Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-89
358 Az országgyűlés képviselőházának 8'. politikai felelősséggel kell a Ház és az ország közvéleményének színe elé hozni az adatokat.« Én ezt nem Knob Sándor igen t. képviselőtársamtól tudom, én ezt a lelkemben érzem (Felkiáltások: Valamennyien!) és éreztem ezt akkor, amikor engem Eger város közönsége ide küldött a képviselőházba. Egy kiváló írónk, Nyisztor Zoltán a vasárnapi Nemzeti Újságban »Mocsok és sár« címen írt egy cikket. Ebben a cikkben azt kérdi (olvassa): »Mióta van a parlamentnek más logikája, más becsülete, más törvénye, vagy más erkölcse, mint az emberi életnek?« Nagyon sokszor felvetik ezt a kérdést és mindig felvetem magamban én is, amikor közgazdasági kérdésekben állást foglalok és mérlegelem az ország helyzetét és megállapítom azt, hogy ebben az országban lehetetlenség, hogy legyenek kar telek, (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van!) legyenek olyan alakulatok, amelyek igazán érthetetlen úton jutnak ahhoz a jövedelemhez, amely nem az övék, hanem tulajdonképpen a magyar népé. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes! Ezeket kellene megrendszabályozni. — Farkas István: Mégis az történik, amit a kartelek akarnak! — Zaj.) Ez vezetett engem ahhoz, hogy én a szeszkartel, illetőleg az ipari szeszgyárak jövedelmét vizsgáljam. Azt mondja Nyisztor Zoltán barátunk, hogy nem helyes az, amikor gombostűre szúrunk fel valakit, azt hordozgatjuk körül a Házban (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és mindig annak viselt dolgairól beszélgetünk. Ha én gombostűre szúrtam fel ezt a kérdést — mint ahogyan felszúrtam — és ebben a Házban nem hagyok magamnak nyugtot addig, amíg ezt a kérdést a magyar nép és a magyar mezőgazdaság érdekében meg nem oldják, (Helyeslés.) nekem ezért senki szemrehányást nem tehet. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos : Nagyon helyes ! (Klein Antal felé) Éljen a kisüst, Tóni! — Klein Antal: Ebben egyetértünk! Igazad van!) Knob Sándor t. képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy én lelkiismeretlenül hoztam ide adatokat és az ipari szeszgyáraknak akarom megmondani azt, hogy egy emlékiratot kaptam (Baross Endre: Fogsz még egyet kapni!) a Magyar Szesztermelők Országos Egyesületétől, (Felkiáltások: Megkaptuk!) amelyet megkapott minden országgyűlési képviselő és minden felsőházi tag és amely emlékiratot két úr cégjegyzett: az egyik Kédly Gyula igazgató, a másik Hoyos Miksa gróf ő excellenciája. (Mozgás.) Azért hangsúlyozom Hoyos Miksa gróf úr Őexcellenciájának nevét, mert ő nemcsak a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesületének elnöke, hanem — sajnos — elnöke a Szeszértékesítő Részvénytársaságnak is, sőt megbízott vezérigazgatója, tehát alkalmazottja annak az ipari szeszkartelnek is, amely ellen ez az emlékirat szól. Vagyok anynyira tárgyilagos, mélyen t. Ház, hogy amint megállapítom, hogy összeütközés van az ő mezőgazdasági szesz érdekeltségi egyesületi elnöksége és .szeszértékesítő részvénytársasági elnöksége és megbízott vezérigazgatósága között, úgy, ha itt volna gróf Hoyos Miksa, kezetfognék vele és gratulálnék neki ehhez az emlékirathoz, amelyet a mezőgazdasági szesz érdekében a kormányhoz juttatott. (Mozgás 4 .) Gratulálnék neki azért, mert gróf Hoyos Miksának ez