Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1936 február 7-én, pénteken. 299 nek a mezőgazdasági területre átszámított népsűrűsége, tehát mindaz a következtetés, amit az ezzel ellentétes állításból vontak, magától elesik, mert az alapállítás nem felel 'meg a valóságnak. Megemlítették azt is, hogy a gazdasági albizottság talán nem megfelelő fórum. Mi egyszerűsíteni akartuk ezt az intézményt, ezért fordultunk a gazdasági kédések elintézése céljából, ehhez a megoldáshoz, de ahol komoly jogi kérdések — zárlat és hasonló kérdések — vannak, ott a törvényjavaslat értelmében a törvényszék fog intézkedni. Még pár szóval foglalkozni akarok azzal, vájjon követhettük-e mi más államoknak hitibizományi-reform útjait? Azt hiszem, hogy jó törvényeket az alkot valamely nemzet számára, aki .saját nemzetének sajátossága szerint, a saját nemzetére szabott módon alkotja .meg a törvényeket. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Méltóztassék megengedni, de azt akijelentést, hogy Németország eltörölte a hitbizományi, nem lehet csak úgy egyszerűen elfogadni, mert Németország a Waldgut és Landgut alakjában újfajta nagylbirtoki hitbizományt létesített és a törzsöröklési rendszernek az egész birodalomra szóló kiterjesztésével, a birtok-kötöttség intézményét még erősebb . mértékben fokozta. (Ügy van! Ügy an! a jobboldalon.) Nem törölte el a hitbizományokat sem Ausztria, (Gr. Pálffy-Daun József: Sárba taposta a szerzett jogokat! — Zaj.) sem Lengyelország. De nem törölte el a hitbizományokat Svédország sem, ahol az állam területének körülbelül ugyanakkora része van hitbizományi birtokban, mint nálunk. Eltörölték ellenben a hitbizományokat az utódállamok, (Gr. Pálffy-Daun József: Amit elloptak!) de nem abból az indokból, amit itt hangoztatnak, hogy a nép érdekében történt, hanem a magyar vezető társadalmi osztály megsemmisítése érdekében. (Ügy VOM! Ügy van!) Azt hiszem, hogy az utódállamoknak ez az eljárása (Gr. Pálffy-Daun József: De . Ausztriával együtt! — Zaj.) nem követendő, hanem elriasztó példa számunkra, hogy ezen a« úton ne haladjunk. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden néhány felszólalásra pár szóval külön reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Bethlen István gróf — igyekezni fogok alfabetikus sorrendben menni — azt mondja, hogy ő elfogadja a hitbizományi javaslatot, mert elég híven követi azokat az utasításokat, amelyeket annak idején ő adott az igazságügyminisztérium kodifikáló osztályának«. Ezzel szemben Rassay Károly igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy (olvassa): »Nem akarom lebecsülni a kodifikációs munkát, azonban mégis meg kell állapítanom, hogy ezekben a reformrendelkezésekben egyetlenegy önálló gondolat sines, ezek a reformintézkedések benne vannak a polgári törvénykönyv előkészítő bizqtffcságának jegyzőkönyvében, a jogiászegyleti értekezésekben és szakirodak>m!ba,n stb.« (Rassay Károly: Mi következik ebből?) Ez a kettő nem egyezik egymással semmiesetre sem. (Rassay Károly: Abban megegyezik, hogy egy forrásból merítettek.) Ebből csak az következik,, hogy ha egy nemzet jogtudósai egy kérdés megoldásával száz vagy százötven éven át foglalkoznak, lassanként kikristályosodnak azok az elvek, amelyek szerint azt" a kérdést meg kell oldani. Mi a régi jogtudósoknak és közgazdászoknak gondolatait figyelembevéve, azoknak a kikristályosodott igazságoknak alapján, amelyeket a kormány helyeseknek tartott, nyújtottuk be a hitbizományi javaslatot, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Fontos a lényeg. — Rassay Károly: En csak azt mondottam, hogy szerzői vitát ne folytassunk. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Az helyes!) Nem folytatok szerzői vitát, sőt a dolog úgy áll, hogy Bethlen István gróf itt néhány ideát pendített meg, amelyek nagyon érdekesek s végtelenül sajnálom, hogy ezek a javaslatok a bizottsági tárgyalás során nem nyertek kifejezést és még jobban sajnálom, hogy abban az ő intenciója szerint készült javaslatban sem voltak benne, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A fiókban. — Friedrich István: Miért tapsoltak akkor, testvérek, a múltkor? — Derültség.) Bocsánatot kérek, Bethlen István gróf beszédében igen sok nagyon értékes és helyes gondolat volt, amely megérdemelte a .tapsot, ne méltóztassék hát rossznéven venni, ha ezt^ mi is elismerjük. (Friedrich István: Jó, ha én néha ilyeneket megmondok, ez az en feladatom, ez az én hatásköröm, ezt én nem adom oda, ez ősi jog. — Derültség. — Elnök csenget.) Nem fogjuk bitorolni a t. képviselőtársam hatáskörét. Es Bethlen István gróf arra szólított fel engem, hogy legyek konciliáns ezekben a kérdésekben. (Gr. Pálffy-Daun József A bankzárlatnal nem volt konciliáns.) A bizottsági tárgvalás során, amikor ezt a javaslatot a részletekben komoly megvitatás tárgyává tettük, megmutattam mint igazságügyminiszter, hogy minden komoly és okos gondolat előtt készséggel deferálok. Azután azt kifogásolta Bethlen István gróf, hogy a 41. § a haszonbérbeadás elé gátakat emel. Példának hozta fel Apponyi Albert grófot, ki ~- szerinte — nem adhatott volna haszonbérbe hitbizományt, ha hitbizománya lett volna. Ez tévedés. A 41. § azt mondja, hogy a hitbizományi birtokos a jóváhagyást megkapja (olvassa): »ha a birtokos különös méltánylást érdemlő körülmény miatt a gazdálkodást maga házi kezelés útján nem fölírathatja, vagy ha a szerződés mezőgazdasági ingatlanoknak az 1898:XXIII. törvénycikk alapján alakult földbérlő szövetkezetnek való haszonbérbeadására« irányul. Buchinger Manó t. képviselőtársam a birtokok kisajátítását indítványozta. Méltóztassék megengedni nekem, ha azt kérem, hogy Magyarország mai pénzügyi helyzetében ne beszéljünk lehetetlenséget. (Buchinger Manó: A telepítéshez is pénz kell! — Esztergályos János: Tessék kötvényeket adni!) Elnök: Amikor Buchinger képviselő úr beszélt, a miniszter úr nem szólt közbe. (Derültség. Taps a jobboldalon. — Buchinger Manó: Ha én miniszter leszek, én sem szólok közbe!) Egyelőre trenírozza magát. (Derültség.) Lázár Andor igazságügyminiszter: Dinnyés Lajos t. képviselőtársam azt az indítványt vetette fel, hogy a kodifikációs rendszert változtassuk meg és ne a miniszter meg a kormány lépjen fel valamilyen elgondolással és dolgoztassa azt ki a saját szaktudósai által, hanem a képviselőház bizottsága kezdje meg a munkát, mert szerinte így, ahogyan ma történik, a javaslatoknak nincs »életszaga«. Bocsánatot kérek, nem tudom mi az életszaga egy javaslatnak, (Gr. Pálffy-Daun József: Dinnyeszaga!) de meg vagyok győződve, hogy az a mód,