Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-89
360 Az országgyűlés képviselőházának 89 Annak a Sizesztörvénynek keretében, amelylyel a miniszter úr megváltoztatni kívánja a régit és amelyet a régi 'helyett akar hozni, majd nem lehet megcsinálni, hogy egy cukorgyárral kötendő egyszerű kötlevél útján 700.000 pengőket lehessen keresni. (Ügy van! Ügy van!) Gróf Hoyois Miksa azt mondja, illetve azt kívánja az ipari szeszgyáraktól, hogy az átvételi ár 30%-áról mondjanak le. Ez azt jelenti -— és ezt Knoib t. (képviselőtársamnak mondom — hogy az ipari szeszgyárak által kifőzött szesz 30%-át kívánja gróf Hoyos Miksa s ezért kezet fognék vefle és megdicsérném őt. Ez azt jelentené, hogy az ipari szeszgyáraknak 'kontingensükből évenkint 24.000 hektoliter szeszt ingyen kellene átadni a mezőgazdasági szeszgyárak részére. Méltóztassák elképzelni, hogy ez csak a 80.000-es kontingens ikeretében történik. De még azonfelül van az egyéb szeszek kifőzése. Ha így számítjuk ezt, 'akkor látjuk, hogy ott van a denaturálás kérdése, ott van az ecetügy és ott van a likőr- ési a konyakgyártás stb. ügye. Ha ezt mind összevetjük, iákkor kijön az» — és ezt nem vonom vissza — »hogy az ipari szeszgyárak ezalatt a 15 esztendő alatt legalább 60 milliót kerestek. (Boczonádi Szabó Imre: Elhisszük! — báró Berg Miksa: Ez a szomoirú! — Gróf Festetics Domonkos: Es mennyij adót fizetnek! 1 ? Az ilyen hitbizományokat kell megfogni! — Felkiáltások: Itt kell a reform! — Mózes Sándor: A választásokra mennyit adtak ebből! — Zaj.) Elnök: Kérem a (képviselő uraikat, méltóztassanak csendben (maradni! Petro Kálmán: Azt kérdezem végül, hogy most, amikor tárgyaltunk a hitbizományokról és évszázados birtokosok vagyonát bontjuk meg, (Ügy van! Ügy van! jobbfelól.) tárgyalunk a telepítésről és évszázados birtokosok vagyonát adjuk oda a köznek, (Gr. Festetics Domonkos: Pedig azok adnak és adtak a köznek! — Zaj.) miért nem lehet hozzányúlni az ipari szeszhez (Felkiáltások jobbfelól: Lehet! Kell is!) és miért nem lehet olyan megoldást találni, amely ezt a 20—25 éves hitbizományi megszünteti? (Ügy van! Ügy van! jobbfelól. — Baross Gábor: Pár literes tejszálítás, az fáj! — Boczonádi Szabó Imre: Az Esti Kurir ezt miért nem írja megl) Miért nem csinálunk szeszgyár-telepítést annyi sok magyar ember között. (Br. Berg Miksa: Meg kell csinálni! Megszavazzuk! — Helyeslés. — Zaj.) Én bízom a miniszterelnök úrban és a pénzügyminiszter úrban, (Felkiáltások jobbfelöl: Mi is!) hogy meg fogják csinálni és addig nem támadom őket Ígéretükkel kapcsolatban (Farkasfalvi Farkas Géza: Nebánstvirág ez!) őszig, mert hiszen idő kell ahhoz, míg ezt kidolgozzák. (Buchinger Manó: Bíznak, hogy nem változtatják meg! — Propper Sándor: Bíznak bennük, míg hatalmon vannak! — Zaj a jobboldalon.) Ez a kérdés nem egyszerű, mert itt nemcsak arról van szó, hogy az ipari szesz kérdését szabályozzuk, hanem arról is szó van, hogy szabályozni kell a mezőgazdasági szeszérdekeltséget, a borszeszérdekeltséget, a denaturálási érdekeltséget, az ecetgyártásérdekeltséget és az élesztőérdekeltséget. Mert méltóztassék tudomásulvenni, hogy van nagykartel és kiskartel, denaturálási kartel, azonfelül van ecetkartel és végül van élesztőkartel. (Úgy van! Ügy van! — Gr. Festetics Domonkos: