Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

304 Az országgyűlés képviselőházának 87, amivel beszédem későbbi részében fogok fog- I lalkozni. Egyetértek továbbá előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédének azzal a részével is, amelyben azzal foglalkozott, hogy a régi, az 1920-as években létrehozott földbirtokreformmal kapcsolatban földhözjuttatottak kérdését egyszer már véglegesen rendezni kell olyképpen, hogy ezekkel az emberekkel szemben megszűnjenek a kitelepítések akkor, amikor a közeljövőben a telepítés kérdésével akarunk foglalkozni. Nagyon helyes volt az a kívánsága, hogy a létminimumot meg nem kereső földmunkás, ha csak egy családi házzal rendelkezik, mentesíttessék a házadó megfizetése alól. Igen t. Ház! Ma, amikor az előttünk fekvő hitbizományi törvényjavaslat vitája olyan széles mederben folyt és három hét óta tart, abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy azokból az érvekből, amelyeket a hitbizomány intézményének fenntartása és megszüntetése érdekében felsorakoztattak, teljesen tárgyilagosan, csakis a tárgyhoz szólva, a megfelelő konzekvenciákat levonhassam. Hogy felszólalásom teljes legyen, idézem az egyik lexikon érdekes meghatározását a hitbizomány okra vonatkozóan, amelynek szerkesztője a jelen törvényjavaslat benyújtása előtt szerkesztette meg lexikonját. Ebben a lexikonban a szerző azt állítja, hogy^ a hitbizományok intézménye már hosszú évtizedek óta és az évszázados kívánságoknak megfelelően feltétlenül megreformálandó volna. Mille Géza a »Gyakorlati gazdalexikon« című szakkönyvében a következőképpen határozza meg a hitbizományt (olvassa): »A hitbizomány a tulajdonjog korlátozásának a tulajdonos akaratából kifolyó esete. A főnemesekre nézve 1687-ben, a köznemesekre 1723-ban vezették be. Alapításához tehermentes birtok, a köteles résznek kiadása és királyi jóváhagyás volt szükséges. A hitbizomány elidegeníthetetlen és csak erősen korlátozva terhelhető meg. A legáltalánosabb öröklési módjai: a primogeníura, az elsőszülöttség, a majorátus, a mindenkori birtokoshoz • legközelebbi férfi-rokon öröklése és a szeniorátus, a nemzetség legidősebb férfitagjának öröklése. A hitbizományok létesítése 19.16 óta szünetel és egyébként is közvetlen reform előtt álló intézmény.« A családi hitbizomány intézményét az 1687. évi IX. törvénycikk illesztette bele a magyar jogrendszerbe és célja, — mint I. Lipót dekrétuma mondja, amely Budavár visszavétele után jelent meg — »az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítása és a fekvő jószágok szokás szerint megkísérelt önkényes elidegenítésének és elpazarlásának megfékezése« volt. A rendek annak ellenében, hogy a hitbizományt biztosították az ő részükre, lemondtak a magyar nemzet szabad királyválasztó jogáról és törölték az 1222. évi Aranybulla ellenállási záradékát, a 31. pontot. A mágnások tehát a birtok fennmaradásának ezt a legbiztosabb formáját kérték cserébe az uralkodótól azokért a szolgálatokért, amelyeket ők az uralkodónak tettek azzal, hogy a magyar nemzet szabadkirályválasztó jogáról lemondtak. r Eleinte nem sokan részesültek hitbizományi birtok juttatásában. A legtöbbet Esterházy Pál nádor kapta, akit érdemeiért még római birodalmi hercegi méltóságra is emeltek; rajta kívül még SÍZ a hat főnemesi család kapott hitbizományi, amely az uralkodóház körül tartózkodott és amelynek legnagyobb részé volt a Tököli-féle felkelés leverésében. Annak elleillése 1936 február 7-én, pénteken. nére, hogy az első időkben csak hat hitbizományt létesítettek, a főnemesek ezt az intézményt a legnagyobb ellenszenvvel fogadták, úgy, hogy 43 esztendő múlva a hitbizományi intézményt a nemesi rendre is ki kellett terjeszteni. A hitbizomány intézménye megszületése óta állandó támadásoknak volt kitéve. Deák Ferenc mondotta idáig a hitbizományok megítélésénél politikai szempontból ma is legdöntőbb jelentőségű szavakat, amikor utalt arra, hogy (olvassa): »A hitrebízási jog, ami a hitbizomány jellegét a leghívebben fejezi ki, a nemzet virágzó korszakaiban ismeretlen fogalom volt. Habsburgi I. Lipót hozta be azokat és mint a külföld feudalizmusából eredett intézetet ajándékul adta a magyar oligarchiának cserében az Aranybulla utolsó záradékáért.« Százkét éve már annak, hogy Deák Ferenc nagyjelentőségű gondolatokat vett nemes ajkára, amikor a következő kijelentéseket tette a fideicommissumr okra vonatkozólag (olvassa): »Vájjon a fideicommissum-ok nem holtkezek-e a nemzetre nézve és nem kötelességünk-e tehát azon intézetet, amely később idegien földről a hazánknak a tapasztalás bizonysága szerint naponkint súlyosbodó kárával behozatott, törvényünkből ismét kitörölni s azért a természet rendjével és az igazsággal ellenkező, hazánkra nézve káros fideieommissum-ok eltörlésére szavazok.« Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője, szintén elítélően nyilatkozott a hitbizományokról, amikor az alsótáblán a következőképpen szólalt fel ellenük (olvassa): »Mivel — úgymond — a társaság céljai, a közszorgalom, virágzat ési védelmi rendszer úgy kívánják, mivel a hitelezők természeti jogai és a nemzeti közhitel szabadítást kívánnak, mivel a haza egészéről, nem pedig egyes nevekről "illik gondoskodnunk, a hitbizományokat —• ahogy ő fejezte ki magát — a társadalomnak ezt a szennyesét okvetlenül végleg meg kell szüntetni és a földet annak a népnek kell juttatni, amely a földet meg akarja munkálni.« Deák Ferenc felszólalása után rövidesen kimondták, hogy a hitbizományoknak most élő haszonélvezői után szűnjenek meg a hitbizományok. De nem szűntek meg, sőt számuk te nőtt Deák Ferenc mestermunkájának befejezésekor, a kiegyezéskor 20 hitbizomány volt s minél inkább demokratizálódtak a világnézetek, annál jobban szaporodtak a hitbizoímányok. Míg I. Lipót csak dinasztikus érdekekből alapított hitbizományokat, addig I. Ferenc József már politikai okokból is engedélyt adott hitbizományok létesítésére. 1892-foen már 70 volt a hitbizományok száma. 1917-ig 20 hitbizomány keletkezett, a háború kitörésekor pedig 91 hitbizomány volt. Hogy külföldön miként vélekednek a hitbizományokról, ez nem tartozik reánk. Mégis tekintettel arra, hogy rendszerint arra szoktafe hivatkozni, hogy a külföldön többé-kevésibbé fenntartották a hitbizományok intézményét, engedtessék meg nekem, hogy a külföldön fenntartott hitbizomány okkal kapcsolatban a különféle országokban elfoglalt álláspontokat szinten ismertessem. Ausztriában ugyan megvan a hitbizomány intézménye, de nagyrészt módosították. Németországban megszűnt, még pedig a hitbizományosok megegyezése alapján. (Gr. Pálffy-Daun József: Tulajdonképpen Ausztriában is megszűnt!) Franciaországban a szekularizációval kapqsolatban szűnt meg a hitbizol many intézménye 1901 és 1904 között. Spanyol-