtuk látni ilyen mérvben is és igazán sokkal kevésbé rosszul, mint ahogy történhetett volna, úgyhogy keresztül megyünk a válságon. {Éljenzés.) Ami egyébként a szeszkérdést illeti, igen t. képviselőtársam egy anticipált beszédet mondott. Anticipálta néhány hónappal azt a beszédet, amely a szesztörvényjavaslat vitájában lett volna elmondandó. Ebben a vitában, amelyben bellum omnium contra omnes folyik az ipari szeszérdekeltség, a mezőgazdasági szeszérdekeltség, a borosok, a denaturáltszeszesek és a többiek között, különböző állítások hangzanak el egyik és másik oldalon. Ezekkel nem foglalkozom, amivel alá kívánom húzni, hogy nem tagadom, de nem is ismerem el azokat. Én ebbe a vitába bele fogok szólni, de majd akkor, amikor előterjesztem az új szesztörvényjavaslatot. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló urat a viszontválasz jogán a szó megilleti. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 február 12-én, szerdán. 361 Petro Kálmán: Igen t. Ház! Én természetesen a miniszter úr konciliáns válaszát elfogadom, (Éljenzés és taps a jobboldalon.) és tudoj másul veszem. Azonban méltóztassék megengedni, nekem és egy sereg magyar embernek I nagyon rosszul esik, hogy ebből a 300 vágón ! cukorból idegenek, illetve az ipari szeszérdekeltség 6—700.000 pengőt fejfájás nélkül tett zsebre. Miért nem lehet úgy megcsinálni, hogy adunk cukrot, azonban tessék leadni nyíltan valamit. (Klein Antal közbeszól.) Elnök: Klein Antal képviselő urat kérem, maradjon csendben. Petro Kálmán: Akkor megnyugodtam volna, ha azt látnám, hogy van valami ellenértéke annak, hogy ilyen olcsó cukrot kap az ipari szeszgyár. (Klein Antal: Nemzeti ajándék!) Elnök; Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpelláció a magy. kir. pénzügyminiszter úrhoz a kiskereskedők és nagyrészvénytársaságok, a kisiparosok és gyárak egyenlőtlen teherviselése tárgyában. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a kisemberek terhein enyhíteni, akik szemben a nagyvállalatokkal, az egyenlőtlenül súlyos adóterhek folytán proletársorba jutnak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Legutóbb elmondott interpellációmban a városi polgárság nehéz helyzetét tettem szóvá a drágaság kérdésével kapcsolatosan. Azóta több hét telt el, de semmi sem történt a városi polgárság egyetlenegy foglalkozási ágának megsegítése tárgyában sem. Ezért kénytelen vagyok sorba idehozni — amikor erre módom van, tehát csak interpelláció keretében — a városi polgárság különböző foglalkozási ágainak, a lateinertársadalomnak, a köztisztviselői és magántisztviselői társadalomnak panaszait, legelsősorbaii pedig mai interpellációm keretében kívánok, foglalkozni a kiskereskedői és a kisiparos tár-' sadalomnak kérdésével, amely mint ütőereje az egész városi gazdasági életnek, a legfontosabb gazdasági szempontból, mert a többi foglalkozási ágak tulajdonképpen ezeknek függvényeiként kezelendők. T. Ház! Az ipari novella előtt kell a kisiparosok néhány kérdését szóvátennem. Az ipari novellával kapcsolatban nem a megbízhatatlansági szakaszról kívánok szólni, amelyről majd módunkban lesz az előterjesztendő javaslat tárgyalásánál kifejteni nézetünket, mert ez negatív kérdés, védelem a jelenlegi állapot mellett egy rosszabb állapottal szemben. Én ezzel szemben pozitív kérdésekkel kívánok foglalkozni, jobb helyzetet szeretnék a kisiparos és kiskereskedő társadalom számára teremteni, mint amelyben az jelenleg van. A segítség első lépése lenne annak az aránytalanságnak megszüntetése, amely az önálló dolgozó kisember és a nagyvállalatok 'közt a teherviselés tekintetében mutatkozik. A kisemberek terhein feltétlenül könnyíteni kell, ugyanakkor viszont a nagy részvénytársaságokat- az áruforgalom után kell megadóztatni. (Gr. Festetics Domonkos: Bele kell nyúlni!) 52