Mindenfélére van a kartel. Még a disznóra is!) Ez mind együvé tartozik, ezeket nem lehet széjjelszedni és — azt hiszem, ebben a pénzülése 1936 február 12-én, szerdán. ügy miniszter úr igazat ad nekem — ezt a kérdést nem lehet csak azzal megoldani, hogy äz ipari szeszgyáraktól elvegyük a szeszkontingenst. (Gr. Festetics Domonkos: Be kell vezetni az árja-paragrafust a karteleknél!) Elnök: Festetics képviselő úr, maradjon csendben! Petro Kálmán: Mert az egészet csak együtt lehet megoldani. Kétségbe fogok esni, igen t. Ház, ha a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr Ígérete nem fog valóra válni. (Fricke Valér: De valóra fog válni!) Már most is kétségbe vagyok esve, hogy nem került idáig megvalósításra, mert a következő kampányban még egyszer kénytelen lesz a pénzügyminiszter úr, ha kérik a 300 vágón cukor kiutalását, ezt engedélyezni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Soha! — Úgy van! Ügy van! Élénk taps és éljenzés a jobb- és a baloldalon. — Felkiáltások balfelől: Kár volt eddig!) Belenyugszom, tudomásul veszem és csak azt mondom, hogy 15 éven keresztül kár volt ezt a gyakorlatot fenntartani. És ha a pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy jövőre nem fogja kiutalni, akkor én megtaláltam interpellációm eredményét. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Nagyon köszönöm t. interpelláló képviselőtársamnak, hogy — mint egy borvidék képviselőjétől, mást nem is vártam tőle — mindjárt beszéde elején tiszta bort Öntött a szeszibe (Derültség.) és megmondta, 'hogy arra a kérdésre, amelyet feltett, tulajdonképpen maga adja meg a választ. A válasz tehát voltaképpen meg van adva. ö kiemelte azt, hogy itt egy évek óta követett prakszisról, törvényes jogigényről van szó, tehát olyan eukorkiutalásról, amely a földmívelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter hozzájárulásával jött létre. A dolog úgy áll, — nehogy téves látszat keletkezzék — hogy abban az időpontban, szeptemberben, amikor a mezőgazdasági (szeszgyárak még nem láthattak hozzá a szesztermeléshez, mert az ő nyersanyaguk tudvalevőleg akkor még nem áll rendelkezésre, biztosítani kellett erre az átmeneti néhány hónapra a szeszszükségletet és ezért évek óta, ha nem volt elegendő (melasz, cukor bocsáttatott rendelkezésre. Melasz ebben az évben kevesebb volt, mint valaha, mert hiszen közismert a kisebb cukorrépatermés, közismert az a tény, hogy a takarmányinség folytán a gazdák is fokozottabban szorultak rá a. melaszra és még egy körülmény, amely előttem döntő szempont volt: a melaszt csak deviza ellenében lehetett volna külföldről beszerezni. Azelőtt a választás előtt állottunk tehát, hogy a külföldről melaszt veszünk-e devizáért, avagy pedig az egyébként exportra kerülő cukrot — mert export cukorról van szó — ugyanabban az árban, mint a mennyibe a megfelelő melasz került volna, mert a melaszból kevesebb szesz állítható elő, mint cukorból — tehát melasz paritáson bocsássuk a szeszgyárak rendelkezésére. Az volt tehát a kérdés, hogy ugyanezen az áron külföldről nemes devizáért engedem-e, hogy megvétessék a szeszfőzéshez szükséges nyersanyag, vagy a devízahelyzet nehézsége folytán átmenetileg még egyszer, de soha többé, tolerálom ezt az állapotot. (Elénk éljenzés és taps.) ,