Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-87
$00 Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1936 február 7-én, pénteken. ahogyan ma a ikodifikáció történik, (Gr. PálffyDaun József: Aszfaltszagú!) az ország érdekeit sokkal jobban (kielégíti mint a dilettantizmus, mely itt is és minden téren a legnagyobb veszélyeket rejti magában. Ugyancsak Dinnyés Lajos t. képviselőtársam beszélt erdősítési kérdésekről. Erre nem felelek, mert erre a földmívelésügyi miniszter úr egy interpelláció során már megfelelt. Farkas Elemér t. képviselőtársam a tagosítás szükségességét és fontosságát hangsúlyozta, amiért én különösen kifejezem köszönetemet. Ugyancsak ő beszélt a kisbérletek alkotásáról s arról, hogy ez még nagyobb mértékben megengedhető. Azt hiszem, t. Képviselőház, hogy a 41. § teljesen kielégítő módon rendezi ezt a kérdést és nem vclna itt célszerű túlzásba menni. (Ügy van! jobbfelől) Kenéz Béla t. képviselőtársam igen értékes beszédéből csak azt a momentumot ragadom ki, amelyben ő az új hitbizományok alapításánál készpénztőkének igazolását is célszerűnek tartja. Azt hiszem, ez igen értékes ujjmutatás a jövőre nézve, mert életképes hitbizományi gazdálkodáshoz forgótőkére szükség van. (Ügy van! jobbfelől.) E gondolatot a kormány kétségtelenül figyelembe fogja venni. Rassay Károly t. barátom a kisbirtok-hitbizományoknak fakultatív megoldása ellen szólt és azt mondotta beszédében, hogy ő könynyebben meg tudott volna barátkozni a kötelező megoldással. Azt hiszem, t. Képviselőház, hogy olyan felfogás mellett, amelyet az előbb ismertettem a magyar paraszt örökjogi elgondolásaként, ez a kötelező megoldás forradalmi állapotokat teremtene a parasztság körében. (Ügy van! balfelol.) Hivatkozott továbbá Rassay t. képviselőtársam az angol entail-rendszérnek magyarországi bevezetésére. Igen nagy bámulója vagyok az angol nemzetnek és annak az ősi nemzeti földbirtokos osztálynak, amely Angliában kötelező rendelkezések nélkül megvalósítja, hogy a birtok hosszú évszázadokon keresztül ugyanannak a családnak birtokában marad. Az angol entail-rendszer ugyanis csak bizonyos időre köti az utóörököst, ámde majdnem minden esetben, mikor az utóörökös kötöttsége alól felszabadul, újabb rendelkezést ír alá további megkötés céljából. Ha a magyar birtokososztálytól ugyanezt lehetne várni, akkor gondolhatnánk az angol entail-szisztéma bevezetésére. Ez azonban nem magyar testre szabott ruha. Magyarországon az entail nem lenne hatékony, úgy, hogy én ez intézmény bevezetésére nem gondolok. (Helyeslés jobbfelől.) Roszner István báró t. képviselőtársam megemlítette, hogy egyes nagy gazdaságokban nem alkalmaznak okleveles gazdatisztet. (Ügy van! Ügy van! — Gr. Pálffy-Daun József: Főleg a külföldiek!) Erre nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy az 1920 : XXVII. te. szerint a hitbizományi birtokos olyan birtok után, amely után 3000 korona adót fizet, — ez az én számításom szerint egy 1500 holdas átlagnak felel meg — köteles okleveles gazdatisztet alkalmazni, a törvény életbeléptetésétől számított 5 év elmultával. Ez a határidő már letelt. A földmívelésügyi miniszter úr felmentést adhat e kötelezettség alól, köteles azonban az így adott felmentésekről jelentést tenni a költségvetési törvényiben. Azt hiszem, hogy e törvényi rendelkezésekkel kellőleg garantálva van a gazdatiszttartás kötelezettsége és ezért újabb rendelkezésekre nincs szükség. Szükség lehet ellenben a törvény végrehajtásának komoly ellenőrzésére, amire a magam részéről a földmívelésügyi miniszter urat ezennel meg is kérem. Biztos vagyok benne, hogy ő ezt a legenergikusabban meg is teszi. (Éber Antal: De nemcsak a hitbizományi birtokosoknál!) Egyéb birtokoknál is, de most csak erről van szó. (Friedrich István: Helyes!) Szóba került itt gróf Teleki Mihály t. képviselőtársam felszólalásában az illeték-kérdések egész komplexuma. Azt hiszem, a részletes tárgyalás során lesz alkalmam ibizonyos illetékkönnyítésre még törvényi 'rendelkezéseket tenni. (Éljenzés.) T. Ház! Méltóztassanak megbocsátani, hogyha talán túlszáraz és túlszakszerű előadással kissé hosszabb ideig vettem igénybe az igen t. Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! —- Élénk taps a jobboldalon és a középen.) A kormányzatot, mikor hosszas vizsgálat és lelkiismeretes gondolkozás után ezt a javaslatot benyújtotta, a nemzet jövője megmentésének gondolata vezette. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mert ha a magyar kormány elhárítja azokat az akadályokat, amelyek a földszerzést és a kisbirtok-alakulást túlnagy mértékben nehezítik; viszont nem gyorsítja meg ezt a folyamatot olyan módon, hogy az a nemzet életére nézve veszedelmessé váljék; végül a középbirtokok istápolása révén lehetővé teszi, hogy ebben az országban új, erős, kötelességtudó és hazafias középosztály alakuljon; akkor, azt hiszem, helyesen tette meg kötelességét. Minthogy ezek a gondolatok vannak a javaslatba lefektetve, bizalommal kérem annak elfogadását. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a helyeiket elfoglalni. Flandorffer Ignác képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék a beszédet megkezdeni. Flandorffer Ignác: T. Képviselőház! Nem tartozom azok közé az ellenzéki képviselők közé, akik azt tartják, hogy minden javaslat, amelyet a kormány a Ház elé hoz, rossz, tehát ellenezni kell. Én azt a régi parlamenti szokást vallom, hogy elfogadok minden olyan javaslatot, amelyet helyesnek tartok és nem fogadok el olyan javaslatot, amelyet nem tartok helyesnek. Hogy ezt a javaslatot mégsem fogadhatom el, hogy szavazatomat nem adhatom erre a javaslatra, annak egyedüli oka az, hogy ebben a javaslatban politikumot látok. Ez a javaslat a mélyen t. igazságügy miniszter úrnak éppen az előbb tartott magas színvonalú beszéde szerint kizárólag csak örökösödési ügyeket szabályoz, azonkívül pedig földbirtokpolitikai intézkedéseket tartalmaz. Van azonban ebben a javaslatban egypár olyan szakasz, amelyben én politikumot látok, a javaslatot tehát nem fogadhatom el. Ezt a politikumot pedig különösen az 50. §-ban, annak utolsó szakaszában, annak is utolsó mondatában látom, amely azt mondja, hogy a földmívelésügyi miniszter úr azonfelül, hogy a hitbizományi birtokok gazdálkodására felügyel a gazdasági felügyelőség és erdőfelügyelőség útján, bizonyos esetekben külön megbízottat is rendelhet ki az illető birtokok gazdálkodásának ellenőrzése végett. Ez az intézkedés nemcsak a jelenlegi vi"