az első kiállása az ipari szeszkartel felé. Ebben az emlékiratban azt mondja, hoigy mél. ülése 1936 február 12-én, szerdán, tánytalan és igazságtalan a mezőgazdasági szesztermelés szempontjából, hogy ilyen óriási jövedelmekre tesz szert az ipari szeszkartel és azt javasolja, hogy 30%-kal redukálni kell annak a szesznek átvételi árát, amelyet az ipari szeszkartel állít elő. (Mózes Sándor: Ügy van! Nagyon igaz!) Mélyen t. Ház! Ez az emlékirat a borosokat szintén megtámadja, de én, mint borosképviselő, valahogy úgy érzem, hogy ezt nem lett volna, szabad ebben az emlékiratban megtenni, mert hiszen nekünk, a borérdekeltségnek és a mezőgazdasági szeszérdekeltségnek, együtt kell lennünk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és együtt kell harcolnunk, karonfogva és kéz a kézbe téve, mindazoknak a céloknak érdekében, amelyeket az ipari szeszszel szemben el akarunk érni. Ebből az emlékiratból olvasom, amelyet gróf Hoyos Miksa cégjegyzett (Halljuk! Halljuk!) és ezzel áttérek most interpellációm lényegére (olvassa): »Egyébként az ipari szeszgyárak tudomásom szerint 300 vagon nyers cukrot kaptak, viszonylag olcsón, métermázsánként 10.5—11 pengőért, amely az ipari keret majdnem egynegyedrészének kitermeléséhez elegendő olcsó nyersanyag.« Mélyen t. Ház! Meg kell azonban most vizsgálni, hogy mi a differencia a mezőgazdasági szesztermelés és az ipari szesztermelés között. Amíg a cukorból gyártott szesz alapanyaga körülbelül 18—19 pengőbe kerül, addig a mezőgazdasági szeszgyártáshoz szükséges alapanyag — ahogyan ugyancsak a gróf Hoyos Miksa által cégjegyzett emlékirat mondja — (olvassa): »Egy hektoliter szesz előállításához szükséges nyersanyag költsége burgonyából 47 pengő«, — tehát nem 18 — (tovább olvassa): »cukorrépából 42 pengő, tengeriből 49 pengő.« Azt mondja továbbá ez az emlékirat, hogy az üzemköltsége a mezőgazdasági szeszgyáraknak hektoliterenként 25—30 pengőig ingadozik, viszont a nagyipari szeszgyáraknál ennek a felét sem teszi ki.-Mit jelent ez, igen t. Ház? Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak nem tudnak kijönni egy hektoliter szesz kifőzésénél 70 pengőből, az ipari szeszgyárnak meg egy hektoliter szesz kifőzése 30 pengőbe kerül és mivel a szeszértékesítésnél az az uzus, hogy egységes ár van, hogy megállapítják, mennyiért veszik át a szeszt és ugyanolyan értékben veszik át a mezőgazdasági, mint az ipari szeszgyártól, a differencia tehát az, hogy míg a mezőgazdasági, szeszgyár ráfizet a termelésre, addig az ipari szeszgyár hektoliterfokonkint 40 pengőt keres. (Zaj és felkiáltások balfelől; Hallatlan! — Klein Antal: Ezen nem tudtunk változtatni 15 év óta! — Felkiáltások balfelől: A kormánypárt védte! — Gr. Festetics Domonkos: Mi nem védjük! — Fricke Valér: Ebből fizetik a sajtót! — Farkas István: Az öreg materialisták! Mindenki materialista! — Folytonos zaj.) Ebben a konkrét esetben a 300 vagon cukor azt jelenti, hogy hat-, vagy hétszázezer pengőt kapott az ipari szeszgyártás ajándékba. (Zaj. — Br. Berg Miksa: Mennyi választási pénzt adtak? — Mózes Sándor: Miből kapták az ajándékot! — Egy hang a baloldalon: És mit adtak a csongrádi gyerekeknek. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Petro Kálmán: Azt kérdezem, hogy ebből az összegből miért nem lehet juttatni a répatermelő gazdánaki (Ügy van! Úgy van!)
