Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-89
354 Az országgyűlés képviselőházának 89 vagonig emelkedett fel, ami azt jelenti, hogy 1,150.000 pengő folyt be a:z országba. Tulajdonképpen termelői érdekekről is méltóztatott szólni, de ezt nem igen értem, mert igen elenyésző csekélység lehet az országban az a hely, ahol kamillát termelnek. A kamilla ugyanis vadon termő növény, amelyet gyűjteni szoktak. A gyűjtők fizetését a mezőgazdasági kamara munkás-albizottsága állapította meg, még pedig úgy, hogy hat fillért kapnak kilónkint. Körülbelül 40 kiló maximálisan az a mennyiség, amelyet össze tudnak gyűjteni és aki 40 kilót gyűjt össze,az 2'40 pengőt kap a kamillaszedésért. Az idén a baj az, hogy 85 vágón kamilla van és 75 vagont lehetett csak exportálni. A jelentések szerint azért nem lehetet a többit exportálni, mert gyengébb a minőség, így tehát, ha sikerült volna a többit exportálni, akkor állhatott volna elő az a káros helyzet, hogy az országból a jövőre talán nem vásároltak volna. Hogy ez milyen nagy mennyiséget tesz ki, — annak zárójelben való megemlítése mellett, hogy Eomániában és Jugoszláviában is van kamillagyüjtés és onnan is szállítanak ki külföldre kamillát — meg kell említenem, hogy 100—110 vagont tesz Iki az egész világ kamillafelvevő képessége. Ha tehát ebből a mennyiségből — amint méltóztatnak látni — 75 vagont tudunk exportálni, akkor ez igen nagy és jelentékeny mennyiség. Ami már most azt illeti, hogy egyes helyeken tényleg károsodások álltak elő és ezek a károsodások nagyobbrészt azokat érték, akik a gyűjtőktől átvették a kamillát, ez, azért is történt, mert bár előre figyelmeztették őket, hogy csak a legjobb minőséget vegyék át, átvettek olyan minőséget is, amely nem volt teljesen megfelelő és ez az oka annak, hogy ez a körülbelül 10 vagont kitevő mennyiség bennt maradt az országban. Ami már most képviselőtársam interpellációjának azt a részét illeti, hogy vájjon mit szándékozik tenni a jövőre^ vonatkozólag, erre igen röviden van szerencsém azt válaszolni, hogy maris megszüntettem a Növényvédelmi Irodának és a gyógynövénynagykereskedők egyesületének a kapcsolatát, amely kapcsolat a Nemzeti Bank kérésére március 31-éig — amíg a múlt rezsimnek a likvidálása folyamatban van — áll fenn, attól kezdve azonban véglegesen meszűnik és az egész kérdéskomplexum a Külkereskedelmi Hivatal hatáskörébe utaltatik át, amely egyrészt export szempontból, másrészt pedig a belső kereskedelem szempontjából, továbbá a növényátvevők szempontjából valamint a gyűjtők szempontjából is a legalkalmasabb arra, hogy ezt a kérdést napirenden tartsa és állandóan ellenőrizze. Amennyiben konkrét panaszok merülnek fel, hogy például a mezőgazdasági kamarák által megállapított átvételi árat nem kapják meg a gyűjtők, abban az esetben természetesen a legszigorúbb eljárást tesszük folyamatba. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középenj Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Mózes Sándor: T. Ház! Amennyiben a földművelésügyi miniszter úrnak az a bejelentése, hogy a Növényvédelmi Irodát és kapcsolatát a kartèllel a jövőre nézve megszünteti, azt jelenti, hogy ezeknek a szedő, gyűjtő és beváltó érdekeltségeknek a jövőben egyúttal lehetővé lesz téve az is, hogy ha ők összeállana'k, az álülése 1936 február 12-én, szerdán. táluk összeszedett és gyűjtött gyógynövényeket szintén exportálhatják, és ebben a tekintetben a szabadkereskedelem vissza lesz állítva, agy a miniszter úr válaszát ebben az értelemben tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter- szólásra jelentkezik.) A miniszter úr kíván szólni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Ház! A képviselő úr téved, mert én azt nem mondtam, hogy a Növényvédelmi Irodát megszüntetem, csak azt mondtam, hogy a gy ógynövénynagykereskedők egyesülésével való kapcsolatát szüntetem meg és a Növényvédelmi Irodát a Külkereskedelmi Hivatal hatáskörébe utalom át. (Helyeslés.) Elnök: Következik Mózes Sándor képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett első interpellációja. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a szerződéseknek vagyonátruházási illeték kiszabása céljából a m. kir. adóhivataloknál való bemutatása alkalmával történő anomáliák tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy vidéken egyes adóhivatalok a szerződéseket adó- és értékbizonyítvány nélkül a vagyonátruházási illeték kiszabása céljából nem fogadják el és ebből kifolyóan a közönségnek nagy kára származhatik? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az összes adóhivatalokat arra utasítani, hogy az 1920:XXXIV. te. 41. §-ában foglalt rendelkezéseket necsak a kincstár érdekeinek, hanem a közönség érdekeinek megfelelően is gyakorolják? 3. Helyesnek tartja-e a pénzügyminiszter úr, hogy a 2. bekezdésben idézett törvényhely olyképpen módosíttassék, hogy a kincstári érdek és a közönség érdekei Összhangba kerüljenek*? — Mózes Sándor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: Igen t. Ház! Az 1920. évi XXXIV. te. 41. §-a értelmében azokat a szerződéseket, amelyek ingatlan átruházást tartalmaznak, adó- és értékbizonyítvány kapcsán kell az adóhivatalokhoz bemutatni. Azok a hatóságok pedig, amelyek az adó- és értékbizonyítványok kiállítására vannak hivatva, kötelesek a megkereső fél részére az adó- és értékbizonyítványokat három napon belül kiadni. A gyakorlatban, amikor az adóhivatalok ebben a vonatkozásban hivatalos hatáskörükben eljárnak, ez a törvényhely sok visszásságra és kellemetlenségre ad okot, mivel adásvételi szerződéseket adó- és értékbizonyítvány nélkül vagyonátruházási illeték kiszabása céljából nem vesznek át. Ennek azután az a következménye, hogy a telekkönyvi hatósághoz napokig nem lehet beadni a szerződéseket. A helyzet az, hogy a királyi járásbíróság területén, ahol az adóhivatal is el van helyezve, ezeket az adóés értékbizonyítványokat azonnal beszerezni nem lehet. ; Sokszor szokott előfordulni, hogy 30—40 vagy esetleg 100 kilométer távolságból kell az adó- és értékbizonyítványt beszerezni és így azután megtörténi!k, hogy 10—15 napig
