Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. húzódik el az adásvételi szerződésnek a telekkönyvi hatósághoz való beadása. Ennek az a hátránya van, hogy az ingatlanokat időközben sokszor megterhelik, közben az ingatlant átruházó meghalhat és az örökösök adósságát az ingatlanra rátáblázhatják. Éppen az e téren tapasztalható számos súlyos sérelem indított arra, hogy megkérjem az igen t. pénzügyminiszter urat, aki igen nagy gyakorlati érzékkel szokta ezeket a kérdéseket elintézni, méltóztassék odahatni ezeknél az adóhivataloknál, hogy jövőben a szerződéseket adóés értékbizonyítvány nélkül is fogadják el illetékkiszabás ©óljából és az illetéket szabják ki annak az értéknek figyelembevételével, amely a szerződésben megvan jelölve s a szerződést bemutató fél legyen köteles egy adó- és értékbizonyítvány tervezet et bemutatni, ezt fogadja el az adóhivatal és hivatalból továbbítsa ahhoz a községi elöljárósághoz, vagy polgármesteri hivatalhoz, amely az adó- és értékbizonyítványt kitölti, az postafordultával küldje vissza és amennyiben az értékelésben különbözet mutatkoznék és a hatóság az ingatlant magasabbra értékelné, úgy pótilleték kiszabásának legyen helye. Azt hiszem, ebből semmiféle hátrány a kincstárra nem háramlanék, viszont a jogkereső közönség szempontjából igen sok kellemetlenség lenne elhárítva. Éppen ezért tisztelettel kérem, miután úgy is tervbe van véve az illetékjog megreformálása is, méltóztassék már most rendeletileg elrendelni, hogy a szerződéseket illetékkiszabás céljából ilyen adó- és értékbizonyítvány-tervezet ellenében is fogadják el, hogy a szerződés a telekkönyvi hatósághoz már aznap, vagy másnap beadható legyen. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni! Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! A felvetett kérdés tekintetében a törvényes jogállapot az, hogy amikor egy jogügyletet bejelent a fél illetékkiszabás céljából, ezzel egyidejűleg az adóbizonyítványt is be kell adni. Ha ezt az adóbizonyítványt nem adja be, akkor az adóhivatalnak fel kell hívnia a felet záros határidő alatti pótlásra, mely rendszerint 15 nap. Ha nem nyújtja be. akkor pénzbírsággal sújtható. Egyébként konkrét eseteket kérnék, mert nincs tudomásom arról, hogy szerződéseket nem fogadtak volna el azért, mert az adóbizonyitvány hiányzott. Ellenkezőleg tudom azt, hogy a legtöbb adóhivatal azt, a félre (kényelmes eljárást követi, — ellentétben a törvénnyel — hogy a felet az adóbizonyítvány pótlására fel sem hívja, hanem közvetlenül az illetékes közigazgatási hatóságokhoz fordul és attól kéri be az adóbizonyítványt. Ha azonban valahol mégis olyan gyakorlat alakult volna ki, hogy e miatt a szerződéseket nem fogadnák el, — amit aláhúzok, hogy nem tudok — kérem a 'konkrét eseteket s akkor azonnal megfelelően közbelépek. Arra nézve, hogy utasítsam az adóhivatalokat arra, hogy az 1920:XXXIV. te. 41. §-ában foglalt Idevonatkozó rendelkezéseket necsak a kincstár érdekeinek, hanem a közönség érdekeinek is megfelelően gyakorolják, ha konkrét esetet méltóztatik felhozni és az a törvénybe ütközik, akkor a szabálytalanul eljáró adóhivatalhoz rendeletet fogok intézni és annak másolatát az Összes hivatalokhoz megküldöm. Ezt a gyakorlatot szoktam követni, hogy az esetleges hiillése 1936 február 12-én, szerdán. 355 bák a hivataloknál általánosan ismertté váljanak és orvosoltassanak. Ami a kérdést de lege ferenda: a törvény módosítása szempontjából illeti, őszintén megvallom, nem látok a mai jogállapot megváltoztatására indokot. Miután azonban az illetékszabályoknak kódexbe foglalása folyamatban van, minden észszerű, a közönség érdekeit és a praktikusságot szem előtt tartó reformjavaslatot készséggel és örömmel fogadok. Arra kérném tehát az interpelláló képviselő urat, hogy illetékes ügyosztályommal legyen szíves érintkezésbe lépni, mert mi, minden javaslatot nagyon gondosan — így ezt is — meg fogunk fontolni. Kérném válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Eülnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Mózes Sándor: T. Ház! A pénzügyminiszter úr válaszát természetesen a legnagyobb örömmel és készséggel tudomásul veszem, s egyben tisztelettel bejelentem, hogy a kiskőrösi adóhivatal r folytatta azt a gyakorlatot, hogy adó- és értékbizonyítvány nélkül nem fogadja el a szerződéseket. A kiskőrösi járásban előfordulj az, hogy Kiskőrös községben a szerződést készítő jegyző, közjegyző és ügyvédek elkészítik a szerződéseiket a 40 kilométernyire fekvő község ingatlanaira vonatkozólag, ahonnan azonban a posta járat hosszadalmassága folytán az adó- és értékbizonyítványok csak 7 vagy 8 nap múlva kerülnek vissza, úgyhogy az adás-vételi szerződések a telekkönyvi hatóságokhoz csak 8—10 napi késedelemmel kerülnek beadásra. Ez természetesen sokszor a vevőfél hátrányára szolgál, mert e sérelmes intézkedések folytán sok esetben megterheltettek az ingatlanok. Előfordult az is, hogy az átruházó fél elhalt és örököseinek adósságával terhelték meg az ingatlanokat. Ezeknek figyelembevételével és ezeknek bejelentése után, — amint az előbb is mondottam — a pénzügyminiszter úr válaszát készséggel és köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Mózes Sándor képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett második interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Huszár Mihály jegyző (olvassa): 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak, hogy az újabban gyakorlatba hozott kincstári örökjelzálogjog súlyos károkat és költségeket okoz à jogkereső közönségnek? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni abban az irányban, hogy a jelzálogtörvény értelmében az ingatlanokra az első helyen belkebelezett kincstári tételekkel kapcsolatban is gyakorolható legyen a beváltás joga, (jus offerendi) és a kincstári hatóságokat rendeletileg utasítani, hogy a kebelezett kincstári tételek kiegyenlítése után, a jelzálogtörvény 49. §-ára figyelemmel, harmadik személyeknek a fizetés tényéről szóló és a kielégített követelésre vonatkozó átszállást igazoló szabályszerű okiratokat kiállítsanak? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az adóhivatalokat arra utasítani, hogy a kincstári 51*