Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. hogy ő mit tart érdekének! Ha kifizette az adóját, akkor töröltessék a jelzálogjog!) Éppen erre térek most rá. Ha a jelzálogjog megszűnt és más köztartozása nem áll fenn az illetőnek, akkor az adóhatóságok is törlik a megszűnt jelzálogjogot és részemről nincs tudomásom olyan esetről, amikor ezt a törlést megtagadták volna, ami annál kevésbbé ajánlatos részükről, mert hiszen a fél részéről indítandó, biztos kimenetelű per veszélyének tennék ki az államot. Ilyen esetekben természetesen annak sincs akadálya, hogy egy harmadik személy jus offerendivel éljen, illetve a köztartozás fejében szerzett jelzálogjogokat magáhozválthassa, a jelzálogtörvénynek a képviselő úr által idézett 49. §-a alapján. Ami tehát azt a kérdést illeti, ha megszűnik a köztartozás és törlés kívántatik, azt a jelzálogjogot az illető hatóság törölni köteles: ha etekintetben valami hiba történnék, méltóztassék a konkrét eseteket tudomásomra hozni és én mindenesetre figyelmeztetem erre a pénzügyi hatóságokat. Ami a másik esetet illeti, amelyet a képviselő úr felhozott, hogy tudniillik a köztartozással terhelt ingatlan egy része eladati'k, — például az a parcellázási eset, amelyet fel méltóztatott hozni — és résztörlesztést kérnének, vagyis azt mondaná az illető tulajdonos: én tehermentesen akarom ezt a parcellát eladni, mondja meg a kincstár, hogy a tartozásnak milyen részösszegét fizessem ki, hogy a parcella tehermentesíthető legyen — erre általános szabályt nem lehet alkotni, az ilyen kérelmet természetesen mindig egyénileg kell elbírálni. Legmesszebbmenő méltányosságra utasítottam ebben az irányban az adóhivatalokat, mert, azt hiszem, közös érdek, hogy a parcellázás révén az illető is egy bizonyos mértékig enyhítsen terhein és az államkincstár is hozzájusson követeléseinek egy részéhez, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) úgyhogy ebben a tekintetben a gyakorlati szempont miatt sem lehet ellentétes az álláspont. Kérném válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszon válasz joga. Mózes Sándor: Igen t. Ház! A pénzügyminiszter úr válaszát természetesen ebben a tekintetben is teljes mértékben tudomásul veszem, minthogy a legnagyobb mértékben megfelel azoknak az intencióknak, amelyeket interpellációmmal szolgálni akartain. Azt hiszem, hogyha a pénzügyi hatóságoknak a pénzügyminiszter úr válaszát meg fogom mutatni, ők is a helyes álláspontra fognak helyezkedni. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Petro Kálmán képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Megfelel-e a valóságnak, hogy az ipari szeszgyárak szeszgyártási célra 300 vágón nyerscukrot kaptak, métermázsánkint 10'5—11 pengőért, adózatlanul, a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ülése 1936 február 12-én, szerdán. 357 Petro Kálmán: Igen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy megismételjem a kérdést, amelyet a pénzügyminiszter úrhoz intézek: Megfelel-e a valóságnak, hogy az ipari szeszgyárak szeszgyártási célra 300 vágón nyerscukrot kaptak métermázsánként 10.5—11 pengőért adózatlanul, a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával? Igen t. miniszter úr, méltóztassék megengedni, hogy én rögtön megadjam magamnak azt a választ, amelyet a pénzügyminiszter úr fog adni. Igenis, megfelel a valóságnak, a pénzügyminiszter úr tud róla, ez törvényes állapot, ez nem új dolog, ez így történt már évek óta, nem r csupán a miniszter úr ideje alatt, hanem már régebben, mert ehhez az ipari szeszgyáraknak joguk vam ilyen cukorigénylésekért fordulhatnak a pénzügyi hatósághoz szeszgyártási célra. Ez tehát nem új dolog és nem is a pénzügyminiszter úr intézkedését vagy hozzájárulását akarom támadni, mert hiszen én a pénzügyminiszter úrnak minden kérdésben követett eljárását magamévá teszem és vele szemben, bár ezen az oldalon ülök, bizalommal viseltetem és nem akarom ezzel az interpellációmmal még a kormányt sem támadni, mert hiszen a miniszterelnök úr kijelentette, hogy a szeszkérdésben új törvényt fog hozni a Ház elé. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Klein Antal: Mikor?) Nekem tehát egy célom van ezzel az interpellációmmal, mert nekem más alkalmat a házszabály nem ad, csak az interpellációs lehetőséget, hogy elmondjam a következőket. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Méltóztatnak emlékezni, hogy 1935 novemberében, a múlt évben, amikor a bortörvényjavaslatot tárgyaltuk, e javaslat keretében felszólaltam és nem annyira a borkérdéssel, hanem inkább a szeszkérdéssel foglalkoztam. Ebben a beszédemben kifejtettem, hogy az ipari szeszérdekeltség minden hektoliter fok szeszen legalább is 40 pengőt, de adott esetben, mint akkor kifejtettem, 44 pengőt is keres. (Gr. Festetics Domonkos: Szép!) Azt kifogásoltam, hogy Magyarországon még lehetett ilyen eset, hogy egy iparvállalat, amelynek kontingense van, amely állami kegyből létezik, ilyen őrült nyereségre tehet szert. (Gr. Festetics Domonkos: Bizony!) Erre a beszédemre válaszolt Knob Sándor igen t. képviselőtársam. (Felkiáltások balfelöl: Egységespárti!) Sajnálom, hogy nincsen itt, mégpedig azért sajnálom, mert rettenetesen rossz szerepre vállalkozott. Egyrészt ugyanis ebben a Házban megvédeni a szeszkartelnek ezt a nyereségét (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Nem lehet!) szinte lehetetlenség, (Farkas István: Akkor minek tűrik ezt?) másrészt pedig úgy érzem, hogy nem sikerült ez a^ védekezés, amelyet a szeszkartel képviseletében tett igen t. képviselőtársam, aki különben —hogy úgy mondjam — kimagasló nagyság ipari téren, mert nem sikerült megvédelmeznie a szeszkartelt. Nem is azért hozom ezt fel, hogy Knob Sándor t. képviselőtársamnak szemrehányásokat tegyek, de felhozom azért, mert a képviselő űr nemcsak az én beszédemmel és annak tárgyilagosságával foglalkozott, hanem beszédének végén a következőket mondotta (olvassa): »Az ellenzéki kritikának bizonyos felelősséget kell éreznie azért, amit mond. (Felkiáltások balfelől: No, no!) Teljes felelősséggel, a közéleti szereplés kontrollja alatt nagy erkölcsi és